Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

103 Béli Gábor: A vármegyei önkormányzat újjáéledése Baranyában a török kiűzése után (1693-1703). = Baranyai Helytörténetírás, 1987/1988. Pécs, 1988, 25., 17. jegyzet. Ld. még a következő jegyzetet. 104 Ez a mai Papnövelde (Kulich Gy.) u. 5. sz., a későbbi Vármegyeháza telke, Id. Fetter Antal: Pécs 1722-ben. = Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 17/18. Pécs, 1975. 131., No. 292,; Madas 1978, (47, jegyzetben i, m.) 382. Kertje is volt a Belváros délkeleti részén: Madas 1978. (47. jegyzetben i. m.) 499., 502. 105 Hodinka 1942. (83. jegyzetben i. m.) 27. 106 Móró 1988. (86. jegyzetben i. m.) 77. col. 2.; Márti 1996. (46. jegyzetben i. m.) 115.; Sonkoly Károly: A pécsi Majláth-palota. = Pécsi Szemle, 2, 1999, 2. 22. Mellette azért hadbiztossági állását is megtartotta, mint egy 1708-as iratból kiderül (BML, IV. 1003. b,, 1. doboz, 20, sz.). 107 Béli 1988. (103. jegyzetben i. m.) 23. Róla a kamarai birtokok bérlőjeként is hallunk a 17. század végén: 7aóa István: Baranya megye népessége a XVII. század végén. Pécs, 1941. 39-41, Az utána maradt, pécsi ház ügyében 1712-1713-ban fivére levelez (BML, IV. 1003. b., 2. doboz, 81. sz. és 3. doboz, 13. sz.). 108 Hodinka Antal: Négy egykorú jelentés az 1704-i pécsi rácz dulásról. Pécs, 1932, 42., 53.; Nagy Lajos: A kurucok és rácok pusztításai Baranya vármegyében 1704 elején. = Baranyai Helytörténetírás, 1985/1986. Pécs, 1986. 13-132., passim. Az 1710-es években már Eszékről levelez a pécsi tanáccsal hivatalos ügyekben (BML, IV. 1003. b., passim.). 109 A Kollonich Lipót-féle „Einrichtungswerk" már 1688-1689-ben javasolta, hogy - a katonaság túlkapásait megszüntetendő vegyék ki az állami adók kivetését és behajtását a hadikomísszáriusok kezéből és adják át a vármegyéknek. Ld. Benczédi László: Kollonich Lipót és az „Einrichtungswerk". In: Discussiones Neogradienses. 4. Szerk. Praznovszky Mihály, Bagyinszky János. Salgótarján, 1987. 153., 154,; Vargád. János: Kísérlet az „Einrichtungswerk des Königreichs H Ungarn" című reformtervezet megvalósítására 1689-1723. = Levéltári Szemle, 42. 1992. 4., 11., 46. és 47. jegyzet. A hadseregellátást II. József idejében ismét centralizálták, amikor 1787-1788ban a feladat a helyi önkormányzatoktól az államhoz került viszsza, konkrétan a Generalkommando-hoz, ld. Velladics Márta: A templom- és kolostorépületek hasznosítása II. József szekularizációs rendeletei után (1782-1850). = Ars Hungarica, 15, 1997. 347. 110 Varga 1992. (109. jegyzetben i. m.) 11. Baranya vármegye vonatkozásában: Béli 1988. (103. jegyzetben i. m.) 37-38., passim. 111 Babies 1937a. (83. jegyzetben i. m.) 18-24.; Hodinka 1942. (83. jegyzetben i. m.) 11-12., 27-28., 29. 112 Ld. a 101. jegyzetet, valamint Taba 1941. (107. jegyzetben i. m.) 61., 120, jegyzet; Hodinka 1942. (83. jegyzetben i. m.) passim. 113 Béli 1988. (103. jegyzetben í. m.) 38, és 90. jegyzet. 114 Nagy István: A magyar kamara (1686-1848). Budapest, 1971., passim, 115 H. Pálfy Ilona: A kamarai igazgatás bevezetése a töröktől viszszafoglalt területeken, In: Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére. Budapest, 1937, 474-487.; Nagy 1971 .(114. jegyzetben i. m.) 23-24. 116 Tagányi Károly: A budai kamarai jószág kormányzóság jövedelmei és kiadásai 1686-1700-ig. = Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 4. 1897. 285-292.; Tagányi Károly: A budai kam. jószágkormányzóság hivatalai 1686-98-ig, = Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 4, 1897, 411-419,; Nagy 1971. (114. jegyzetben i. m.) 23. ff, Ilyen törekvések megfigyelhetők már a katonai kormányzat intézkedéseiben is, a visszafoglalás utáni, első időkben, a kamarai tisztviselőkkel együttműködve, ld. Szita 1999. (75. jegyzetben i. m.) 319-320. 