Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Rozványiné Tombor Ilona – Gergelyffy András: Műemlékek tudományos kutatása

MŰEMLÉKEK TUDOMÁNYOS KUTATÁSA ! A magyar művészettörténet, amely mindössze 100 éves múltra tekinthet vissza, a műemlékek kutatásával veszi kezdetét. A XVIII. század helytörténeti munkái és útleírásai csak értékes források, de nem jelentenek művészettörténetet. Ösztönzést elsősorban a kezdeti korszakból, szaktudományunk hőskorából meríthetünk, amelynek három nagy vezető alakja Henszlmann Imre, Rómer Flóris és Ipolyi Arnold. Mindhárom bátor, haladó szellemű egyéniség. Nem véletlen, hogy a fiatal magyar művészettörténeti tudomány a műemlékek vizsgálatából indult ki. Ma is aláírhatjuk Förster Gyulának erre vonatkozó megállapítását : ,,Az emlékek között az elsők közé tartoznak azok, melyeket az ember építészeti tevékenysége hozott létre. A népek művelődéstörténetének ezek a legfontosabb, legnevezetesebb emlékei." Az 1860-as években Európa-szerte felvirágzott az építéstörténeti kutatás. A romantika e korszakában mindenütt a középkori építészetet tekintik a művészet csúcspontjának. Ez az áramlat hazánkban a szabadságharc leverését követő fájdalmas, lázadó és igaz hazafiságban lel támaszra. Kutatóink a ,,három nagy" munkásságában követendő példaként megtalálják a lelkiismeretes műemléki felvételezés módszerét és az ún. segédtudományok — történet, régészet, néprajz stb. — helyes felhasználását is. Amit az akkori idők legjobb polihisztorai egy személyben képviseltek, azt specializálódott korunkban a több szakember jó együttműködésének kell megteremtenie. A XIX. század utolsó évtizedeiben nem látunk szaktudományunk területén egészséges irányú fejlődést. E kor a purista szellemű műemléki helyreállítások és a historizáló építészet korszaka. Csak Myskovszky Viktor szerény és lelkes kutatói munkásságáról kell megemlékeznünk, kinek mind gondos rajzi felvételeit, mind írásait műemlékeink nagy szeretete hatja át. A Műemlékek Országos Bizottságának 1881-ben történt megalakulása az elkövetkező évtizedekben a tudományos kutatás és könyvkiadás terén is eredményeket hozott. Forster Gyula 1905-ben bocsátotta ki a Bizottság első kiadványát, amely színvonalas műemléki részlettanulmányokat tartalmaz, majd második kötetében Gcreczc Péter jegyzékével megteremti a rendszeres topográfiai kutatás alapját. Divald Kornél századunk első 20 évének legkiemelkedőbb műemléki kutatója. Munkássága Henszlmannék nyomdokain halad. Még mindig a középkor rajongója, és középkori — főleg felvidéki — műemlékeink feltárásában múlhatatlan érdemeket szerzett. A második világháborút megelőző években Gerevich Tibor irányítja a műemléki kutatást. Saját nagyvonalú románkori összefoglaló kötetével elindította a „Magyarország művészeti emlékei" című kiadványsorozatot, amely rövid idő alatt három kötetre gyarapodott. Ezek ma is fontos kézikönyveink. Gerevich Tibor érdemei közé tartozik, hogy szigorlatra készülő tanítványainak nagy részét a hazai műemléki kutatás felé irányította. 1948-ban még az ő kezdeményezésére jelent meg Magyarország műemléki topográfiájának első kötete, egyben a Bizottság utolsó kiadványa. Meg kell emlékeznünk e korszak két kiváló műszaki kutatójának, Csányi Károlynak és Lux Gézának a műegyetem középkori tanszékén végzett példás műemléki felvételeiről és tanulmányairól, amelyek nagyrészt a „Technika" mellékleteként jelentek meg. Műemléki szakfolyóiratunk ugyanis nem volt. A „Magyar Művészet", a rövid életű „Szépművészet", a Hekler Antal által szerkesztett „Archaeológiai Értesítő" és néhány más irányú szaklap közölt időnként műemléki cikkeket. A fenti rövid áttekintésből kitűnik, hogy a hazai művészettörténetírás első száz évében a műemlékekkel kapcsolatban jelentős anyaggyűjtés és feldolgozás lolyt. Kétségtelen viszont, hogy a kutatás irányát és tartalmát többnyire az egyes szakemberek sajátos érdeklődése szabta meg. A Forster Gyula és Gerevich Tibor által megindított szervezettebb munka pedig vontatott ütemben haladt, illetve hosszabb-rövidebb időn belül megszakadt. A második világháború után kibontakozó hatalmas méretű feltárások egészen új megvilágításba helyezték középkori művészeti központjainkat (Buda, Visegrád), másrészt a magyar falu művészetének ismeretében is jelentékeny többletet hoztak. Kiderült, hogy a magyar művészet s ezen belül a műemlékek helyes és korszerű feldolgozásának elengedhetetlen feltétele a teljes vonatkozó anyag számbavétele és értékelése. így kezdődhetett meg a műemléki topográfiai munka, amely az egész országra kiterjedt. Olyan vizsgálatokra is sor került, amelyek kisebb témákat ölelnek fel (város-