Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Papp Júlia: Hazai művészeti, régészeti és építészeti emlékek ismertetése a felvilágosodás és a kora reformkor sajtójában

226 TGY 1825. III. 113-114., 1825. IX. 120-126. 227 Tóth Pál református lelkész visegrádi leírására (TGY 1817. XI. 91-93.) Mednyánszky Alajos reflektált. Mednyánszky megdicsérte az építészeti emlékre fordított figyelmet, s saját korábbi személyes vizsgálódásai alapján korrigált néhány adatot. Szomorúan említette meg, hogy mikor ő 10 éve Visegrádon járt, még „sokkal jobb állapotPan" találta a maradványokat, mint ahogy Tóth leírta őket, TGY 1818. XII. 26-30. 228 EB 1791. II. 56., 107-108. 229 HT 1807. II. 358., 1808, I. 48, 230 TGY 1817, III. 64-65. 231 TGY 1821. VIII. 37. Egy „elroncsolt felírásnak megfejtését" - írja ugyanitt - azoknak hagyja, „kiknek az illy fejtegetések tisztekben áll", 232 TGY 1824. X. 33-35. 233 TGY 1824. X. 37-40. 234 Schönvisnerrel ellentétben Fejér a romokat nem egykori fürdők, hanem víztárolók, ciszternák maradványainak véli. 235 TGY 1829. VIII. 80. 236 TGY 1819. II. 80. 237 A Nemzeti Múzeum programírása korábbi szerzők (Szamosy (valószínűleg Szamosközi) Hohenhausen, Bod, Tröster, Fridvalszky, Seivert) felsorolásával a hazai antik feliratos kövek leírásának addigi történetét kísérli meg felvázolni. Museum Hungaricum 1807. (114. jegyzetben i. m.) 12. Az említett szerzők munkáit ld: Szinnyeí 1891/1914. (196. jegyzetben i. m.) 238 ZU 1802. I. 87-92. Notitia Hungaricae rei nummariae ab origine ad praesens tempus. Budae, 1801. Ismertetést közölt a Notitiáról Sándor István is. S 1808. IX. 143. 239 HT 1807. II. 280-281. 240 Egy Szentendrén talált római régiségekről beszámoló tudósítás is megemlíti Schönvisner nevét. MK 1808. V. Toldalék Szent András havának 7. napján. 35-40. 241 OPZ 1819. 735.; MK 1819. II. 51-52. Antiquitatem et Históriáé Sabariensis ab origine usque ad praesens tempus. Pestini, 1791. 242 TGY 1820. III. 10-11., 14., 25. 243 TGY 1821. VIII. 3-38., 1829. III. 3. 244 TGY 1823. VI. 3-20. 245 Repertórium Manuscriptorum et Monumentorum Díplomaticorum in Expeditione Diplomatico-Literaria conscriptum. Anno 1810, 1811, 1812. (OSZK Kézirattár, Fol. Lat. 139.) 246 TGY 1821, II, 123-124.; Monasteriologia Regni Hungáriáé. I-II, Veszpremii, 1803. I-II. 247 APA 1773. 297-301. 248 EV 1778. 363-364.; PZ 1778. 61. sz. [s. p.j 249 El/1780. 292-293. 250 EV 1780. 364-365., 376, 251 EV 1781. 368-369. 252 PMH 1781. 467. Koller, Josephus: História episcopatus Quinqueecclesiarum. h-VII. Posonii, 1782-1812. 253 EB 1790. 92-93., 1791, I. 258, 254 ZU 1802. I, 222-234. 255 ZU 1802. I. 222-234,, 1803. IV. 113-118. Antiquarische Erörterung neulich in Siebenbürgen gefundener Goldmünzen und Ruinen. Cibinii, 1803. 256 TGY 1821. VIII. 90-109. 257 TGY 1824. IV. 92-123. 258 TGY 1823. XI. 3-18. 259 TGY 1824. I. 75-90. 260 MK 1823. II. 224. AR 1823. 592. 261 TGY 1824. X. 29-37. 262 FMOM 1825. 431-434. 263 FMOM 1825. 473-474. 264 Choay 1997. (2. jegyzetben i. m.) 51-54. A 18. századi erdélyi „kezdeményekről" Id.: Papp Júlia: Weidenfelder Lőrinc két levele erdélyi régiségekről 1754-ből. Magyar Könyvszemle, 116. 2000. 204-210. 265 Külhoni tanulmányaiknak, illetve felekezeti összetartozásuknak köszönhetően jelentős külföldi kapcsolatokkal rendelkeztek ugyanakkor például a 18. századi hazai jezsuita és protestáns történetírói iskolák képviselői. 