Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

i. m.) 31-35. (passim.); Voit 1980. (178. jegyzetben i. m.) 9., 24-25. Kat. No. 14-18., 71-75. (képek). 330 Németh 1903. (65. jegyzetPen i. m.) 41-44., passim; Gosztonyi 1942a. (5, jegyzetben i. m.) 13. (téves adatokkal). Az 1766ban befejezett tetőre és tervére Id. a 190. j, 331 Johan Akkehader (Akerhäder, Akherhäder, Okkuhader, stb.) pécsi kőművesmester működéséről semmit sem tudunk a fenti adaton kívül. Ennek kapcsán a helytörténeti irodalomban Okkohajder János néven említik, ld. Németh 1903. (65. jegyzetben i. m.) 22.; Gosztonyi 1944. (72. jegyzetben i. m.) p. 38. Háza a mai Jókai u. 11. sz. telken állt, vö, Madas 1978, (47. jegyzetben i. m.) 230. Feltehetően már 1707 után költözött a városba, mert Móró 1988. (86, jegyzetben í. m.) nem hozza nevét, s háza sem szerepel az 1712-es összeírásban. 1731. máj. 16-án, kelt végrendelete (BML, IV. 1003., Végrendeletek gyűjteménye [1704-1799], A9,sz,), s 1731. máj. 18-án hunytéi, 42 évesen (Lib. Mort. Belv., Tom. I,, p, 149. col. 2.: Joannes Akerhater magister murarior.). 332 Németh 1903. (65. jegyzetben i. m.) 8., 34. (képek). Ld. még 20., 21., 23., 37. képek. 333 Ez az alaprajzon nem látszik, de a hosszmetszeten megfigyelhető. 334 Voit 1969, (327. jegyzetben i. m.) 190-192., passim,, 191., 273, kép. 335 VÖ/M969. (327. jegyzetben í. m.) 190,, 192., 194,, 195,, 197.; Voit 1970. (220. jegyzetben i. m.) 31., 32. 336 Németh 1903. (65. jegyzetben i. m.) 44. 337 Brüsztle 1874/1880. (147. jegyzetben i. m.) I.: 293-294.; Németh 1903. (65. jegyzetben í. m.) 66-67., 69-71. Az új épületen, 1913-ban elhelyezett, Zsolnay-pyrogránit emléktábla domborműve a templom és a rendház főhomlokzatát áórázolja, a Németh közölte terv után. Ld. Romváry Ferenc: Pécs szobrai. Pécs, 1982. 387. és 395. kép. 338 Sonkoly Károly: A pécsi Dominikánus-ház (A Pécs, Kossuth L. u. 18. - Színház tér 2. műemléki kutatásának dokumentációja), kézirat, 1990. KÖH Tervtár); Sonkoly 1996a, (3. jegyzetben i. m.) 223-224. Ekkor még nem ismertük az 1785-ös felmérést, s Németh nyomán úgy véltük, hogy megépült az ovális hajó. Ehhez ld. még a 344. jegyzetnél. 339 A MOL-ban őrzött, három, szignált lapot csak a BML,-ben talált fényképekről ismerjük. Feltehetően ezek is a Helytartótanács anyagában, vagy az innen kiemelt tervek között keresendők (Id. a 322. jegyzetet). Németh 1903. (65. jegyzetben í. m.) 8. közli az egyiket, a helyszínrajzot (átrajzolt formában). A dominikánusok pécsi ingatlanáról Franciscus Ouits geometra is készített helyszínrajzot 1800-ban (MOL, S 12., Div, VIII., No. 478.). Ez már a nagy telek házhelyekre való felosztásához készült, amely 1801-ben indult. Ld: Németh 1903. (65. jegyzetben i, m.) 62-66. (téves adatokkal); Madas 1978, (47. jegyzetben i. m.) 343., 346., 349,, passim, 340 Németh 1903, (65. jegyzetben i. m.) 58-61. 341 Brüsztle 1874/1880. (147. jegyzetben i. m.) I.: 294.; Németh 1903. (65. jegyzetben i. m.) 66. Ld. Velladics 1997. (109. jegyzetben i. m.) 346-347. 342 A Dél-dunántúli régióból egy olyan emléket ismerünk, amelynek belső téralakítása a pécsi dominikánus templom megvalósult hajójára emlékeztet. Ez az 1795-ben építeni kezdett bonyhádi (Tolna m.) Ózsinagóga. Mesterének nevét nem ismerjük. Itt a karzat előtti, négyboltszakaszos rész széles dongahevederei középen a bima négy toszkán oszlopára támaszkodnak. Ebben az esetben csak a megoldás hasonlóságára hívjuk fel a figyelmet, mert nem gondolhatunk valamiféle műhely-, vagy mesterkapcsolatra. Gazda Anikó kutatásai a bonyhádi emléket egy olyan, jól megfogható, 18, század végi - 19. századi zsinagóga csoporthoz kapcsolják, amely külföldi előképekre vezethető vissza, s amelyhez például a szintén 1795-re datált mádi is tartozik, az ország másik végén. Ld. Magyarországi zsinagógák. Főszerk. Gerő László. Budapest, 1989. 185., 187., 190., passim. (Gazda Anikó); Gazda Anikó: Zsinagógák és zsidó községek Magyarországon. Térképek, rajzok, adatok. Budapest, 1991. 