Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

5. kép. A Sóház főhomlokzata és emeleti alaprajza (felmérés, 1722) keleti homlokzatára is, amelynek tervét 1716 körül készítette Anton Tscholl.

179 A No. 1-es, földszinti alaprajzon (4. kép) szerepelnek az udvari, egyszintes melléképületek is. A telket határoló vonal talán kerítést jelezhet, amely feltehetően falazott volt. A Sóház tágas udvarának túlsó oldalán a telek teljes szélességét elfoglaló, kelet-nyugati hossztengelyű, egytraktusos épületet mutat a terv. Falai vékonyabbak a Sóházénál, de a rajzból ítélve ezt is tartós anyagból emelték, Beosztásából egyértelmű, hogy raktárként funkcionált, itt tárolták a sót. Csak az udvar felé nyíltak ablakai. A főépület kapualjával szemben - amelylyel szaggatott vonallal jelölt, kövezett út kötötte össze kocsiáthajtó látszik. Az ettől nyugatra eső, egyablakos, nagyobb helyiség raktározásra szolgálhatott. Hasonlóan a még nagyobb, az épület egész keleti felét kitöltő, osztatlan térhez, amelynek három ablaka délre nyílott. Ezt a kocsiáthajtó felől egy L-alakú folyosón lehetett megközelíteni, amely mellett kisebb, egyablakos, cserópkályhával fűtött szoba volt. Talán ez volt a mérlegmester irodája, aki a raktárt kezelte. A folyosó belső, az udvarra néző ablaktól megvilágított szakasza lehetett a mázsáló, mivel a rajz itt jelöli a mérleget. A kocsiáthajtótól északra folytatódik a szaggatott vonallal jelölt, kövezett kocsiút, egy kisebb, csak vázlatosan ábrázolt melléképület mellett. A telek északi részén - amely a tervlapról készített fotóról lemaradt - a „Grundbuch"-ban említett kert volt.

180 Az 1722-es felmérési tervek készítőjét nem ismerjük. Minden valószínűség szerint a bécsi Udvari Kamara volt a megrendelő, de a rajz egyszerűségéből arra következtetünk, hogy nem magasabb képzettségű építész, hanem csak egy építőmester, netán helybéli murariorum magister munkája, Ebben az esetben is tekintetbe véve az erősen centralizált irányítást - a terveket jóváhagyásra fel kellett küldeni Bécsbe. Bécsbe és nem Budára - ahol pedig a Magyar Kamara 1715től, Fortunata de Prati személyében már állandó építészt alkalmazott

181 - mivel a sóregálé kezelése ekkor még a bécsi Udvari Kamarához tartozott, Az építkezésre vonatkozó, egykorú forrást nem ismerünk. A mindkét végén kontyolt nyeregtetőből és a Sóház rövid oldalain jelölt vakablakokból arra következtetünk, hogy elkészültekor még szabadon állhatott, mellette nem voltak házak, az utca e szakaszán még nem jött létre a zártsorú beépítés. A forrásokból kiderül, hogy a nyugatról szomszédos, mai Király utca 9. sz. telken 1695-ben romos ház állt. Ezt később lebonthatták, mert 1722-ben és még 1724-ben is csak üres fundusként szerepel.

182 Még az 1686-os ostromnak eshetett áldozatul, szemben a keleti szomszéddal (ma Király utca 13.), amely viszont az 1704-es kuruc betörés, vagy a rácdúlás alkalmával pusztulhatott el. 1695-ben itt még emeletes épület volt, 1713-ban viszont égett helyként cserél gazdát, majd 1722-ben már újra házat hoz a telekkönyv.

183 Mindebből arra következtetünk, hogy a