117 Ld. a 115., 116. jegyzet; Varga 1992. (109. jegyzetben i. m.) 9. Csak bibliográfiából ismerjük: Fallenbüchl, Zoltán: Die Ofner Kameraladministration. = Die Vervaltung, Bd, 16., Heft 4., Berlin, 1983. 487-505. 118 Nagy 1971 .(114. jegyzetben i. m.) 25-26, 119 Bakács István János: A sómonopólium Magyarországon III. Károly korában. = Századok, 67. 1933. pótfüzet: 611-653. [pp. 131-173.]; Nagy 1971. (114. jegyzetben i. m.) 32-33., 114-116. Egyes területek sóügye csak később került át. Ld. Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században. - Levéltári Közlemények, 50. 1979. 282. 120 Pickl, Othmar: Utánpótlás Pécsnek az 1686/87-es hadiév telén. = Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 35. Pécs, 1991. 99-111.; Szita 1999. (75. jegyzetben i. m.) 320. 121 Hodinka 1934. (96. jegyzetben i. m.) 17. 122 Ld. a 102. jegyzetet. 123 Angyal Pál: Baranya vármegye a török hódoltság megszűnte után. = A „Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület" Értesítője, I/3. Pécs, 1908, 116.; Angyal Pál: Adatok Baranyavármegye társadalmi életéhez a XVIII. század elejéről. = A „Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület" Értesítője, I/4. Pécs, 1908. 143. A kamarai birtokok bérlésével kapcsolatban is előfordul a neve a 17. sz. végén, Id. 7aóa 1941. (107. jegyzetben i. m.) 39-41., 11. jegyzet. Keszler főhadbiztos 1687-ben oltárképet készíttet a jezsuiták temploma számára, akik már a visszafoglalás után megkapták, és funkcióba vették e célra a Gázi Khászim pasa dzsámiját, ld, Gosztonyi Gyula: A Várostemplom építéstörténete. Pécs, [1942.] 6., 7. 124 Béli 1988. (103. jegyzetben í. m.) 21-50., passim, 125 Béli 1988. (103. jegyzetben i. m.) 21-50., passim.; Sonkoly Károly: Egy újabb, középkori részleteket őrző lakóház Pécs belvárosában. Ferencesek utcája 6. = Műemlékvédelmi Szemle, 1996, 1, 98. 126 Móró 1988. (86. jegyzetben i. m.) 51-81., passim. 127 Nagy L. 1979. (78. jegyzetben í. m.) 15,, 17. Ld, még a 78. jegyzetnél. 128 NagyL. 1979. (78. jegyzetben i. m.) 41-46. 129 A sótísztek közül is sokan korábban a hadseregben, illetve a hadbiztosságnál szolgáltak, Fallenbüchl 1979. (119. jegyzetben i. m.) 235., passim. 130 Tagányi 1897a. (116, jegyzetben i. m.) 295.; Tagányi 1897b. (116. jegyzetben i. m.) 417.; Babies 1937a. (83. jegyzetben í. m.) 26-27.; Varga 1992. (109. jegyzetben i. m.) 9., 32, jegyzet. 131 A Budai Kamarai Adminisztráció területén, így Pécsett is, erre a korra jellemző, hogy a különféle kamarai tisztségek gyakran még nincsenek szétválasztva, sokszor a sótisztek egyben harmincadosok, vagy tiszttartók is. Ld. 134., 137., 139. és 140. jegyzeteket, valamint: Fallenbüchl 1979. (119. jegyzetben i. m.) 229.; Ódor 1992. (83. jegyzetben i. m.) 62-63.; 132 A sóügy megszervezéséről a Budai Kamarai Adminisztráció területén: Fallenbüchn 979. (119. jegyzetben i, m.) 228-229. 133 Hodinka 1942. (83. jegyzetben i. m.) 9. A pécsi Sóhívatalt Barta szerint is 1690-ben állították fel, vö. Barta István: Pécs gazdasági élete a XVIII. században. Pécs, 1941, 40.; Fallenbüchl viszont úgy véli, hogy Pécsett önálló Sóhivatal csak 1713-tól működött, korábban még nem vált el a többi, itteni kamarai hivataltól, vö, Fallenbüchl 1979, (119, jegyzetben i, m.) 281., passim. Lásd még 131. j. 134 Babies 1937a. (83. jegyzetben i. m.) 27. 135 Tagányi 1897a. (116. jegyzetben i. m.) 297. 136 Bakács 1933. (119. jegyzetben i. m.) 639.; Barta 1941. (133. jegyzetben i, m.) 40.; Fallenbüchl 1979. (119. jegyzetben i. m.) passim. 137 Babies 1937a. (83. jegyzetben í, m.) 29-30. 138 Babies 1937a. (83. jegyzetben í. m.) 31. 139 Babies 1937a. (83. jegyzetben i, m.) passim.; Ódor 1992. (83. jegyzetben i. m.) 63.