Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

A „Beschreibung" és a hozzá tartozó, földszinti alaprajz ismertetését megszakítva, célszerűnek látszik, hogy itt foglalkozzunk azzal a mellékletként készült tervlappal, amely a fent hozott, a Pichler-ház alá áthúzódó, régi pince és a hozzá csatlakozó járatok kinagyított alaprajzát hozza, pontosabb felmérés nyomán.

234 (1 1. kép) A számokkal jelölt részleteket magyarázó, német nyelvű szöveg is ezen olvasható, A szomszédos - ma Király utca 13, sz, - telek déli részén, az utcavonalon álló, Pichlerféle, egyemeletes ház

235 elnagyolt, földszinti alaprajza is szerepel rajta. A legendában, a számozás sorrendjében a következők olvashatók: 1.: A Pichler-ház kapuja. 2.: Pincéje, amelybe a házból lejárat vezet. 3.: Régebbi, elöntött pincébe, észak felé vezető járat. 4.: Beomlott rész, felette az emeletes ház falával. 5.: Régi pince, amelynek északi oldala 3,5 öl hosszúságban leszakadt (4.) ezért a felette lévő házfalat facölöpökkel kellett alátámasztani, majd ezután téglával aláfalazták. 6.: Nyugat felé egy kifalazott pince, elárasztva (eltömedékelve?), 7.: Aza hely, ahonnan 1770-ben, a Sóház építkezéséhez homokot termeltek ki. 8.: Innen, a főfal irányában, a homokba ásott vágat a régi pincéhez (6.), amelyet a nagyobb károk elkerülésének érdekében betömtek. 9.: A Pichler által a pincében építtetett zárófal. 10.: Az 1770ben helyreállított árnyékszék (a Sóház keleti részén). 11.: Itt húzták fel a kibányászott homokot. Visszatérve a „Beschreibung" szövegéhez, a Sóház emeleti helyiségei következnek. Ehhez nem készülhetett alaprajz, mert a leírás állandóan a földszintre hivatkozik, illetve a megadott betűjelek is ott szerepelnek. Az árkádos, udvari oldalfolyosó nyílásait zömmel az emeleten Is befalazták, de kihagytak néhány ablakot. Az emeleti folyosó terét válaszfalakkal kisebb kamrákra osztották, A bejárásnál először egy olyan rész következik, amelynek beosztása megegyezik az alatta, a földszinten lévő ellenőri lakáséval. A fszt, 9, sz. konyha felett szintén egy boltozott helyiség, feltehetően konyha van. Mellette nyugatra egy újonnan stukatúrozott szobáról ír a szöveg. Az udvari oldalon, a földszinti folyosó felett, a C és D jelek közötti részen, egy kisebb, tapasztott? (gepflastert) padlójú, síkmennyezetes szobácska, vagy kamra helyezkedik el. Tőle keletre, a lépcsőház mellett, az E-jelig tartó, téglapadlós folyosórész előszobaként funkcionált, ide szolgált a szoba ajtaja. Ennek és mellette, a már említett, szabadtűzhelyes konyhának az utcára néztek az ablakaik. Ettől a résztől keletre, a kapunál (4. sz.) már befejezetlen az épület, hiányoznak a belső falak. Ez az emeleti lakás a hivatalvezetőé (einnehmer) volt. Irodája, amely egyben a pénztár is, a fszt. 12. sz. felett helyezkedett el. Mellette északra, a B és C jelek között, egy kamrácskát alakítottak ki. A ház nyugati kapualja felett szoba volt, amelynek kövezett padlójú előszobáját is a folyosóból választották le egy ajtóval, s innen fűtötték a cserépkályhákat. A nyugati részen, fszt. 14. sz. felett szoba, vagy kamra, a 15, sz, felett szoba, a 16. sz. felett pedig cselédszoba és éléskamra helyezkedett el. A nyugati oldalszárny végén, a fszt. 17-18. sz. felett kőpadlós konyhát alakítottak ki, a fszt. 19-20. fölé eső részen pedig a lépcső, a téglapadlós, síkmenynyezetes folyosó és az ide nyíló árnyékszék voltak. A továbbiakban a vizsgált forrásból megtudhatjuk, hogy a Sóház átépítését még 1770-ben végezték el, jó anyagokból, jó alapozással. Korábban szó esik arról, hogy az alsó szintet kőből és téglából, a felsőt téglából falazták. Ezután a főépülettől északra elterülő udvar és az itt álló melléképületek részletes ismertetése következik. A 25, sz, az ellenőr elkerített udvarrésze kapuval, keleti szélén, a telekhatárnál egy nyitott fészerrel (26,), Mellette északra egy kamra áll, amely az építkezés felszereléseinek tárolására szolgál (27.). Ez előtt a hivatalvezető új, faoszlopos fészere található (28,). Az udvar közepén 1 öl széles és 12 öl mély, téglával kifalazott kút van (29.), a faszerkezetes kútház tetején zsindelyfedéssel. Megemlítik kerekes láncát és a hozzá tartozó vödröt is. Az udvar nyugati szélét a hivatalvezető túzifájának tárolására szolgáló, elkerített terület foglalja el, ahonnan egy külső falépcső vezet az emeleti folyosóhoz az oldalszárny északi oldalánál. A „Beschreibung" ezután rátér az udvarban álló, nagy sóraktár ismertetésére. Az alaprajzon kívül rendelkezésünkre áll déli homlokzatának nézetrajza is. A falvastagságból és a grafikus megjelenítésből úgy ítéljük, hogy szilárd anyagból emelhették a kelet-nyugati hossztengelyű épületet. Déli oldalán 6, az északin pedig 5, tölcséres bélletű, egyenes záródású ablak volt, A terven, a félköríves záródású nagykapunál két fapillér tartotta előtető látható (31.), amelynek nyugati oldalán falépcső vezet az oldalsó padlásajtóhoz. A tetőt eléggé öregnek mondja a forrás, amely szerint felújításra szorul. A kapun belépve a mázsaházba (32.) jutunk. Mellette, keletre egy kis iroda nyílik, amelynek cserépkályháját kívülről, az udvar felől, a déli homlokzaton feltüntetett kaminajtón át fűtötték, Csak ezt a helyiséget választották le téglafalakkal a nagy, egységes, belső térből, amelyet deszkafalakkal osztottak több részre. A raktár középtengelyében a síkfödémet alátámasztó fapillérek sorakoznak. Megjegyzendő, hogy az 1770-es alaprajz ennél a melléképületnél sem egyezik pontosan az 1774-es felméréssel, amit az előbbi pontatlanságának róhatunk fel. A továbbiakban a telek északi részét írja le a forrás. A raktártól keletre a hivatalvezető szabályos úthálózattal ábrázolt, díszkert-szerű területe látható (34.). A raktár mellett, északra fekvő kertrész (35.) földje terméketlen, mivel ide folyik a csapadékvíz, Ezen a helyen faiskolát (Baum-gártl) létesítettek. Északnyugati sarkában, a telekhatáron, egy kis, török fürdő épülete (gemaurtes türkisches baad) áll (36.).

236 A nagyjából kelet-nyugati