Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Kollár Gyula – Ágostházi László: A műemléki kivitelezés kérdései

239. kép. Sopron. Fabrioius-ház, boltozat aláfalazása trunk. Ez az új falazat ilyenkor egyúttal állagvédő szerepű is. Hasonló elvek szerint kell itt is dolgoznunk, mint a repedések megszüntetésénél, vagyis úgy, hogy megfelelő sűrűséggel elhelyezett bekötőkövek alkalmazásával biztosítjuk a két. falazat rész együttdolgozását. Állandóan visszalélő probléma a falazatok koronájának védelme. Az őszi esőzésekből eredő nedvesség ugyanis elsősorban a falak tetején levő fészkekben telepszik meg, s a koronába mélyen beszívódik. A téli fagyok nyomán megindul a romboló munka, amely már egy év alatt is érezteti pusztít*) hatását. Ezért rendkívül fontos az állagvédő, helyreállító munkák során különös gonddal eljárni a fallefedések készítésénél. (Jondat lanul, szakszerűtlen módon készíteti fallefedés az egész építmény pusztulását vonhatja maga után. Itt két fő szempont kielégítését kell szem előtt tartani : az oszt etika és a szakszerűség szempontját. Lényeges, hogy mi a lefedés anyaga. Beton fedkő megfelelő szemszerkezet i összetétel esetében vízzáróan készíthető, azonban nagyon merev, kemény, egyenes vonallal zárja le az épületet, s ez a megjelenést kedvezőtlenül befolyásolja. Ezért inkább a laposra (8 —10 cm víg.) hasított terméskő lapokból készített lefedést alkalmazzuk. Ez eset ben az utolsó néhány sori vízzáró habarcsba falazzuk, s ugyanilyen anyagba fekletjük a burkolóköveket is, amelyeket utólagosan hézagolunk. Ha a fal tetejének kellő domborulata van, s a burkolókövek néhány centiméterrel kiállnak a fal síkja elé, — az eddigi tapasztalatok tanúsága szerint — olyan fallefedést készítettünk, amely a fenti két szempontnak megfelelő. Szokásos fallefedő anyag még ezeken kívül a sírna, hódfarkú cserép, a kúpcserép, esetleg a zsindely. Az ilyenformán helyreállított romok sok cselben hatalmas változáson mennek át, mely csak a kezdeti és befejezési állapot összehasonlításával mérhető le igazán. A helyreállítási munkák általános tapasztalataként meg kell említenünk, hogy helytelen az a szemlélet, amely szerint, ha a falazatoknál kellő vízzárást akarunk elérni, „jó erős" cementes habarcsot kell használnunk. A cementdús habarcsok ugyanis a fagykárokra sokkal érzékenyebbek, mint a mészhabarcsok, megakadályozzák a falazatban a nedvesség vándorlását vagy a felületen való elpárolgását. Ezért nedvességnek, fagynak kitett helyeken inkább mészdúsabb habarcsot kell alkalmazni. A falazati munkák kapcsán kell említést tennünk a boltozatokról is. Számtalan esetben adódik ugyanis ilyen jellegű munka, kezdve a kis nyílásáthidalásoknál, folytatva a 2—3 m fesztávolságú dongákon, egészen a 8—-9 m fesztávolságra készített fiókos dongaboltozatokig. Különleges esetet talán csak a nagyobi) fesztávolságú boltozatok