Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Papp Júlia: Hazai művészeti, régészeti és építészeti emlékek ismertetése a felvilágosodás és a kora reformkor sajtójában

1. kép. Borbátvízi Bája István: Vajdahunyad vára, 1823, Magyarország Műemlékei, 3, Budapest, 1913. 84. reállított gimesi várban „dítső Eleink élet módját, elevenen képzelhetjük, és őket szemeink előtt azon a

1 helyen gondolván, hol a' Haza Javáról gondolkoztak, 's tanátskoztak, arra buzdittatunk hogy hasonló Haza szeretettel és buzgósággal vérünket 's tehetségünket szolgalatjának ajánljuk."

73 „Ezen várnak tekintete" - olvashatjuk a Borbátvizi Bája István által a vajdahunyadi várról készített kőrajz ismertetésében is (1. kép) - „megújjítja ama' híres Hunyadi Nemzetségnek nagy emlékezetét, nem tsak régi Urának neve által, hanem roppant tekintetével is. Óhajtanok hogy a' Hazának régi maradványi, legalább mostani mivoltokban így kiadattatnának, 's ezen képek által a' História feleleveníttetnék, és a' Hazafiakban Őseink nagy tetteinek követésére való buzgóság gerjesztetnék."

74 „Az a' nemzet" - írja Jankovich Miklós - „melly ősseinek emlékeit hideg vérrel tekintvén, sem tiszteli, sem betsüli, nem tsak önnön kissebbitését, 's megvetését, [.,.] maga szerzi - de egyszer'smind saját karjával ellenzi 's hátráltatja önnön tökélletesedését - tsinosodását, és előmenetelét az által, hogy [...] Magzati előtt a' ditső példákat elborítja, vagy éppen le Is rontja",

75 Ezekben a megnyilvánulásokban részben annak a már említett korábbi történelem-képnek a hagyományait fedezhetjük fel, mely a múlt és a jelen eseményeit egyfajta általánosító szemlélettel vonatkoztatja egymásra, s „melynek alapján a múlt a jelen magyarázására használtatik fel."

76 Előképei lehetnek ugyanakkor annak a 19. század első felében megerősödő irodalmi mozgalomnak is, mely a nemzeti múlt eseményeinek, hőseinek megismertetésével követendő példákat igyekezett a társadalom elé állítani.

77 A hősi múlt tárgyi és szellemi emlékanyaga „kifejezője lehet a nemzet öntudatának, önmagába vetett hitének; és mint a múlt és a jelen összekapcsolása, aktív művé válhat."

78 A kiemelkedő nemzeti és történeti jelentőségű

79 emlékekre vonatkozó ismeretek forrását elsősorban a történetírói hagyományok jelentették, Ez az évszázadok során felhalmozódott forrásanyag, melynek a krónikák és a történetírók munkái, az okleveles adatok és a mindenkori kortárs leírások, visszaemlékezések mellett részét képezték a legendák és az anekdoták is, elevenen és jól alkalmazhatóan élt a felvilágosodás és a korare-