Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Entz Géza: Falfestmények helyreállítása

180. kép. Nyírbéltek. A r. k. templom holyreállított szentély festményei ennél nagyobb hiányokai csak abban az esetben lehet kiegészíteni, ha a kiegészítést kellő támpontok egyértelműen meghatározzák. A kiegészítést vagy a meglevő festmény adatai, vagy XVIII — XIX. századi alkotások esetleg meglevő kartonjai, vázlatai határozhatják meg. Középkori falképek esetében a kiegészítés csak igen kismértékű lehet (Siklós, kápolna), gyakran teljesen elmarad (Nyírbéltek). Feltétlenül kerülendő olyan helyen, ahol csak a képzeletre van a restaurátor utalva (pl. hiányzó arc, végtag, alak stb.). Általában azt kell szem előtt tartanunk, hogy a kopottság, megviseltség, hiányosság hozzá tartozik a régi falfestések mai képéhez, patinájához, hiteléhez. Nyilvánvaló tehát, hogy alapjában helytelen az a törekvés, amely a régi felületek „kozmetikájára" irányul. Igen fontos a végzett munka dokumentálása. Ez a helyreállítás előtti, alatti és utáni állapotot feltüntető teljes és részlet fényképekből, esetleg rajzokból és az alkalmazott eljárásoknak, valamint a munka menetének leírásából áll. Világos, hogy az így elkészített dokumentáció mind a tudományos kutatások, mind a további helyreállítások szempontjából elsőrendű jelentőséggel bír. Felmerül a kérdés, hogy a hazai falképhelyreállítások hogyan bonyolódnak le, és a munka megszervezése az utóbbi tíz évben hogyan alakult. A Műemlékek Országos Bizottsága fennállásának idején néhány szakember esetenkénti megbízása által folytak a falképhelyreállítások. A két világháború között többször nyílt alkalom külföldi restaurátor meghívására. Főként a nemzetközi viszonylatban is elsőrangú Mauro Pellieioli milánói mester többszöri magyarországi tartózkodása és szakmai segítsége (Sümeg, Esztergom, dák) jelenteti a hazai restaurálás számára komoly támogatást. Római ösztöndíjasaink szintén sokat tanultak, s tapasztalataik még ma is hatnak. A Műemlékek Országos Bizottsága megszűnése után 1950-től a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja kötelékében három kinevezőit restaurátor működött, akik nemcsak a saját keretben végzett munkákat hajlottak végre, hanem szerepet vittek az országban folyó egyéb falképhelyreállítások ellenőrzésében is. 1953—1956 között a létszám egy restaurátorra olvadt le, aki 1957—58-ban csupán fél állást töltött be. 1953-tól veszi kezébe a falképhelyreállítás lebonyolításának irányítását a Képzőművészeti Alap, amely műemlékek esetében a műemléki hivatallal állandóan és szorosan együttműködik. Kétségtelen azonban, hogy a feladat megfelelő elvégzéséhez szükség volna olyan, egyelőre kis létszámú állandó műhely létesítésére,amely a szakértői szemlékel és a szerényebi) terjedelmű, de komoly szakértelmet követelő munkákat megvalósítaná. A nagyobb helyreállításokat természe-