Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Sedlmayr János: Műemléki lakóházak helyreállítása

megújítás elmaradása vagy lassú üteme. Értékes lakóépületeink nagy részéi súlyosan megrongálták, sőt megtizedelték az utcai harcok és légitámadások. A romtalanítás, a megsérült épületek ideiglenes állagmegóvása 1949-ig általában befejeződött, a csonka épületek helyreállítása, az üres telkek beépítést

1 azonban még ma sem lörtént meg mindenütt. A számtalan problémával küzdő ország jóidéig még az épületek háború utáni állagát sem tudta fenntartani, és azok csak tovább romlottak. Szakemberek véleménye szerint néhány városunkban a helyreállítás még mindig nincs arányban az évi elrongálódás mértékével. Az üres telkek beépítésének elmaradása, amely gyakorta a szomszédos épületek meggyengülését is előidézte, az 1950es évek elején jelentkező hibás építéspolitikából is adódott. Szinte kizárólag csak új lakótelepeket építettek, az üres telkek beépítését pedig gazdasági alannak tartot 1 ák. Városképeinkben tehát 1957-ig semmiféle komolyabb javulás nem jelentkezett, és a meglevő épületállomány fenntartására és korszerűsítésére sem jutott elég pénz. Elismert tény, hogy államunk nagy áldozatot vállal magára azzal, hogy a lakásokat minimális bérért adja használatba. A bérekből befolyt összeg a karbantartás költségének töredékét teszi ki. Ebből egyedül, hozzájárulás nélkül egy lakóházat sem lehetne huzamosabb ideig fenntartani. Különösképpen vonatkozik ez a műemlékileg legértékesebb, de kis lakásszámú középkori és barokk épületekre. Szerencsére az épületek is sokat kibírlak. Teljesen magukra hagyatva a legínségesebb éveket is szinte kivétel nélkül átvészelték, és csak néhány műemléki lakóházat kellett lebontani az utóbbi időben. A vastag, erős falak, a rendkívül rugalmasan viselkedő boltozatok és a magyar építésmód józanságából adódó kedvező örökségek most mutatlak meg igazán, hogy mii is bírnak. Az utolsó két évben azonban jelentős változás történt, hiszen az üres telkek beépítésének, a városi lakóházak tatarozásának, helyreállításának kérdésében is biztató lépések, sőt szép eredmények szüléitek. Ha futólag végignézzük a megújított és tatarozotl házak szárnál és a munka évét, kitűnik, hogy szinte mindenüti több történt a műemlékek érdekében 1957-ben és 1958-ban, mini az előző 8—10 évben összesen.

1 A meginduló munkában rendkívül nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk a városképi és műemléki vizsgálatoknak. 1951-ben készítettek e sorozatból az elsői, és ma már szinte minden nagyobb helységet feldolgozlak. E vizsgálatok nemcsak újabb műemléki épületekkel gazdagították állományunkat, hanem rámutattak városaink jellegzetességeire, rejtett szépségeire, és gyakori a még a helyreállítás mikéntjére is utasítást, javaslatot adlak. E vizsgálatok továbbá hasznos segédeszközei lel lek a különböző városrendezési, beépítési és szanálási 1 erveknek. A lakóházak többsége ma már állami kézben van. Ez biztosítja e tervek bizonyos időn belüli, fokozatos mogvalósílását. A magánjogok korlátai megszűntével lehetőség nyílik arra is, hogy a városi lakóházakat együttesükbon, vagy legalábbis több szomszédos épületet közösen állítsunk helyre. 44. kép. Sopron. Udvarok bonapozása, a) mai tetőidomok melletl ; h) átalakítotl tetőzetekkel