Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Csemegi József: A műemléki dokumentáció szerepe és jelentősége a korszerű műemlékvédelemben

vetése a jáki kapuéval legalábbis erre enged követ­keztetni. Már határozott műemlékvédelmi szempontok érvényesüléséről tesz tanúságot a szlovákiai Ipoly­ság (Sahy) plébániatemplomának a XIII. század kö­zepe táján készült középkori kapuzata, amelyet a XVIII. század közepe táján helyreállítottak. 6 A ba­rokk-kori mester kapuzatunkat eredeti állapotába kívánta visszahelyezni: meghibásodott köveit gon­dosan kicserélte, s az azokon látható faragványokat nagy igyekezettel átmásolta. Am e pótlások láttán még az avatatlan szem is felismeri, hogy bizony gyatra másolatok ezek ! Pedig mily szeretettel fa­raghatta ki a béllet-oszlop fejezetét, lábazatát a sé­rült eredetik nyomán ! Barokk formákhoz szokott keze azonban minduntalan ellenkezett akaratával, s a későromán akantusz-leveles oszlopfők helyett ízes, de végeredményben elvetélt formájú barokk korinthusi fejezetek kerültek ki vésője alól. A bél­letpillérek élsarkításának kiegészítésekor viszont mintha fellélegzett volna : csüngő barokk levél­fűzéres motívumot faragott a kövekre, mert itt a középkori formák bizonnyal annyira lepusztultak, hogy másolásukra, még ha akart volna, sem gondol­hatott. Az értékes ipolysági kapuzat barokk-kori mestere tehát már elvitathatatlanul műemlék­helyreállító volt ! E tekintetben tevékenységét ha­tározottan tudatosnak kell minősítenünk, amit az építménnyel szemben tanúsított jóakarata és formahűségre való törekvése is igazol. Módszere is alapjában véve helyes volt, hiszen helyreállítói mun­kájában a leghiteltérdemlőbb forrásra, magukra az eredeti kőfaragványokra támaszkodott. A kapu­zat helyreállítás előtti állapotáról azonban sem­miféle dokumentációt nem készített. Bízott abban, hogy az általa faragott pótlásokat a kapuzat ere­deti faragványai hitelesíteni fogják az utókor előtt. Tévedett. Nem számolt azzal, hogy a történeti hite­lesség fogalmának értelmezése idővel alaposan meg­változik. Ma pl. barokk-kori mesterünk munkássá­gáról az a véleményünk, hogy vésőjének nyoma in­kább a saját kora művészeti felfogását, mint a mű­emlék történeti hitelességét dokumentálja. 295. kép. Ipolyság. Részletek a 294. kép. Ipolyság. A plébániatemplom főkapuja A XIX. század második felében, a középkor, majd pedig az újkor építészeti stílusai felé forduló közérdeklődés idején, az építészek újból régi mű­alkotások tanulmányozására kényszerültek. Egyre­másra láttak napvilágot az eleinte még kétes hite­lességű, de idővel mind gondosabban felmért s mind pontosabban megrajzolt műemléki rajzgyűjtemé­nyek, elsősorban a gyakorló építészek számára. Ugyanis ez a kor — a historizmus kora — egyre tudományosabb igényességgel követelte meg építé­plébániatemplom főkapujáról

Next

/
Thumbnails
Contents