Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Sallay Marianne: Műemléki nyilvántartás

MŰEMLÉKI N Y

ILVÂ NT A R TA S A műemlékvédelem és ezzel egyidejűleg hazánk építészettörténete megismerésének alapja a műemlékek rendszeres nyilvántartása, azaz az emlékek jegyzékbevétele és osztályozása, majdpedig a meglevő adatoknak, a kutatások és felmérések eredményeinek számbavétele és rendezése. A tervszerű nyilvántartás, illetve a magyarországi műemlékek jegyzékbe vételének igénye már a hivatalos műemlékvédelmi szervezet megalakulása előtt megvolt. 1847-ben a Magyar Tudományos Akadémia felhívja a figyelmet történeti és művészeti értékeink védelmére, és kéri azokat ,,kik a hazai régi műveltség fényre derülését, s így a nemzeti becsület emelkedését szívükön hordozzák", hogy az általuk ismert emlékeket jelentsék be az Akadémiának. Az így összeállított lajstrom szolgáltatta volna az alapot a további munkához. Az 1848—49-es évek azonban nem voltak alkalmasak a kérdés megoldására. Az Akadémia az 50-es években — függetlenül az 1950-ben felállított osztrák Zentralkommissiontól •— maga akarta rendezni a magyar műemlékvédelem ügyét. Ekkor kezdte meg Ipolyi Arnold és Rómer Flóris építészeti emlékeink folyamatos közlését az Archeológiai Közleményekben. Ezt a munkát folytatta 1885-ben az akkor már véglegesen megalakult Műemlékek Országos Bizottságának megbízásából Henszlmann Imre, majd 1905-ben publikálják Gerecze Péter összeállítását ,,A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma" címmel. A Gerecze-féle négyezer építészeti emléket tartalmazó jegyzék alapján 1918-ban elkészült egy, még mindig nem hivatalos jellegű összeállítás. Ez elsősorban az irodalomból ismert műemlékeket sorolja fel, és háromnegyed részben az I. Világháború után elcsatolt területek : Erdély és Felvidék anyagát ismerteti. 1934-ben a ' 136 665/1934 sz". miniszteri utasítás

1 felszólítja a Bizottságot, hogy készítse el a műemlékké nyilvánításra javasolt épületek jegyzékét. Genthon István ekkor kezdi meg azt a hatalmas gyűjtőmunkát — egyrészt az irodalom, másrészt lejárások, illetve kérdőívek kiküldése alapján —-, amely lehetővé tette, hogy a felszabadulás után 1951-ben megjelenjen az első hivatalosan is elfogadott műemlékjegyzék : a „Magyarország műemlékei". A könyv — hiányosságai ellenére is — kiinduló pontját jelenti topográfiai és nyilvántartási munkánknak. A kötet megjelenésének alapfeltétele az 1949. évi 13. számú törvényerejű rendelet volt. A rendelet ui. kimondja, hogy a műemléki hatóság javaslatára műemlékké nyilvánított épületekről nyilvántartást kell vezetni, és ezt az ingatlan telekkönyvi betétében is fel kell jegyeztetni.

2 A feladat tehát három irányú volt. 1. A hivatalos szervek által jóváhagyott műemlékjegyzék készítése. 2. Részletes nyilvántartási rendszer kidolgozása és vezetése. 3. A műemlékek telekkönyveztetése. E hármas feladat megoldása a műemlékvédelem gyakorlati és tudományos munkájához egyaránt szükséges. A műemlékek jegyzékbe vétele lehetővé teszi, hogy a közigazgatási és más vezető szervek (minisztériumok, egyházi hatóságok stb.) és a tulajdonosok tudomást szerezzenek a hozzájuk tartozó és védett emlékekről, és így a védelem mind szélesebb körben való elterjesztése könnyebbé válik. Az építészettörténeti kutatás szempontjából pedig nélkülözhetetlen egy tervszerű és bőséges nyilvántartási rendszer. Az első követelmény kielégítésére szolgált a fent említett „Magyarország műemlékei" Genthon István összeállításában, amely az elsőrendű műemlékeket és az ún. műemlékjellegű épületeket is felsorolja. 1950-től megindult a történeti és művészeti szempontból legfontosabb, elsőrendű emlékek hivatalos műemlékké nyilvánítása

3 Genthon jegyzéke és a folyamatosan megjelenő Városképi és Műemléki vizsgálatok felhasználásával. 1953ban a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya kiadott, egy bővített jegyzéket, amelyet a művészettörténeti kutatás és műemléki helyreállítások új eredményei tettek szükségessé. A fejlődés gyors menetére jellemző, hogy ma már ez az összeállítás sem megfelelő. A legutóbbi években megjelenő topográíiák, tudományos cikkek, az újabb városképi és regionális vizsgálatok és nem utolsó sorban a restaurálási munkák során előkerült új adatok, illetve részletek jelentősen megváltoztatták a magyarországi műemlékanyag régi képét. A múlt évben elkészült és kb. tizenegyezer emléket tartalmazó (ebből 1964 műemlék) jegyzék jóváhagyás alatt van. A tudományos munkához szükséges korszerű nyilvántartás kartotékrendszerben készül.

4 Egyegy műemléknek öt betétlapja van. a) Az ún.