266 PZ 1819. 66.; HKT 1819. I. 55-56., 1819. II. 211.; M-C1819. I. 49,, II. 206., HKT 1820. I. 35.; HKT 1828. I. 249.; TGY 1817. XI. 45.; BMM 1787. 453-454. 267 Visegrádnál például a Zách Felicián-történetre: MGY 1790. III. 188., stb. 268 Valószínűleg Windisch Károly (v. W.) volt a szerzője annak a sorozatnak, mely az ókori Carnuntum helyén talált római fürdő maradványairól számolt be - történeti források, illetve személyes megfigyelésekalapján. APA 1774. 366-368., 400., 404-408. 269 Az István által építtetett székesfehérvári templom északi tornya - véli a tudósító - a mostani Barátok-temploma Sanctuariuma körül lehetett, és a benne lévő kápolna 1740-ig megvolt. „Déli fala e' templomnak a' mostani új kuttól napkelet felé egyenesen a' bástyáig terjedett: de már régen földig elpusztult, és tsak a' kút építésekor ... jött világosságra ... Az említett új kút tsináltatásakor több téglából épült temető boltozatokra, de semmi emlékeztető táblákra nem akadtak. Hogy Királlyaink a' templom oldalhoz épült kis kápolnákba takaríttattak el, az is bizonyítja, hogy sok házaknál afféle szép kövek találtatnak," HT 1806. 235. 270 Keserű 1993. (86. jegyzetben i. m.) 235-236. 271 HT 1806, 176. 272 HT 1806. 425. Utalhatunk Tóth Pál és Mednyánszky Alajos említett írásaira a visegrádi várban található feliratokról. TGY 1817. XI. 91-93., 1818. XII. 26-30. 273 HT 1806. 234-235.; TGY 1818. VI. 42-43,, 1827. II. 46. 274 MGY 1 790, III, 127. 275 MGV1790. III. 132. 276 HT 1806. 227-228. Az epigráfiai érdeklődés elmélyülésére utal, hogy az értelmező nemcsak a szövegből, hanem a betűk formájából is igyekszik a tárgyra vonatkoztatható következtetéseket levonni, Pál és Apolináris sírköve, Magyar Nemzeti Múzeum. (Ltsz.: 60.268.c.) Vö.: H. Kolba Judit: Románkori feliratos sírkőlap. = Folia Archeologica, 14, 1962, 111-123. és Takács Imre: Esztergomi síremléktöredékek a 13. századból. = Ars Hungarica, 16. 1988. 4. sz. jegyzetben említi a Hazai Tudósítások leírását. 277 HT 1807. I. 402-403. 278 TGY 1817. III. 64-65. 279 FMOM 1825. 474, 280 TGY 1827. II, 48. 281 TGV 1829. III. 66. 282 S 1808. X. 166-167. 283 TGY 1818, VI. 33. 284 TGY 1818. VI. 35. „Székesfehérvárott régészeink sokáig római várost kerestek az ott előkerült nagyszámú sírkő, feliratos töredék miatt, pedig csak az történt, hogy az István kori építkezésekhez Tácról, Aquincumból, Intercisából ... szállították a kőanyagot," Dercsényi Dezső: A román kor művészete. In: A magyarországi művészettörténete. 5. átdolg. kiad. Főszerk. Fülep Lajos. Szerk. Dercsényi Dezső, Zádor Anna, Budapest, 1970, 22. 285 Egy óbudai plébános olyan római pénzekből álló gyűjteményt szedett össze, „mellyek tsupán Ó-Budán találtattak", illetve Óbudán talált római köveket írt le, TGY 1824, III, 3, 286 „Én" - írja egy székesfehérvári tudósító - „midőn két esztendők előtt a' Varasnak Budai kapuja körül fekvő bástyáit szorgalmatosabban megtekéntgettem, szomorú szívvel láttam a

1 legszebb római köveket olly megvetetve földön heverni, hogy azokon a' kisded gyermekek követsest jádzanának. Sokakat már akkor közülük az eső, 's egyéb viszontagságok úgy megrongáltak, hogy betűikből három vagy négynél többet meg esmérhetvén, lehetetlen vala azokat számomra leírnom: kettőt mindazonáltal, mellyeket valami előre látó ész a' falba tétetett, tsak