Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Vargha László – Cseh István – Tóth János: Népi és ipari műemlékek védelme

125. kép. Kareng. Szolnok m. Sántha u. 1. Lakóház. Ép. : 1770. Elpusztult 1944 együttes, egységes vizsgálata és értékelése elválaszt hatatlan kö vet élmény. Mindezekhői természetszerűleg adódik, hogy a népi műemlék kiválasztásánál követendő alapszempontok és irányelvek, a következőkben foglalhatók össze : „Minden olyan építmény (épülői, épületrész), amely egyrészt a táji adottságokkal együttesen, a hagyományos népi településsel szervesen és elválaszthatatlanul kapcsolatban áll ; amely valamely tájképi jelenség kiegészítő tartozéka ; amely eredeténél és rendeltetésénél fogva a népi életforma hiánytalan és jellemző kifejezője, alkotó része ; amely a táji építőanyag és a hagyományos épít őkészség (szerkezet) jellemző és kiemelkedő típusa vagy példája ; amely a művészeti stílusok és a népi díszítőművészet kapcsolatát megőrizte,azt mutatja és magyarázza, népi műemlék, s műemléki védelemben részesül." Kiegészítésként még hozzáfűzhetjük, hogy a népi műemlékvédelemmel kapcsolatosan az általánosan elfogadott „műemlék", tehát fenntart andó, valamint a „műemlékjellegű", léhát védendő meghatározások is teljes egészében fennállanak és érvényesek.

8 II xV magyar néprajztudomány — s hosszú évi izedekig elsősorban a MNM-Néprajzi Múzeum gyűjtő és kutató tevékenysége — természetszerűleg a magyar népi építészet vizsgálatát is alapvető feladatai egyikének tartotta. Ez a viszonylag fiatal tudományág, bár jelentős részleteredményeket ért el, az összegező és átfogó, regionalis — és etnikailag is értékelhető — tanulmányokban még eléggé szerényen jelentkezik.

9 Az általános jellegű és érdeklődésű népi építészeti tanulmányok mellett az egyes szűkebb tájakra vonatkoztatható értékes anyag azonban a népi műemlékvédelem szempontjából elsősorban mint történeti — (helytörténeti és népi építészettörténeti) adatanyag jöhet figyelembe. A népi építészet történeti-néprajzi és általában általánosító, topográfiailag kevésbé helyhez köt öli vizsgálatai és eredményei, a népi műemlékvédelem topográfiai jellegétől ugyanis általában eltérőek. A néprajzi jellegű vizsgálatok: az egyes háztípusok, alaprajzi elrendezések, az építőanyag és az építőszerkezelek, az építőszokások és ritkább esel ben a népi díszítőművészet keretében a homlokzat i kialakítások, a stílusbeli kérdések stb. általában mellőzik a topográfiai hitelességet, a műemlékvédelem egyik alapvető követelményét. A műemlékvédelem sokágú tudományos és gyakorlati tevékenysége során ugyanis a „műemlék", tehát a fenntartandó, valamint a „műemlékjellegű", tehát védendő építmény (épület, épületrész stb.) topográfiáikig egyértelműleg meghatározott. A műemlékvédelem — így tehát a népi műemlékvédelem vizsgálata és munkája keretében is — a hely (a város, a község, az utca, a telek, a helyrajzi szám, a házszám) teljes és hiánytalan megállapítása elkerülhetetlen közigazgatási követelmény. A korábbi népi építészeti tanulmányok általában mellőzték ezt a „topográfiai" igényi, s emiatt, a változatos és értékes adatanyag azonosítása, műemléki vizsgálata és értékelése — az idők folyamán beállott változások : lebontás, átépítés, új utcaelnevezések, házszám rendezés stb. terhével is növekedve — ma már alig lehetséges. A népi építészet adatanyaga ennélfogva az egyes szűkebb 1áj, vidék, vagy község közvetlen és újabb vizsgálatánál általában és elsősorban értékes és hasznos történeti adatként jelentkezik. Rendszeres és topográfiailag is hiteles — műemlékvédelmi jellegű — felhasználása azonban csupán a helyszíni újabb vizsgálat alapján történhetik meg.

10 A rendszeres és a műemlékvédelem általános követelményeinek is megfelelő helyszíni vizsgálat alapján állapítható meg a már általánosságban ismert omlékanyag megfelelő értékelése és további védelme. A közvetlen helyszíni vizsgálat értékes összehasonlításokra, az eredeti, a korábbi állapotra, átépítésre stb. nyújthat tanulságos adatokat. Amennyiben az irodalomban közölt, vagy a múzeumok gyűjteményeiben, adattáraiban őrzött népi építészeti adatanyag — rajz, fénykép, leírás slb. -— sem helyrajzilag, sem időbelileg teljes hitelességgel nem rögzíthető, mindezek az adatok, csupán a történeti előzmények és az általános jellegű és értékű összehasonlítás és összefoglalás szempontjából hasznosíthatók. A népi műemlékvédelem általános elvi ós gyakorlati szempontjából tehát akaratlanul, de a topográfiai követelmény szigorú kényszere alapján