Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Szakál Ernő: Kő- és faszobrászati helyreállítások

172. kép. Győr. Szent Mihály-szobor helyreállítás után Sopronbari az Új utca 1(5. sz. lakóház gótikus kő­rácsos ós téglalap alakú ablakánál ezt a kiegészítési technikái alkalmaztuk (1955). E kiegészítésmód terméskő alkalmazásával nagyon bonyolult is lehet, amely nehézségek műkő alkalmazásával jelentősen csökkennek. A műkő fel­használásai , annak előnyös lehetőségeit Visegrádon alkalmaztuk először a reneszánsz ballusztersor visszaállításánál, a lábazati és lefedő párkány töre­dékcinek beépítésével. A műkőkiegészítések elő­nyeit felhasználva készültek a Pécs, Káptalan u. 2. sz. reneszánsz ablakainak (1956), a siklósi vár­kápolna (1956) és a nagyvázsonyi Kinizsi-vár (1956) egyes nyíláskereteinek helyreállításai. Bizonyos esetekben, amikor a kiegészítéseknek előbb ismertetett lehetőségeivel nem kaphatunk megnyugtató megoldást, és amikor a töredékek állékonysága még beépítés esetében sem biztosít­ható, emellett az újrakészítés összes adatai rendel­kezésre állanak, felmerülhet az új faragványok készítésének szükségessége is. Újra készültek a soproni középkori terem abla­kai (1950), amelyek egyikének töredékeit a hely­színen helyeztük el. Ez az eljárás felhívja egyúttal a figyelmet a rekonstrukcióra. Uj faragványok készülnek olyan esetben is, amikor az eredeti töre­dékek értéke és a tudományos szempontok a beépí­tést nem kívánják. Ilyen pl. a visegrádi oroszlános vörösmárvány kút teljes rekonstrukciójának folya­matban levő faragási munkája. Szobrok újrafara­gásának is hasonló az indokolása és szükségessége, 17:i. kép. Visegrád. Palota, ajtókeret

Next

/
Thumbnails
Contents