Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Papp Júlia: Hazai művészeti, régészeti és építészeti emlékek ismertetése a felvilágosodás és a kora reformkor sajtójában

„Báró Patatich mint Püspök Nagyváradon - mint Érsek Kalocsán - ha Szili Püspök Szombath-helyen - ha Gróf Álthán Váczon, ha Gróf Eszterházi Egerben, Püspök Nagy Ignátz Székes Fehérvárott még fen álló Régiségek iránt ...hazafiúi érzéssel [...] kéméléssel - lettek volna, és Püspöki székeikben még nem épen elenyészett Monostorok, Emlékek, Épületek maradványait a

1 veszedelemtől inkább mentették, hogy sem a' mesterséges képfaragásokkal, és jeles koporsó írásokkal jegyzett márványokat lap kövekre simitatván, oldal toldalékra, padolatokra nem fordították, vagy a

1 régiség minden ékeivel kémélletlen a' földben nem süllyesztették, a

1 vagy a' falakban nem vakolták volna!"

300 Néhány szerző a véletlenül előkerült régészeti leletek nyereségvágyból vagy tudatlanságból eredő szakszerűtlen feltárását, s ennek következményeként a leletek egy részének megsemmisülését, illetve sérülését említi.

301 Egy budai építkezésen előkerült római kőszarkofág oldalfala a kíváncsiság ós nyereségvágy által hajtott sietős munka miatt szakadt be, Az emlékek egy része megsérült és összetört, pedig igen jelentősek is voltak köztük, A tudósító különösen sajnálja egy üvegedény, talán lámpa megsemmisülését, melynek csak összetört darabjait vehette a kezébe, s mely talán felvilágosítással szolgálhatott volna a lelet-együttest illetően.

302 „Több olyan hely vagyon Városkánk' környékén" - írja Bitnitz Lajos Szombathelyről - „hol a' föld ásattatván legalább külömbféle régi kőfalak 's romai pénzek találtatnak, a' mi nyílván még sok emlékeknek feltaláltatásokra elég reménységet nyújthatna, ha az ásatás annak rendje 's módja szerint vétetnék munkába. Azomban erre nálunk senki sem ügyelvén, 's az ásók csupán a' nyereséget számlálván, csak történetből akadnak néha némelly fontos régiségre",

303 Szombathelyi ókori régiségek felfedezésekor - számol be Bitnitz ugyanott - „A

1 munkások a

1 bámulni öszvetódult embereknek sokaságokból, és [..,] a' kiásott emlékeken nagyon kapásból Ítélvén azoknak értékjeket, míhelyest valamit találtak, azt tüstént köz portéka gyanánt árulgatták 's a' többet Ígérőknek eladogatták ügy, hogy bajjal lehetett azokból néhány példányokat együvé szerezni",

304 A szombathelyi ókori temető leleteinek ismertetésekor Jankovics is megemlíti a területnek „nem annyira ott elrejtett Régiségeknek megszerzése, mint inkább tsekély haszonnak keresése okáért rendkivül történt, káros felásását", A felfedezés után, írja: „sok Régiségek kémélletlen emésztése folyt". A „kézi munkájúkkal magokat tápláló szegény emberek" az eladásra szánt kövek kiásásakor felfedezett edényeket „vagy kémélletlen öszve zúzták, vagy pedig edények, és korsók használására fordíták, némelly régi kézmíveket pénzért eladhattak [...] napról napra e' vidéken több Tudós és Kedvellő személyekkel megismerkedvén mint a' világ szerte nevezetes Pompéj romjainak feltakaróji

305 felvették a

1 tőlök épségben felvett régiségeknek példánnyait, annyira, hogy egy üveg hamuvedret 20. 30. forintokon és drágábban eladának, az arany szereket pedig belső árán felül tizednyi fizetésért is tőllök megszerezni nem lehetne." A régiségekért fizetett magas árak miatt a munkások egy idő után „egymást megelőzni kívánván már nem ásással hanem hoszú vasfuróval igyekeznének a' Római tserepek ép léttét, és alatta rejtett régiségeket kikémleni, és azon helyeket előre kibérleni, melly feszegetés által természetesen a' régiségnek kintseiből többet öszve zúznak, és megemésztenek hogy sem annyi századok alatt feltartatott épségekben felvehetnek."

300 (11. kép) HÍREK MŰVÉSZETI EMLÉKEK MEGÓVÁSÁRÓL A felvilágosodás és a kora reformkor sajtója több olyan „óhajtást",

307 illetve konkrét kezdeményezést ismertetett, melyek a megmaradt emlékek összegyűjtését,

308 a közvéleménnyel való megismertetését,

309 tudományos feldolgozását

310 és lehetőség szerinti megóvását

311 tűzték ki célul.

312 „Bár minden Hazafiak olly szeretettel viseltetnének a' szép Mesterségekhez, olly tisztelettel Eleikhez, hogy a' Birtokaikban eddig meg maradott régiségeket lerajzoltatnák, vagy leírva fennmarasztanák Unokáink emlékezetére,"

313 A régi tárgyak, ritkaságok gyűjtése a vizsgált időszakban nemcsak divattá

314 vált, hanem új értéket, jelentést kapott, Azzal, hogy az újságok és a folyóiratok nemcsak a tudósok írásait, hanem az olvasók ismertetéseit is közlik a környezetükben található építészeti és művészeti emlékekről, s azzal, hogy beszámoltak azokról az esetekről, amikor magánszemélyek művészeti emlékeket „mentettek meg", a sajtó megerősítette azt a társadalmi presztízsértéket, melyet az emlékekkel való foglalkozás, illetve megóvásuk, birtoklásuk jelentett. A művelődésnek korszakunkban bekövetkező demokratizálódása lehetővé tette - s a sajtó ezt a lehetőséget hangsúlyozta is - hogy társadalmi állásától és anyagi helyzetétől függetlenül

315 bárkit nyilvános megbecsülés és dicséret illethet, ha a tudomány iránti tiszteletből és/vagy hazafias lelkesedésből, hazaszeretetből

316 tesz valamit az emlékek megismertetéséért

317 és megmentéséért (tágabb értelemben a hazai művelődés fejlődéséért,) Az sem kevésbé figyelemreméltó ugyanakkor, hogy ezzel párhuzamosan - a társadalmi rangtól szintén függetlenül - nyilvános elmarasztalás is érhette azokat, akik lehetőségeik ellenére nem tettek meg mindent az emlékek megmentéséért.

318 A fehérvári tudósító Nagy Ignác és Eszterházy Károly püspököket,

319 Nagy Imre Kámánházy László váci püspököt,

320 Jankovich - mint láttuk - több hazai püspököt bírál a művészeti emlékekkel szemben tanúsított közönyükért.

321 Azáltal, hogy a korábbi szűk rendi-nemesi szabadság kereteit - a kultúra területén legalábbis - a polgári