Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

ért is Móró Mária Anna tudományos kutatónak (Pécs) tartozunk köszönettel. 230 MOL T 1,, 5. téka, fasc. 5., No. 439/1. 231 Voit 1980. (220. jegyzetben i. m.) 36., 116. Kat. No, 65., passim.; Cs. Dobrovits Dorottya: Építkezés a 18. századi Magyarországon. (Az uradalmak építészete.) Budapest, 1983. 45. 232 Papanek, Georgias: Geographica descriptio Comitatus Baranyensis... et liberae regiaeque urbis Quinque-Ecclesiensis. Quinque-Ecclesiis, 1783. c. munkájában az akkor Pécsett szolgáló királyi tisztviselők felsorolásában (61-62.) hozza az itteni, két sótisztet is: „Antonius Wagner, Regii Salis Officii Perceptor; Ladislaus Boros, Regii Salis Officii Contrascriba" (62.). Franz Anton Wagner salis perceptor 1789-ben hunyt el, 60 évesen (Lib. Mort. Belv., Tom. III., p. 19.). Boross (Boros) László 1787ben még az ellenőri hivatalt tölti be (Angyal Pál: Baranya vármegye 1787-től 1790. február 25-éig. = A „Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület" Értesítője, VI/2. 1913, pp, 71-78., p. 72,). 1778-ban vásárolta meg a mai Ferencesek utcája 16. sz., akkor még földszintes házat, amely haláláig az övé, s 1804-ben a veje adja el. Ld. Madas 1978, (47. jegyzetben i. m.) 605-606. 1803-ban, 74 éves korában hunyt el (Lib. Mort. Szkh., Tom, L, p. 30.). Neve gyakran felbukkan a város jegyzőkönyveiben, különféle, privát ügyei kapcsán, pl, szőlőt ad el (Tjkv., 24. köt., 1770-71/27.; 25, köt. 1771-72/194, sz.; stb.). Pécsi polgár volt, így szerepel a kir. sóhivatal ellenőreként a Polgárkönyv 1780-as bejegyzésében, amelyből az is kiderül, hogy zalaegerszegi származású (Polgárkönyv, 1780-1792, p. 5.). 1792-ben már mint nyug. sóellenőrt említik, ld. Andretzky 1909. (197. jegyzetben i. m.) 116. tévesen Imre keresztnévvel). Az itt szereplő, hasonnevűek foglalkozásából ítélve, honorácíor família tagja. Családi kapcsolatai is a Sóházhoz kötődnek. 1801-ben elhunyt Anna leánya (Lib. Mort. Belv., Tom. III., p. 101.) a hivatalvezető, Philippovics Ferenc perceptor felesége, aki 1792ben még csak ellenőr, apósa után betöltve e tisztet, ld. Andretzky 1909. (197. jegyzetben i. m.) 118. 1811 -ben is hivatalvezető, amikor 56 évesen meghal (Lib. Mort. Belv., Tom. III., p. 124,), 233 Ez az újkorban eléggé általános gyakorlat lehetett Pécsett, ahol az ún. pannon homok helyenként vastag rétegekben rakódott le. 234 Ld. a 229. jegyzetet. 235 Madas 1978. (47, jegyzetben i. m.) 334. 236 Ld. még a 71., 171. és 529. jegyzeteknél. 237 Ld. 470., 528. jegyzetet és 30. kép 238 Ld. a 230. jegyzetet. 239 Ez általános jellegzetessége lehetett az ilyen hivatali épületeknek. Ld. 288,, 289. jegyzeteket. 240 Dercsényi - Pogány - Szentkirályi 1956. (5. jegyzetben i. m.) 172., 174., 175,, 125. kép; Sonkoly 1996a. (3. jegyzetben i. m.) 220., 180. kép (kartus) 241 MOL, 147. sz. gépiratos jegyzék a T 62 állaghoz. 242 MOL, T 62,, No. 318. 243 MOL, T 62., No. 375. és 396. (az első lap szignált). 244 Az 1774-es összeírásban a mai Hunyadi u. 9. sz. telken volt ház tulajdonosa, 1784-ben Penell Péter ácsmester eladja házát, ld. Madas 1978. (47. jegyzetben i. m.) 190. 1788-ban hunyt el (Lib. Mort. Belv., Tom. IL, p. 368.), a 47. sz. házban, ahol csak bérlő, mert akkor Ignatz Lang a gazdája (ma Perczel u, 38,); Id. Madas 1978. (4/. jegyzetben i. m.) 585. 245 Ld. a 470., 528. jegyzeteket. 246 BML, XV, 7. (XV. 17.) Okiratok és különlegességek gyűjteménye, XXI. sz. anyag. Folyamatban áthelyezése a IX. fonóba tartozó Céhes iratokhoz, céhenként alszámokkal és új sorszámokkal. 247 BML, XV. 7. (XV. 17.), XXI. 3. Pécs, Kádár céh, Joseph Kovasits tanulólevele 1785-ből. 248 BML, XV. 7. (XV. 17.), XXI. 8. Pécs, Német Kalapos céh, Samuel Hichtorn vándorlevele 1802-ből. A fametszetes látkép alján, jobbra „JOS. KIFLLER" szignó. 