Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Papp Júlia: Hazai művészeti, régészeti és építészeti emlékek ismertetése a felvilágosodás és a kora reformkor sajtójában

gek ellenére is megmaradt, a virágzó, termékeny, békés ország képzete azonban ellenkezőjére fordult. A külföldi segítségért folyamodó dípbmáciai jelentésekben, az Irodalomban és a történetírók munkáiban a kirabolt, martalócok dúlta, romba döntött ország képe kezd - gyakran a meggyalázott, díszeitől megfosztott Hungária vagy Pannónia alakjában - testet ölteni,

96 A Querela Hungáriáé (Magyarország panasza) toposz egyik variánsa a neolatin-humanista költők, történetírók munkáiban kicsíszolódott, nemzeti és históriai érdekű típus volt, A nemzet egykori dicsőségéről és nagyságáról árulkodó épületek lerontott maradványaiból áradó gyászt és szomorúságot néhány későbbi szemlélő is ahhoz hasonló fordulatokkal, ellenpontozással érzékeltette, mint amelyekkel az ország keserves sorsát panaszló régebbi szerzők hangsúlyozták a végzetes értékvesztést, értékkülönbséget,

97 A 16-17, századi leírások szenvedélyességét, tragikus hangvételét a 19. században egyfajta elégikus, nosztalgikus - de sajátos nemzeti gyászt is sugalló hangulat váltja fel, „Salamon Tornya! Oh te bánatnak és kesergésnek helye! Sok titkos szomorúságnak néma bizonysága! Tehát tsak te maradhattál meg régi formádban a' Visegrádi fényes épületekből? Hol vannak azon Paloták, mellyekben Károly Király Menyegzőit tartotta? Hol vannak azon függő kertek, mellyekben Erzsébet Királyné gyönyörűségét találta? Hol vannak Mátyás Királynak ugró kutjai és a' Diadalom innepeken hol fejér, hol veres bort vesztő Múzsáknak alabástrom képeik? [.,,] Óh szép, de szomorú emlékezet!"

98 Egy leírás a romállapotból történő, a nemzeti büszkeséget tápláló képzeleti rekonstrukció

99 lehetetlenségét hangsúlyozza szomorú rezignációval: „A" Visegrádi Vár egy a' legrégibb és legnevezetessebb Várai közzül Hazánknak; melly Nemzetünk' sok törzsök Királlyainak, 's Országunk' Palládiumának sokáig lakó helye volt. Az ő hajdani virágzó állapotját, mikor I. Károly alatt sok Népeknektörvényt szabót, Hazánk' történetírói elég bőven megírták; ma már lehetetlenség írásainkban az ő omladékjait úgy öszve rakni, hogy az ő fényességében, 's épségében állítsuk elő az olvasásban 's régiségekben gyönyörködő Olvasóink előtt; nem is az a' Izélünk, hanem tsak, hogy számoljunk Hazánkfiainak ennek mostani állapotjáról, a' mellybe az eldühösödött Osmanok' duló kartáttsai után, a' mindent megemésztő időnek vas fogai hagyták."

160 A Querela Hungáriáé toposz másik, a 16-17, századi magyarnyelvű, ahistorikus jellegű, biblikus hangvételű jeremiádákban kibontakozó típusának retorikai fordulatai

101 élnek tovább Széless Györgynek az esztergomi Szent Adalbert székesegyház és Szent Istvántemplom romjairól készült 1761-es leírásában: „Lássátok a kiáltó hiányosságokat, a félig összeomlott falakat, az elhagyott köveket, a kietlen látványt, a falak közül előtört növényeket [...] a tetőzet nélküli kapukat, tornyokat, a fájdalmasan gyászoló várfalakat: félig leomlottam rendszertelenül elhullva, az idő vasfogától omladozva már alapjaiban is [...] Fölötte szabadon süvít a szél, a kövek rend nélkül széthajigálva",

102 Néhány leírásban a 19. század közepén megerősödő nemzeti emlék-, vagy kultuszhely-teremtő

103 tendencia csíráira bukkanunk. A pannonhalmi kolostort meglátogató szerző a kiemelkedő történelmi érdekű hely kultikus-szakrális vonzását hangsúlyozza. „Mind a' templom, mind a' Klastrom külömb külömbféle esztendőkben épült. A leg régibb épület benne Geiza kis temploma, mellynek alatson bolthajtása, apró Gothusi oszlopokon fekszik. Az oltár ellenében való falba van tsinálva Sz. István első Keresztyén Királyunk széke; veres márványból. Itt szokott volt ülni ez a' Sz, Fejedelem; midőn meg jelent az isteni szolgálatokon, Magam is belé ültem. Leg alább is nyóltz száz esztendeje tehát, hogy áll ez a' kis templom, mellynél kevés régibb épületünk van az Országban, Nagy tiszteletet önt ez a' régiség az emberbe. Akaratja ellen is gondolkozásba merül itt akárki is, eljárván elméjével a' régi időknek viszontagságait."

104 „Soha se felejtem el azt a' Belérzést" - írja Sándor István is egy „régi 's nevezetes Kővár" romjainál tett látogatása kapcsán - „amelly akkor engem körülvett. Játszó Képzelésem a' múlt százakba tett által, a kijetlen Kőfalakat az Élővilág képeível megelevenítette, 's az elmúltt időnek általhatatlan lepelét felemelé előttem."

105 A tervezett Mátyás-emlékmű talapzatában elhelyezendő sírkamrát Ferenczy István - írja Kovalovszky Márta olyan „meditációra indító, elmélkedésre alkalmas helyszínné kívánta formálni, ahol egy kiválasztott és bemutatott történeti személyiség élete, tettei a nézőt inspirálják. A látottak átélésén túl, az elmúlt idők átélésére, megértésére bíztatják. A történelmi múlt nagysága iránti nosztalgiával töltik meg".

106 A kiemelkedő történeti jelentőségű helyeket az érdeklődők „nemzeti emlékhelyként látogatták".

107 S nemcsak a magyarok. Az esztergomi bazilikának, vagy a visegrádi várnak, „a

1 régi Magyar ditsősség' omladékának" megtekintése alkalmanként a fejedelmi látogatások programjába is bekerült.

108 A Visegrádra látogató portugál királyi herceg az egykori királyi vár romjainak megtekintésekor „ama ritka alkotmányú, és belől Góthusi módra készült boltozatokkal díszeskedő Salamon tornyát" le is rajzolta.

109 Más helyeken a képzőművészeti és irodalmi szentimentalizmus és romantika - ezen belül különösen a „várromantika" - romkultuszának fordulataival

110 találkozunk.

11 1 A panaszirodalom hagyományainak továbbélése ugyanakkor - úgy tűnik - ezt a vonulatot sem hagyta itthon érintetlenül. „A Kővárak oda vágynak, 's a' régi hírünk és tekintetünk is utánok mentt" - írja Sándor István „Egygy régi 's puszta Várnak meglátogatásakor"