Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Voit Pál: A barokk templomépítészet eszméi és stílusai

az ornamentika és a statikus ábrázolás stílusképétől kezdve az epikus elbeszélő előadáson át az illuzionista lírai megjelenésen és a drámai feszültségeken keresztül a rokokó dekoratív részletéig, A kézművesség valamennyi ágának az ornátusok szigorúságától az ötvösség aranyló káprázatáig, mindennek az egész művet kell szolgálnia. AZ UDVARI MŰVÉSZET MEGKÖZELÍTÉSE Magyarországon a barokk századai alatt nem volt királyi udvar, amely a leghivatottabb művészeket fejedelmi megbízásokkal látta volna el. A király, a Habsburg-ház soros uralkodója legfeljebb néhány napot tartózkodott Pozsonyban az akkori koronázó városban, vagy később Budán a számára nagy költséggel helyreállított, inkább újonnan épített várpalotában. Az udvari művészet jellemző kifejező eszközei természetszerűen elsősorban a király közvetlen környezetét, udvartartását voltak hivatottak dicső fénnyel övezni, így az uralkodó lakhelyét, palotáit, nyaralókastélyait és kertjeit építették és díszítették a kor legkiválóbb művészei. Az egyházi épületek között egy-egy királyi kastélykápolna, alapítványi szerzetestemplom, általa emeltetett székesegyház, vagy emlékmű jutott a nagy művészek alkotási közé, Az udvar fényében sürgölődő, kitüntetett arisztokráciát, az egymás közötti versengés s a királyi kegy birtoklásáért folyó harc késztette fényűző paloták építtetésére, így alakult ki a városok polgári rétege és a vidéki nemesség kuriális építkezései közötti válaszfal, amelynek vetületét a városi és a falusi egyházi építészetben mindvégig kitapinthatjuk. Magyarországnak nem sok jutott az udvari művészet alkotásaiból, mégis van néhány emlékünk, amelyet ebből a nézőpontból közelíthetünk meg leginkább, s amelyeket a kiválasztottak ismerete nélkül nem is érthetnénk meg. Olyan nagyszerű művek ezek, amelyek a magyar fejlődés folyamába nem illeszthetők be, viszont egy-egy nagy mester alkotása révén stílusösszefüggése, okleveles forrásuk értékelése útján azok eredete megközelíthető. Az „udvari művészet" szoros értelmezése a bécsi udvar, egyenesen a császár szolgálatában álló építészetre vonatkozik. Ilyen volt az idősebb Fischer von Erlach és halála után az őt méltóságába a császári főépítészi hivatal vezetésébe 1742-től követő fia Josef Emannuel Fischer von Erlach. Feladata volt a császár köz- és magánépítéseinek terveit elkészíteni és az uralkodó által építtetett egyházi és világi épületek kivitelét ellenőrizni is. Ez az ellenőrzés olyan fokú lehetett, hogy más, alacsonyabb beosztású építészek műveit nemcsak műszaki szempontból vizsgálta fölül, de ezeknek 24. kép. Győr, Frigyláda-emlék az állami építményeknek terveit is módosíthatta „modifikálhatta", Ilyen minőségben találkozunk vele először a kor egyik legnagyobb szabású vállalkozásán, a pesti „invalidus palota" - a mai városháza - építkezésénél. A török kiűzésekor megnyomorodott katonák számára létesítendő intézmény elhelyezését Savoyaí Jenő a zentai hős már a század első éveiben Pesten javasolta felépíttetni, a munkálatok azonban többször elakadtak. Végül Johann Erhardt Martinelli császári építész 1729-ben megbízást kapott a tervek végleges elkészítésére. Fischer von Erlach az óriási palota középtestébe elhelyezett, templom méretű kápolna kialakítását tartotta meg magának, ahol egy - a bécsi Reitschule erkélykoszorújához hasonlatos óriási teret tervezett, Középen baldachinos oltár állott, amilyet ugyancsak 1729-ben a bécsi Hoche-Markten - atyja emlékére - állíttatott föl Bécsben Savoyai Jenő. A négy szabad oszlop által tartott s a szoborműveket bekoronázó baldachinos oltár a római Szent Péter-templom oltárának ötletét használja föl. Ez az ún. Josef Brunnen elhelyezését és funkcióját tekintve is eltér francia előképeitől. François Mansart Val de Grace, Oncort a St, Germain-des-Prés, Jean Nicolaus Jadot a párizsi Bibliothèque Doucet-ben őrzött vázlatkönyvének terveire utalunk itt. Ugyanebbe a körbe kapcsolódik a pozsonyi Szent M ártón-székesegyház meggondolatlanul elbontott baldachinos főoltára, amely ugyancsak az ifjú Fischer von Erlach ténykedésével hozható kapcsolatba. A szoborművek alkotója, a nagyszerű Szent M ártón-lovasszobor és az Alamizsnás Szent János-kápolna szobrai közismerten az Esterházy