Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Csemegi József: A műemléki dokumentáció szerepe és jelentősége a korszerű műemlékvédelemben

szeitől a stílusok ismeretét, nem véletlen, hogy alkotó tevékenységük árnyékában, — mintegy észrevétlenül — új tudományág született meg : az építészettörténet tudománya. S ez az időszak hozta meg a tudatos műemlékvédelem hajnalát is. Európaszerte megindultak a nagyszabású műemlékhelyreállítások, s agyakorlat folyamán szükségszerűen kialakult a műemléki dokumentáció számos ma is alkalmazott módszere. Az építészeti örténet azonban nem nőtte ki egyhamar gyermekcipőit. Még jóidéig az építészet segédtudománya maradt, a műemlékvédelem terén mutatkozó kezdeti eredményeiből általánosabb érvényű tudományos módszertant kidolgozni nem volt képes. Ezért a műemléki dokumentációt a helyreállítások is csupán szükségszerű segédeszköznek tekintették az építés gyakorlatában anélkül, hogy jelentőségét a történeti tudományok szempontjából felismerték volna. Intézményes bevezetésére nem is került sor, a magánkezdeményezések folytán összegyűjtött történeti értékű adatanyag pedig legnagyobbrészt a helyreállítást végző építészek meg nem becsült hagyatékaként kallódott el az idők során. Felmérhetetlen veszteség ez az építészettörténet számára, mert így az általuk még látott eredeti részletek rajzai vagy a közvetlenül megfigyelt jelenségekről készült feljegyzéseik az utókor számára elvesztek. Az eredeti részleteket pedig legnagyobbrészt maguk a helyreállítók enyésztették el, hitelesnek éppen nem mondható restauráló tevékenységük során. E sajnálatos körülmény folytán a múlt században restaurált műemlékeink legtöbbjének építéstörténetét ma már igen nehéz tisztázni. Csupán szerencsés véletlennek köszönhető, hogy Sehulek Frigyesnek vagy Möller Istvánnak hitelesség szempontjából magas szintű rajzi hagyatéka legalább részben fennmaradt, s így az általuk helyreállított budavári főtemplom és a gyulafehérvári székesegyház történetének megírása, helyreállításuk után vagy 2—3 emberöltővel, mégis lehetővé vált.

7 Annak ellenére, hogy századunk első felének helyreállítási gyakorlata igen magas szintre emelkedett (pl. az esztergomi királyi palota), műemlék297. kép. Budai Várnegyed. Bélyeges téglák XVII - XVIII. századból védelmünk csak az utolsó évtizedben jutott el odáig, hogy egyre világosabban felismerje a műemléki dokumentáció készítésének szükségességét. Rá kellett ébrednie, hogy a műemléki dokumentáció készítése társadalmunk fejlettségének mai fokán már nem tekinthető többé a helyreállítást végző építészek magánügyének. Közügy az, egész népünk ügye, amely kulturális felemelkedésének vágyában mind hitelesebb és sokrétűbb módon kívánja megismerni saját történetét. Nem mondhat le tehát a műemléki helyreállítások hitelességének szakszerű igazolásáról, de azoknak a megfigyeléseknek, tárgyi adatoknak az ismeretéről sem, amelyek egy-egy helyreállítás folyamán mintegy adódnak, csak begyűjtésükre, megörökítésükre sor nemigen kerül, mert ezek a helyreállítást végzők érdeklődési körén rendszerint kívül esnek. Pedig ezek egyikemásika talán pótolhatatlan adatokkal szolgálhatna a történettudományok népes családjának valamelyik, a műemlékhelyrcállítástól távolabb eső ága számára. Tehát tudomásul kell még azt is vennünk, hogy a műemléki dokumentáció készítése nem csupán közvetlen hasznothajtó tudományos és műszaki segédlet a műemlékhelyreállítás szolgálatá298. kép. Budai Várnegyed. Bélyeges téglák az 1737 —50-ig terjedő évekből és a XIX. századból