Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)
Csemegi József: A műemléki dokumentáció szerepe és jelentősége a korszerű műemlékvédelemben
301. kép. Pécs. Káptalan u. 2. sz. épület belsejének kutatása A műemléki dokumentáció készítőinek mi hát a teendője valamely adott műemlék helyreállítása esetén? A műemléki dokumentációval kapcsolatosan a helyreállítás tudományos és műszaki előkészítése az első tennivaló. Osszegyűjtendő a helyreállításra kijelölt műemlékre vonatkozó minden ismert írásos adat és tárgyi emlék (eredetiben vagy fényképben), hogy belőlük a helyreállítást végző építész kellő történeti áttekintést nyerhessen a műemlékről (történeti dokumentáció). De az építésznek szüksége van még a műemlék pontos és részletes felmérési rajzaira is, hogy a műemlékről ugyanakkor kellő műszaki áttekintéssel is rendelkezzék (műszaki dokumentáció). Csak ha mindez befejezést nyert, kezdődhetik meg a műemléki dokumentáció készítésének tulajdonképpeni első munkafázisa : a műemlék felszíni kutatása (,,epidermisz"-kutatás). A dokumentáció készítői a műemléket mindenekelőtt lefényképezik a legapróbb részletekig : megörökítik azt helyreállítás előtti állapotában. Azután körültekintő gondossággal mintegy „kitapogatják" minden olyan részletét, amelyet vakolat vagy elfalazás takar el a szem (dől. Kalapácsukvésőjük alig bont el valamit, hiszen ilyenkor még azt sem tudhatják, hogy a vakolatok alatt nem húzódik-e falfestmény, vagy az elfalazások kibontásával nem rokkan-e meg valamely tartószerkezet. Idővel azonban a feltárási eredmények egyre több fényt vetnek a műemlék műszaki és műemléki állapotára, ezek állandó rajzi és fényképes megörökítése pedig egyrészt a helyreállítás hitelességének igazolásában tesz majd jó szolgálatot, másrészt a helyreállítási tervek elkészítésében válik döntő jelentőségűvé. Ugyanis ilyenkor a feltárási eredmények birtokában sokkal biztonságosabban készíthetők el a műemlék helyreállítási tervei, mert így a tervező már kellő támpontokkal rendelkezik egyrészt a műemlék műszaki állapotáról, másrészt arról, hogy annak mely részén s mily mértékben számíthat történeti jelentőségű részletek további előkerülésére. A gyakorlat bebizonyította, hogy ez a munkamódszer tetemes költség-, idő- és munkatöbblet-megtakarítással jár, mert többek közt kiküszöböli az előre nem sejtett műemléki részek váratlan felbukkanásával elkerülhetetlenné váló áttervezéseket, az új tervek elkészítéséig nem tartja fel, nem szakítja meg a kivitelezés munkáját, s felesleges többletköltségeket sem okoz a korábbi tervek alapján már megépített épületrészek netán szükségessé váló elbontásával. A helyreállítási tervek elkészültével végre megindulhat a tulajdonképpeni helyreállítás munkája, s ezzel párhuzamosan megkezdődik a műemléki dokumentáció készítésének második munkafázisa. Most már a helyreállítási 1 érvben előirányzott szer-