Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Boromissza Péter – Nemessányi Klára: A feldebrői altemplom falképeinek és restaurálásának ismertetése

13. kép. Sókivirágzás a fugák felületén. Makro felvétel, surlófényben Az alkalmazott festéstechnika szerint freskóban indított, meszes seccóban befejezett a falfestmény. A viszontagságos előéletű falképegyüttes secco rétege sokhelyütt lepergett, A vakolat porozitása változó, A legroszszabb állapotban a szentély vakolatát találtuk: itt az igen porózus vakolatot korábban, valószínűleg valamilyen baktériumos vagy gombás fertőzés érhette, aminek hatására rózsaszínűre változott, Jelenleg aktív telepeket nem találtunk, A vakolatrétegek anyagvizsgálatai lényegi azonosságot mutattak ki a falazóhabarcs és az alapvakolat között. Ezek jellemzően elég nagyszemcséjű homokból és mészcsomókat is tartalmazó mésszel készültek. Ettől csak szemcseméretben tért el a festővakolat rétege (szitált homok). A szentélyben található gótika korából származó vakolat anyaga dolomitot is tartalmazott, így anyaga alapján is elkülöníthető az első kifestésrétegtől, A kváderfalázat fugázását legalább nyolcféle, keményebbnél keményebb, különböző arányban kevert, portlandcementet tartalmazó habarccsal végezték, A fugák felszínén szakállas, hosszú tűkristályos sókivirágzásokat találtunk,

6 (13. kép) Nem hagyhattuk figyelmen kívül a fugák kérdéskörét esztétikai okokból sem, hiszen a falképek hordozójaként, a kváderfalazat vakolat nélkül maradt részei látványukkal a falképegyüttes szerves részét képezik, és ezért nem alárendelve, hanem egységben kívántuk kezelni a falképekkel, Afugázásokat nemcsak sokféle káros anyaggal, de sokféleképpen vakolták fel: voltak olyan helyek, ahol mélyítve, másutt ferde síkot képezve a kövek között, s olyan helyek is akadtak, ahol a kövek síkjába húzták fel. A fugázóanyagok eltérő színe, a kövektől és a középkori fugázóanyagtól elütő anyaga, színe, simított faktúrája mind olyan tényező volt, ami zavarta az altemplom látványának egységét. A falfestményeken belüli tömések, valamint a szélezések (fózolások), ugyanúgy tele voltak nemkívánatos anyagokkal, cementtel, gipsszel és valamilyen akrilátos kötőanyaggal. Ezek különböző összetételűek és keménységűek voltak, de szinte kivétel nélkül jóval szilárdabbak az eredeti vakolat anyagánál. Nem mondhatjuk, hogy egységesen kezelt felületeket találtunk. Felül homok-mész anyagú tömések és fugák fedték az említett kemény és káros építőanyagokat tartalmazóakat. A vizsgálati kérdésekre kapott válaszok meghatározták a továbbiakban alkalmazásra kerülő beavatkozások, 14. kép. Makro felvétel a cementes injektálóanyagról