Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Kozák Károly – Héjj Miklós: Műemlékvédelem és régészet

aránt kiemelkedő helyet foglalt el a budai várpalota nagyszabású kutatása. A munka 1948-ban indult meg, 1949—53 között érte el tetőpontját. Kisebb feltárások azóta is folytatódtak. Az elért eredményekről már tekintélyes közlések állnak rendelkezésre, amelyeket Gerevich László, az ásatás vezetője és munkatársai tettek közzé, különböző kiadványokban és folyóiratokban (Budapest műemlékei I. kötet, Archaeológiai Értesítő, Művészettörténeti Értesítő, Budapest Régiségei stb.). Mégis e helyen is ki kell emelni, hogy a szóban forgó régészeti kutatás igen jelentős mértékben tisztázta a budai királyi palota középkori szerkezetét és részleteit. Gondolunk itt elsősorban a déli erődrendszerre (kaputorony, nagyrondella, pártázatos várfalak, buzogánytorony), az Istvántorony hatalmas építményére, amelyhez a boltozatos, ún. lovagterem és egyéb gótikus helyiségek csatlakoznak. A dunai oldalon hitelesen helyreállítható állapotban került elő a palota alkápolnája, a gótikus palota egyéb jelentős részleteivel együtt. A nagyudvarban kiásták a tekintélyes méretű esonkatorony falait, valamint a palota majolika műhelyének alapjait. Ha mindezekhez hozzávesszük a páratlanul gazdag történeti, művészeti és iparművészeti leletanyagot, amely az épületrészek történeti meghatározásához is lényegesen hozzájárul, akkor bontakozik ki előttünk teljes jelentőségében a budai vár régészeti kutatása. A visegrádi királyi palota rommaradványainak területén lefolytatott 25 éves kutatások példázzák a legjobban a régészet és a műemlékvédelem szoros kapcsolatait. A XIV—XVI. század írott emlékeiben sok utalás történik a visegrádi királyi épületekre. Teljes képet azonban ezekről csak a feltárások megkezdése után kaphattunk, mert a mai napig is fennálló kettős várrendszer hatalmas méretű rommaradványai csak egy kis részét képezik annak a nagy kulturális örökségnek, amely itt ma még csak részben feltárva, a föld színe alatt rejtőzik. A 25 éves feltáró és kutatómunka eredményei alapján egészen új képet tudunk alkotni a XIV— XV. századi művészetek fejlődésére vonatkozóan is. A visegrádi feltárások az elmúlt 30 esztendőben elvégzett szombathelyi, székesfehérvári, esztergomi és budai kutatások eredményeivel együtt egészen új nézőpontból világítják meg a középkori magyar művészet és művelődés kérdéseit. A legutolsó tíz év kutatási eredményei alapján ma már mind összefüggőbb képet kapunk majdnem teljesen elpusztult középkori világi építészetünk kialakulása és fejlődésének körülményeire nézve is. A budai és visegrádi királyi építőműhelyek tevékenységének és kapcsolatainak vizsgálata pedig egészen új adatokat szolgáltatott a XIV—XV. századi közép-európai építészet értékelése tekintetében. Elégnek tartjuk, ha itt a XIV. századi építőstílus, illetve az olasz reneszánsz építészet és szobrászat hazai fejlődésének okaira utalunk. 261. kép. Visegrád. Díszkút szétszedése 2(52. kép. Visegrád. Oroszlános-kút helye 263. kép. Visegrád. Oroszlánok