Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

középkori házból (házakból?) a török kiűzése után kialakított, a rácdúlásnál feltehetően megrongálódott kincstári épületet a háborús idők elmúltával, valószínűleg az 1710-es években újították fel, Ezt a felmérésen szereplő homlokzatának megjelenése is alátámasztani látszik, Itt említjük meg, hogy ekkoriban, 1721-ben létesült a mohácsi sólerakat,

184 amit forgalmas folyami kikötője mellett, főként az indokolt, hogy a Szeged felől Pécs irányába, szárazföldi úton, szekereken érkező sót az itteni révnél szállították át a Dunán, A pécsi Sóház ingatlanáról ezután évtizedekig hallgatnak a helyi források, csak egy 1737-es összeírás említi a kertjét.

185 A kor viszonyai között eléggé nagyszabású építmény volt, de nem tartozott a város legfontosabb középületeinek sorába. Ennek ellenére bár csak némi keresés után - megtaláltuk két, az 1760-as években készült, pécsi vedután, amelyeket rajzolóik Klimo György püspöknek dedikáltak. Mindkét, a város déli irányból mutató ábrázolás eléggé sematikus, de a jelentősebb épületek azonosíthatók rajtuk. Pruner Ignác pozsonyi építőmester 1 763-ban született művének eredetije elveszett, Csak 19. századi, grafikai másolatait

185 (6. kép) és egy, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött - mint vizsgálata alkalmával megállapíthattuk - ezekről a 20, század első felében készült, vízfestmény kópiáját

187 ismerjük, Az eredeti lap - valószínűleg akvarellezett rajz - sem lehetett túl precíz ábrázolás, a másolás pedig még tovább rontott hitelességén. Ennek ellenére, a grafikákon a dominikánus kolostor és temploma (a mai Király utca 18. - Színház tér 2, sz, és a Nemzeti Színház helyén volt) mellett, balra fent látható, sematikusan megrajzolt, emeletes épületet (nyugati részét) a Sóházzal azonosíthatjuk, Gosztonyi, aki ezt nem vette észre, a rendház részeként hozza,

188 A másik városképet, Fay Ferenc szignált, akvarellezett rajzát Pannonhalmán, a Főapátságí Levéltárban őrzik,

189 (7. kép) Datálásánál, „terminus post quem"-ként, segít az a megfigyelés, hogy a még torony nélküli dominikánus templom tetőzete - amelynek költségvetése 1765 novemberében kelt, s 1766-ban Gründler János (Johan) ács kivitelezett

190 - már megvan, „Terminus ante quem"ként vehetjük számításba azt, hogy a Püspöki palota déli részén, a Miklós-toronytól keletre még hiányzik az 1774-re elkészült könyvtári szárny,

191 További pontosításra ad lehetőséget az, hogy a vedután még nem szerepel a jezsuita rendház északi toldása és ezt az épületet az akkoriban átalakított Várostemplommal összekötő, híd-szerű, emeleti, zárt folyosó, valamint a templom délkeleti előcsarnoka, amelyeket 1766-1767 körül építettek. Viszont még áll a minaretje, amelynek bontását 1766 májusában kezdték el.

192 Mindezek alapján a Fayféle látképet 1766-ra tehetjük.

193 A vedután, a dominikánus rendház által részben takart, mellette balra látható, egyemeletes épület, a homlokzatának szélén feketéllő, nagy kapuval, a második pécsi Sóház sematikus ábrázolása az újabb átalakítás előtti évekből.

194 Ebből a korból ismerünk néhány, a pécsi Sóhivatal működésére, hivatalnokaira vonatkozó forrást is a helyi gyűjteményekből, A jegyzőkönyvekből kiderül, hogy gróf Franz von Nesselrode püspök-főispán idejében Heblig (Helbling, Hölbling) György pécs-kerületi tiszt megfordul a megyegyűléseken, mint a kincstár képviselője.

195 1726-ban Fíebling György 29 éves sótiszt többedmagával tanúvallomást tesz egy, Pécs város 6. kép. Pruner Ignác városképe 1763-ból (litográfia, 1874) (jelölve a Sóház) 346