Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Boromissza Péter – Nemessányi Klára: A feldebrői altemplom falképeinek és restaurálásának ismertetése

12 Az adott klimatikus viszonyok között veszélyes lehet a kovasavetilészteres szilárdítás, könnyen kéreg képződhet a falképfelületeken. A szűk térben életveszélyes Paraloiddal konzerválni, másrészt ez az anyag nem eredményez mélységi szilárdítást. Szóba jött a bárium-hidroxídos konszolidálás lehetősége ís, azonban ez igen mérgező, és egy általunk még nem kipróbált anyag, melynek módszereit ki kellene előbb kísérleteznünk. A vakolatok homokfrakcíó aránya jelentős, ez jó kötést biztosít a kovasavészter számára. A megfelelő klímát a konszolidálás megkezdése előtt enyhe fűtéssel, az ablakok kinyitásával próbáltuk elérni, ventillátorokkal biztosítva a légcserét, A restaurálás sorrendiségében a konzerválást úgy időzítettük, hogy a fugák és tömítések cseréje közben a nyári külső hőmérsékletet és páratartalmat megközelíthessük. Az északi és a déli hajófalakon a 2-2 kisablakot próbaképpen már április 20-án kinyitottuk, amikor ezt a külső hőmérséklet lehetővé tette. A külső hőmérséklet ekkor 20 °C volt, a belső 8 °C, a belsőben a páramérő a 100 96-hoz igen közel húzta a csíkot. Fűtéssel és ventillálással sikerült a páratartalmat fél nap alatt kb. 76%-ra csökkenteni. (A hőmérséklet 3 "C-ot emelkedett.) A próba meggyőzött minket arról, hogy nem lehetetlen a megfelelő körülményeket beállítani. Ezt azonban szigorúan csak az általunk alkalmazott eljárások minimálisan szükséges idején tehettük meg, hogy a falak száradása ne okozza másrészt a sók felület felé vándorlását. 13 Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a felső templomhajó északi falszakaszán, a lábazaton látható vakolattöredék, melyen egy nagyméretű figura lábrészlete látható, vakolat-anyagában nagy hasonlóságot mutat az altemplom szentély ablakbélletében levő gótika korában készült vakolattal. A kettő valószínűleg egy periódushoz tartozik, igaz, hogy ezt az állítást egyelőre nem tudjuk vizsgálatokkal igazolni. 14 Az alapvakoláshoz: 3 rész füzesabonyi 0, 2-es mosott kavicsos homok, 1 rész egerszalóki folyami homok az 1 -es bányából 1 rész finom, vermelt oltott mész, A kváderfalazat felszíni fugázásához: 4 rész füzesabonyi 1 rész egerszalóki 1 rész dorogi mészkőpor és 2 rész oltott mész keverékéből készített anyagot használtunk. A korábbi fugavakolásokat nemcsak anyagaiban, de felületképzésben is összevissza alkalmazták, hol síkba, hol ferdén vakolva, másutt mélyítve alakították ki a fugákat. A mi elvünk az volt, hogy a mélyebben lévő falazókő felszínével egy síkban tartjuk a fuga kiegészítéseket. így rendezettebbé és érthetővé vált a boltozat egyenetlen falazása is. Az eredeti vakolat-töredékek szélezésénél a fenti összetételű anyagkeverék finomra szitált változatát használtuk. A vakolatfelületek belső hiányainak tömítéséhez pedig az alábbi keveréket alkalmaztuk: 1 rész szitált füzesabonyi 2 rész mészkőpor 1 rész tiszta, vermelt mész, 15 A déli oldal első pillérkötegének egyik hasadékában, mélyedésében rózsaszínű meszes festés igen csekély nyomait találtuk. Egy másik pillér mélyedésében pedig zöld színű festés hasonlóan kis kiterjedésű foltjáról vettünk mintát. A mintákban levő pigment olyan kis mennyiségű volt, hogy nem lehetett röntgendiffrakciós vizsgálattal beazonosítani. Ezek a festésmaradványok nem feltétlenül függnek össze a koraközépkori festéssel, mivel teljesen szigetszerűen, a többi festéstől különállóan találtunk rájuk. Az 1., 2., 4., 5., 6., 7., 8., 17., 18., 19., 20., 21., 22. képet készítette: Bodnár István. A3., 9., 10,, 11., 12., 13., 14., 15., 16,, 23., 24., 25., 26,, 27., 28,, 29,, 30. képet készítette: Nemessányi Klára.) DIE WANDBILDER DER UNTERKIRCHE VON FELDEBRŐ UND IHRE RESTAURIERUNG PÉTER BOROMISZA - KLÁRA NEMESSÁNYI Das bereits restaurierte Wandbild bildet für die Fachleute der Neurestaurierung einen besonderen Problemkreis. Die Neurestaurierung ist in Feldebrő wegen der sich verstärkenden Verschwommenheit und Ausbreitung des Gipses notwendig geworden. Nach der Untersuchung des zusammengesetzten Problems (Baumaterialien, fremde und schädliche, später eingebrachte Stoffe, Salze, klimatische Verhältnisse) entschieden wir uns für die komplette Freilegung, Säuberung und Konservierung, Die ästhetische Wiederherstellung unternahmen wir diesmal mit der Meidung der Retusche, lediglich mit der optimalen Auswahl des Verdichtungsmaterials, das in die EPene geputzt wurde. Die Farbe und Faktur der aus Kalk und verschiedenem Reibsand bestehender Verdichtung passt vollständig in die Oberfläche des abgetragenen, originalen Putzes. Wir entschieden uns für ein besseres Schicksal des ältesten erhaltenen Wandbildensembles in Ungarn, als wir diesen Weg wählten, Das Original soll sauber sein! - Mit dieser Anschauung wird es zur nächsten Restaurierung sicherlich erst nach längerer Zeit kommen, Der Bericht über das Vorangegangene der Restaurierung, die Geschichte des Wandbildensembles, die Untersuchungen, den Verlauf der Restaurierung, die Technik des Bauens sowie die Bemalung wird ergänzt mit solchen Beobachtungen des Restaurators, die das gleichzeitige Entstehen des Gebäudes und der Fresken beweisen. Zwischen dem Mauerwerk und seinem Putz sowie der Ausmalung kann eine sehr enge Verbindung entdeckt werden. Auf Grund unserer Untersuchungen, unserem Standpunkt als Restauratoren können der Bau der Unterkirche und das Entstehen ihrer Wandbilder in die gleiche Epoche gesetzt werden, Das Wandbildensemble hat keinen solchen Punkt, der Grenzen oder Nähte von Bauperioden decken würde. Die Wände unter den Fresken entstanden zur gleichen Zeit, die Bilder verliefen auf diesen Wänden direkt und ununterbrochen. Wir legten unter dem gotischen Putz die wertvolleren Wandbilder aus dem 11. Jahrhundert frei. Wir machen auch auf die Wichtigkeit der Nachpflege aufmerksam, denn bedauerlicher Weise gebar der nicht entsprechend gewählte und ausgeführte Umbau im Leben des herausragend bedeutenden Wandbildensembles neue Probleme, Die Restaurierung dauerte vom November 1995 bis September 1996 und wurde als Mannschaftsarbeit der folgenden vier Malerrestauratoren durchgeführt: Éva Fabó, Judit Sztrakai, Klára Nemessányi und Péter Boromisza.