Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Csemegi József: A műemléki dokumentáció szerepe és jelentősége a korszerű műemlékvédelemben

mindennapos lelet, amely az egyik fal vakolata alól került elö: csomóra KÖtötl noi hajfonat volt ez, ameiyet anakidejen bajelliaruas ccijaból helyeztek a fal eresztékébe, az osi epnoálclozat babonás néphitben továbbélő, szelídített keséi változataként. i(i ivüiönben ez a szerencsés lelet kitűnően bizonyítja a történettudományok egymásrautaltságai is, ha munkájukat egyre eredményesebbé kívánjak tenni. Ez esetben az építészettörténet a néprajzi tanulmányok leié volt az adó fel. Új távlatokat nyitott meg a budai várnegyedkutatas fővárosunk ez ideig emanyagoit ipartörténetének felderítéseben is. A feliarasok folyamán végzett különféle falvizsgálatok a IvÖZTl kutatóit arra késztették, hogy a falazatok leggyakoribl anyagát, az égetett téglát is vizsgálataik köréh vonjak. Gyűjtötevékenységük ercdményeképpej idővel valóságos téglamúzeum alakult ki a Vár múzeum részéről e célra rendelkezésükre állítót helyiségben. Az a változatosság, amely e tégla anyagában, méretében, tégiabélyegük különbőzé ségében stb. tükröződött, a budai es a Buda-környék téglavető mesterség tevékenységére vetett éles fényt a téglavetőipar okleveles felkutatásában. A kutatás rövid néhány év alatt annyira jutott, hogy adatainak segítségével egyes épületrészek — kormeghatározó formai jegyek híján — pusztán a falaikba épített téglaanyag bélyegeinek alapján is közelíthetőleg datálhatok voltak. Példáink sorát Péccsel, a Káptalan u. 2. sz. műemléki épülettel zárjuk. Az ennek részletes helyreállítása kapcsán készített műemléki dokumentáció több okból is külön említést érdemel. Nemcsak azért, mert az archeológiai szemléletű műemléki feltárások módszereire éles lényt vet, vagy azért, mert elkészítésében az építész-kutatók mellett helytörténész és muzeológus-művészettörténész is részt vett, s így dokumentációs anyaga — mondhatni — kalákában gyűlt össze, hanem azért, mert a dokumentáció a vizsgálatok után egy évvel már nyomtatásban is napvilágot látott.

17 Eredményei tehát viszonylag rövid időn belül közkinccsé váltak. A műemléki kutatás 1955-ben folyt le, és a gondos falazatvizsgálatok során tizenegy, a vakolatok vizsgálata alapján pedig vagy tizennyolc jelentősebb építési korszakra következtetett, ezek egymáshoz való időbeli viszonyának megállapításával mindenek előtt tisztázta a műemléken végzett építkezések sorrendjét, az épület történetére vonatkozó levéltári adatgyűjtés és néhány tárgyi lelet végül azt is lehetővé tette, hogy az ekként felállított építési sorrend főbb szakaszait évszámokhoz köthessük, vagy legalábbis szűk időhatárok közé szorítsuk. A körültekintő tárgyi kutatások eredményeiről a munkaközi fényképek egész sora készült úgy, hogy az egymás után épített falazatok vagy az egymásra rétegezett vakolatok egyegy jellemző részletének (az ún. tanúfalaknak, tanúvakolatoknak) megörökítésével igazolják a dokumentáció állításait. E módszerek következetes végrehajtása tette például vitathatatlanná a kutatás előtt azt, hogy bár az épület a XVIII—XIX. században nyerte el 310. kép. Pées. Káptalan u. 2. sz. vakolat vizsgálat : tanuvakolatok legutóbbi formáját, magva eredetileg még a gótikus időkben, legalább három építési szakaszban épült meg. Ezt a magol azonban a XVI. század 20-as éveiben átépítették : falaiba reneszánsz stílusú ablakokat, ajtókat helyeztek, homlokzatát pedig gazdagon díszítői 1 alakos vakolatfestéssel látták el. Ez utóbbinak vakolatmaradványai a későbbi vakolatok alatt eredeti helyükön megmaradtak ugyan, az ablakoknak kőkereteit azonban már 311. kép. Pées. Káptalan u. 2. sz. reneszánsz a bla kkeret- töredékek 16* 243