Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Vargha László – Cseh István – Tóth János: Népi és ipari műemlékek védelme

Ii A magyarországi műemlékek nyilvántartását az Országos Műemléki Felügyelőség tudományos osztálya végzi. A jegyzékbe felvett népi műemlékeket — a többihez hasonlóan — három kategóriába sorolja. A népi „műemléki", „műemlékjellegű" és „faluképi jelentőségű" építészeti alkotások biztosítása, fenntartása és védelme a műemléki törvény értelmében ma már törvényben előírt kötelességünk. A nyilvántartásban szereplő népi emlékeket megyék, járások és községek szerint csoportosítják. A nyilvántartás alapját Genthon István : „Magyarország műemlékei" c. munkája, az 1951ben megindult városképi vizsgálatok s az eddig megjelent topográfiai munkák képezik. A jegyzékben szereplő „népi jellegű" megkülönböztetés a népi műemlék sajátos jellegéből logikusan következik, mivel nem azonos az adott időben és történelmi környezetben létrejött s a mindenkori stílustörekvéseket tükröző, ún. történelmi építészettel. A különböző korok által létrehozott építészeti stílusok viszonylag igen rövid idő alatt alakulnak ki. Egyegy stíluskorszak általában csupán egy-két évszázadigtart, s felváltja lassan — de a mához közeledve egyre gyorsuló ütemben — a kornak megfelelőbb, az igényekből következő újabb stílus. A magyar háztípusok fejlődési folyamata ezzel szemben igen lassú, az alaprajzi és szerkezeti változásokat csak tüzetes vizsgálattal lehet megállapítani. A fejlődés időbeni folyamata a legutóbbi időben itt is egyre gyorsabb. A mai parasztház őse, az egysejtű ház, valamint a kunyhó és a földbevájt építmények még napjainkban is megtalálhatók. Amennyire különbözik a nép által létrehozott, s történeti, néprajzi, formai vagy szerkezeti értékeinél fogva műemlékké nyilvánított épület a történelmi stílusok valamelyikétől, annyival nehezebb a védelme is. Nagyrésze kisméretű, magántulajdonban levő épület, s használati értéke szerint ma már elavultnak mondható. Állandóan érkeznek bontást kérő levelek, s az esetek nagy részében az épület felmérése és lefényképezése után megadjuk a bontási engedélyt, és a műemléket töröljük a hivatalos jegyzékből. így pusztulnak el lassan azok az épületek, amelyek a magyar falu jellegét, hangulatát adják. A népi műemlékvédelem területén az elmúlt tíz évben végzett munkánkon végigtekintve azt mondhatjuk, hogy a kezdet nehézségein túl jutottunk és bizonyos eredményekről beszámolhatunk. Elkészült az országos jegyzék, több felmérést és helyreállítást végeztünk, és biztosítottuk néhány műemlék további fennmaradását. Az elmondottak megvilágítására néhány példát sorolunk fel. 1953-ban helyreállítottuk ipari műemlékeink egyik legértékesebb alkotását, az új massai kohóromot, amely a XIX. sz. elején épült. Ennél a munkánál a Diósgyőri Vasgyár vezetősége és dolgozói példamutató lelkesedéssel, munkánk elvégzéséhez minden támogatást megadtak. Ugyanez év végén befejeződött a badacsonyi Szegedy Róza-ház helyreállítása. E XVIII. sz. végén épült értékes népi 143. kép. Szabolcsbáka. Szabolcs-Szatmár m. Ref. harangtorony alaprajza