Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Gerő László: Váraink védelme

De éppen itt, a diósgyőri várnál mérhetjük leginkább le, hogy a pusztulás neun azonos, lassú lépésekkel történik. Nem mondhatjuk, hogy az a várrom, mely (Midig 200 évet kibírt, 1 ovábbi 200 évig is állja. Ellenkezőleg, megfigyelhető a rombolás mértékének aggasztóan rohamos fokozódása. Oka en nek az is, hogy sok várunkat a barokk idő végén még födő fedte, teljes állagukban épek voltak. Kevesen tudják, hogy a XIII—XIV. századba visszaviholő keletkezésű Diósgyőr, Csesznek, Sümeg várait még 1750 táján ép tetők védték, és csak 200 éve égtek le, azóta állanak tető nélkül. Fennállásuk nagyobb ideje alatt gondozlak őket, védték az idő V iszonl agságai ellen. Általános a pusztulás képe a honfoglaló magyarságtól valamikor itt talált, sokszáz földvárnál is, amelyek korai nagy közösségekre vallanak. E hatalmas földműveket is meggondolatlanul és fölöslegesen pusztították, és ez a folyamat még nem álll meg teljesen máig sem. A számos földvár és festői középkori vár nadlet t a török közeledtére az osztrák Haditanács Bécs és Prága védelmében sok vár megerősítésével mólyen tagozol! várvódelmi vonalat állítottfel. E védelem terveit másfélszáz olasz hadmérnök dolgozta ki, akik meghonosították itt a XV. század végén mindinkább teret hódító ágyú ellen egyedül hatékony olasz-bástyás véderő mű vöket és a korábbi külső tornyokkal erősített várvédelemben bevált kör alakú művek nagyterületű új változatát, a rondellát. Sajnos, az átalakítás legtöbbször csak az egyébként kitűnően bevált földművekből és rótt palánkokból, azaz hatalmas gerendák sűrű rácsozatából egymásbarótt vázából ós ezt kitöltő nedvesen döngölt földből állt, és csak ritkán valósult meg téglából és kőből. A várfalövezeten kívüli védelem pedig : árok, ellenlejtő, vársík, és ezek védőművei, a félholdak, koronák, szarvasművek, pajzsgátak, a fedett ulak, gyülekező terek, árokvédő művök stb. mind földből készültek. Ezeknek érthetően, mint Európában mindenütt, nyoma sem maradi. Csak régi térképekből ismerjük őket. Az egész magyar váranyagra jellemző, hogy alig van köztük, melyet használnának, ami ugyan egyrészt a maradványok nagymérvű elhanyagolására vezetett —főleg a XVIII—XX. századokban. De másrészt ez az elhanyagoltság mentette meg a maradványok hitelességét

2

. Megváltozott legtöbbször a környezetük is. Mini mondottuk, a reneszánszkori olaszbástyás várak külön földvédőművei eltűntek ; a korábbi középkori várak meredek hegyi lejtőit pedig gyakran sűrű erdők borítják (Buják, Somlyó stb.), amivel a vár eredeti megjelenése is teljesen megváltozott. E hamis képen a vár helyi barátai, iskolák, gyárak, sportegyesületekben alakított ,,vár-barátok köre" társadalmi munkában segíthet. A fák ritkításai az Erdészeti Hivatalok végezték, de a gaz, bozót irtását, a törmelék összerakását, a várhoz vezető utat társadalmi munkában is rendbe lehet hozni, ahogyan ezt máshol kifejtettük.

3 Ezzel a vár környéke rendbehozható. További terv a nem A őS. kép. Buda. Béli Kaputorony 59. kép. Buda. Déli rondella és Buzogánytorony