Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Voit Pál: A barokk templomépítészet eszméi és stílusai

Templum nostrum aedificavit". A kéttornyos oldalkápolna sorokkal közrefogott hajót a főpárkány fölé emelkedő dongaboltozatba vágott fiókboltozatok ablakain beáramló fény világítja meg, az oldalkápolnák harántfalait itt nem törik át közlekedő ívek - így szemben az II Giesuval -, a mellékoltárok nem a párhuzamos oldalfalak előtt állanak, hanem éppen a harántfalakon, olyképpen, hogy a templomtérbe lépőt nem csupán a szentélyben álló főoltár, de kétoldalt az összes mellékoltár egyszerre áttekinthető látványától terhes kép fogadja. Ez a „bécsi norma" egyik lényeges újítása. A kórus előtt kitáguló hajó fölött Rómában tamburos kupola lebeg, üde fényben fürdetve a nemes fejezeteket, íveket és párkányokat, Bécsben Andrea Pozzo varázsos ügyességgel látszatkupolát fest, az oldalkápolnákba - ablakok helyett - erkélyeket helyez, a mennyezetet is kifesti: az intérieur elveszti a térélmény nagyszerűségét s minden homályba burkolózik, Ugyanez történik Győrben is, itt Paul Tróger freskói lépnek a főszereplő helyére s még látszatkupola sincs, ami emelje a belső magasság élményét. Erre a sorsra juttatja a győri püspöki székesegyházat 1639-től barokk stílusban átépítő Giovanni Battista Rava (helytelen olvasatban Rana), s itt is a 18. század túldíszítő terhe - Franz Anton M au Iberisch freskói, Melchior H efelé oltárai nyomasztják a térélmény eredeti szándékát, így válik a nagyszombati templom az északi jezsuita találmány igaz örökösévé, Ide belépve a tágasság, a világosság üde harmóniája üdvözöl, a dongákon, a fiókboltozatokon és a térbe beáramló oldalkápolnák mennyezetén a finom árnyvetésű fehér stukkó keretekből és medálionokból kitekintő színes freskóképek derűs egységet alkotnak, maradandó példáját őrizve az Alpoktól északra települt stílus számára. Hűséges követője e művészetnek a szervita szerzetesek Lorettobeli temploma, amelyet Nadasdy Ferenc gróf a kismartoni várkastély építészével Carlo Martino Carlonéval 1651-1659 között emeltetett. Ugyancsak az akkori Magyarországon Boldogasszonyban (Freuenkirchen) Esterházy Pál építtette fel 1669-1696 között a ferences barátok számára a búcsújáró templomot. Ennek mestere Francesco Martineiii, stukkóit Pietro Conti, freskóképeit Luca A. Colombo festette. Mindhárom építmény szinte azonos alaprajzú, térhatású és belső terén a nagyszombati stukkóművesek díszítményeivel ékeskednek. Utóbbiak közül kiemelkedik Andrea Bertinali, akinek a sárvári Nádasdy-várkastély díszterméhez készült stukkóművének eredeti szerződése is reánk maradt. A szerződés azért érdekes, mert szövege pontosan meghatározza a díszítmények helyzetét és szabályozza, hogy mely részleteket lehet sablonnal készíteni, s melyeket kell szabadkézzel szobrászként mintázni. A klosterneuburgi központból - a Verduni-oltár kápolnájától számítható - seregnyi stukkóműves az olasz fundátorok és kőművesmesterek nagy testvéri szövetségébe tartoztak, akik elkülönülve a gráci olaszoktól, éppen Ausztria és Magyarországon leltek legtöbb pártfogóra. Ennek a mesterségnek kiváló magyar művelőjéről is tudunk, Mezőbándi Egerházi Jánosról, aki Bethlen Gábor gyulafehérvári palotájában „mészmesterségbeli" menynyezeteket készített s a fejedelem által nemességre emeltetetett. E művészet elenyészett emlékei között említhetjük Erdélyben az alsórákosi nagyméretű menynyezetet, amelynek gipszmásolatát az Iparművészeti Múzeumban Radisics Jenő állíttatta fel. E messze sugárzó olasz művészetnek nyugati határait is ismerjük. A győri jezsuita Szent Ignác-templom már említett mestere Bartolomeo Torre egyik rokona, bizonyos Giovanni Pietro Torre 1660-1711 között Prágában működött. Talán Győrben született Francesco, Bartolomeo Torre és Giacomo Torre rokona. A Torrék kapcsolataira, társadalmi rangjára és az egész olasz művészatyafiságra jellemző, hogy Simone Retacco az olasz kőművesek és kőfaragók vezetője „der Maurer und Steinmetzer Welscher Nation in Österreich unter der Enns" - egyik leányát 1657-ben a bécsi Stefansdómban vezeti oltárhoz a győri kőműves és építőmester Giacomo Torre: „der ehren wert und fürnemb Herr Jacob Torre (della Torre) ein Maurer und Werkmeister zu Raab", A tanúk között ott találjuk Antonio Ravát, Carlo Martino Carlone császári építészt, Kismarton és Lorettom építőmesterét és Filiberto Luchese császári főépítészt a bécsi Burg Leopoldinische Trachtjának alkotóját, Francesco Torre 1653-ban Prágában tűnik fel, 1655-ben a comotai jezsuiták Szent Ignác-temploma, 1669-ben a prágai Czernín-palota mesterei között találjuk. Carlo Lurago kőfaragóinak egyike, Francesco Torre 1669-ben ismét Győrben van, s Giacomo Torre halála után a Torre örökösöket képviseli. 1675-ben a győri jezsuiták iskolájának kőművesmesterei között ismét ott szerepel, de tudjuk róla, hogy visszatért Prágába és 1687-ben ott halt meg. íme a Spazzók nemzetsége mellett itt egy másik tevékeny családi vállalkozás, a Welsche nation fiai. A Jézus társaság további terjeszkedését, harcait elsősorban ők vívják több magyar város polgárságával és protestáns főuraival, mindvégig a Habsburg hatalom védelmében és érdekeiért. A bécsi alaprajzi és homlokzati sémát követi a trencséni, szakolcai, soproni, kőszegi és kassai jezsuita templom (1681), Utóbbi mestere a város erődítményeinek fundátora Giovanni Sandra Canevale, A kassai nyersebb - mondhatni zordonabb - variánsát a Rákócziak zborói várában építik fel. Lassan helyi mesterek is követik az előírásos példát: Tornyosy Tamás a kassai céh mestere Eperjesen épít hasonló homlokzatú egyházat, Egerben Pethő István jezsuita tervét fogadja el a római rendtartomány generálisa. Az egri mű kivitelezője ismét olasz, a városban megtelepedett Gio-