249 BML, XV. 7. (XV. 17.), XXI. 34. Pécs, Magyar Varga céh kitöltetlen tanulólevele. A fametszetes látkép alján, jobbra „ANTO. MAYRHOFER" szignó. Reprodukálva: Erdőd! Gyula: Válogatott levéltári források a pécsi céhek válságának időszakából 1848-1872. = Baranyai Helytörténetírás, 1977. Pécs, 1979. 300. 250 Itt az elveszett, feltehetően valamilyen pécsi közgyűjteményből eltulajdonított és az 1970-es években valószínűleg külföldre került példány fényképét közöljük. (Köszönet illeti a negatív közlésre való átengedéséért Szeles Győző mérnököt, Pécs.) A másik Cséfay szignált és datált kópiájának régi, elhalványult fénymásolata (BML, XV. 3, c, ad 187./1907.sz.). A térképen a Sóház a 41. sz. ingatlan. Az 1777-es kataszteri felmérésről és készítőiről lásd: Gosztonyi 1944. (72. jegyzetben i. m.) 4., 38.; Madas 1978. (47. jegyzetben i. m.) 6.; Sonkoly 1994b. (93. jegyzetben i. m.) 68., 12. jegyzet; Sonkoly 2000b. (189. jegyzetben i. m.) 26., 27. jegyzet. Ld. még a 262., 411, jegyzeteknél. A geometra további kéziratos, pécsi mappáit őrzi a MOL a Helytartótanácsi térképek között. Ezek feltehetően a szabad királyi városi rang 1780-as elnyerésével kapcsolatban születtek. Az egyik Pécset és környékét mutatja be, a másik a Püspökvár helyszínrajza, rokokó keretelóssel (MOL, S 12., Div, XVI., No. 14. és No, 15.). Munkásságáról lásd még: ífj. Kodolányi János: Egy XVIII. századi népviseleti ábrázolás. = Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, [2.] Pécs, 1957. 90-95.; HrenkóPál: Adalékok a magyarországi térképészet történetéből. = Geodézia és Kartográfia, 33. 1981, 285. col. 1.; Dóka Klára: Egyházi birtokok Magyarországon a 18-19. században. Budapest, 1997. 52., passim. 251 PKL, Szőnyi-hagyaték, A kópiát Szőnyi szignálta, feltünteti készítésének évét és megadja a provenienciát, Lásd: Sonkoly 1993. (56. jegyzetben i. m.) 118., 8. jegyzet, 117., 2, ábra.; Sonkoly 1996a. (3. jegyzetben i. m.) 216., 175. kép. 252 Ld, a 470,, 528. jegyzeteket. 253 MOL, T 62., No. 286. 254 MOL, 147. sz. gépiratos állagjegyzék, p. 27. 255 Franz, Rosemarie: Der Kachelofen. Graz, 1981, Taf. 19., 545,, passim.; Sabján Tibor: Cserépkályhák bontási tapasztalatai. = Ház és Ember, 5. Szentendre, 1989, 124-130.; Sabján Tibor: Népi cserépkályháink esztétikai vizsgálata. = Ház és Emóer, 7. Szentendre, 1991. 79-80. 256 Madas 1978. (47. jegyzetben i. m.) 502., 659, 257 Gy. Balogh Ágnes: Buda Főváros Kőműves és Kőfaragó Céhe mesterei. = Építés- Építészettudomány, 27. 2000. 324. 258 Lib. Mort. Belv., Tom. IL, p. 153. col. 2. 259 Szőnyi 1927. (47. jegyzetben i. m.) 76., 77.; Szőnyi 1929. (5. jegyzetben i. m.) 554. col. 1.; Allgemeines Lexikon der Bildenden Künstler. Hrsg. Ulrich Thieme, Felix Becker, Hans Vollmer. Bd. I/XXXVII. Leipzig, 1907/1950. XXVI.: 510. col. 1„ (Andreas Petz) K. L. [Lyka Károly]; Pécs művészete. = Dunántúl, 1934, december 25. Karácsonyi melléklet, 28, col, 3., p, 29. col. 2,; Gosztonyi 1942a. (5. jegyzetben i. m.) 15., 17.; Gosztonyi 1944. (72. jegyzetben i. m.) 21., 22,, 38.; Dercsényi Pogány - Szentkirályi 1956. (5. jegyzetben i. m.) 65., 195. ; Madas 1978. (47. jegyzetben i. m.) 379. Nevét a pécsi anyakönyvekben nem sikerült fellelni. Citrom utcai házacskájára lásd: Madas 1978, (47. jegyzetben i. m.) 81. 260 Szentkirályi István: A pécsi szeminárium első éveiből. = A „Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület" Értesítője, III/4, Pécs, 1910, 113,; Petrovich 1983, (46. jegyzetben í. m.) 73. is Petz Mátyásról ír, s egyben neki tulajdonítja a Janus Pannonius u. 4, sz. kanonoki háznak az 1740-es évekre eső építési periódusát. Mathias Petzről ld. még a 272., 273., 313., 315., 413, jegyzeteknél.