120,, 131., 146., passim. Hasonlóan, csak mint formai analógiát említjük meg az 1782-83-ban épült evangélikus csarnoktemplomot Sopronban. Ld. Winkler Gábor: A soproni evangélikus templom helye Sopron építészetében. In: Művészet és felvilágosodás. Művészettörténeti tanulmányok. Szerk. Zádor Anna, Szabolcsi Hedvig. Budapest, 1978. 161-207. 343 Németh 1903. (65. jegyzetben í. m.) 44., 48., passim. A szerző csak a hajó északi részéről ír, de sejtetni engedi, hogy a főhomlokzat végleges formája és az utoljára megépített torony is Krammertől való, Gosztonyi 1944. (72. jegyzetben i. m.) 38. ugyanígy, de hangsúlyosabban, nevesítve. Ld. még Petrovich 1964. (264, jegyzetben i. m.) 193., 198,; Sonkoly: Johan Krammer (299, jegyzetben i, m.) [megjelenés alatt] 344 Németh 1903. (65. jegyzetben i, m.) passim; Gosztonyi 1944. (72. jegyzetben i. m.) 26. (téves építési évszámokat hoz); Dercsényi - Pogány - Szentkirályi 1956. (5. jegyzetben i. m.) 64. 345 Németh adataiból kiderül, hogy a megyebeli arisztokrácia, a birtokos nemesség (pl. a Petrovszky család) és a vármegye tisztikarát adó famíliák (pl. a Pávicsok) is támogatták a rendházat. Ennél is fontosabb, hogy - mint monográfiája mellett egyéb dokumentumokból és közvetett, például művészettörténeti forrásokból is kiviláglik - a pécsi dominikánusok jelentős szerepet játszottak a város 18. századi vallási életében. Elsősorban a módos polgárság körében fejtettek ki lelkipásztori tevékenységet, amely adományokkal, misealapítványokkal, hagyatékokkal segítette a szerzetet. Nem egy esetben kifejezetten az építkezésre szóltak a donációk. Mindemellett a kolostornak jövedelmező malmai, szőlői és egyéb ingatlanai is voltak. Németh 1903. (65. jegyzetben i. m.) passim. Persze, azért a nagy, vidéki birtokkal rendelkező jezsuitáknál, vagy pálosoknál jóval szegényebbek, ami építkezéseik eltérő volumenében is megmutatkozik. 346 Németh, Gosztonyi és Petrovich a templom átalakításának és a torony építésének egymástól időben eléggé távol eső kivitelezési periódusaiból azt a következtetést vonták le, hogy a tornyot Krammer külön tervezte, az erre 1780-ban beadott költségvetéssel egyidőben, s copf stílusa már eltér a korábbi részektől. Ld. Németh 1903. (65. jegyzetben i. m.) 48.; Gosztonyi 1944. (72. jegyzetben i. m.) 26., 38,; Petrovich 1964. (263. jegyzetben i. m.) 198. Velük szemben, a tervsorozat nézetrajzának (21. kép) vizsgálatából úgy ítéljük, hogy a főhomlokzat és a torony stílusa egységes, s az utóbbin a copfnak nyoma sincs. Véleményünk szerint a plánumok egyszerre, az 1760-as évek közepén - második felében készülhettek. 1780-ban csak az utolsó kiviteli fázisban megépült torony költségvetését állítja össze Krammer, a már meglévő terv alapján. Arra, hogy több mint két évtized után ettől eltérő, már divatosabb, copf formában épült volna meg, semmiféle bizonyítékot nem ismerünk, bár ez azért elvben nem kizárható. 347 PL, Klimo püspök Leveleskönyve, 5. köt. (Protocollum Litterarum, Tom. V.), levél Paolo Bern[ardo] Gíordaní tisztelendő úrnak, Rómába, Nádasd, 1770. május 19. Nem lesz érdektelen itt bemutatni a vonatkozó részletet (a nyersfordításért Papp Zsófia főlevéltárosnak tartozunk köszönettel, BML.). Két okból sem. Az egyik az, hogy feltevésünk szerint Krammernek a mecseknádasdi építkezésekben további kutatásokat kívánó szerepe lehetett, s akár a két épület közötti kapcsolat is elképzelhető. Másrészt a kápolnának, mint archetípusnak, valamint a szövegben név nélkül említett, nagy műveltségű, már fiatalon, 176667-ben, Itáliát, Rómát megjárt Koller József (1745-1832) egyháztörténésznek - ld. Aigl 1838. (47. jegyzetben i. m.) 113-114.; Brüsztle 1874/1880. (147. jegyzetben i. m.) I.: 611-614.; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VI. Budapest, 1899. cols. 767-769.; B. Szepes Zsuzsanna: A „tudós prépost" Koller József születésének 250. évfordulójára. In: