Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)
Simon Zoltán – Keresztessy Csaba: A hőgyészi Apponyi-kastély építéstörténete
3. kép. Kutatási alaprajz, pince teljesen használaton kívül állt (139, számú tér). Hamar rá kellett döbbennünk arra, hogy 1773-ban sem a kastélykápolna, sem pedig a lépcsők nem ott álltak, ahol ma. A korabeli útvonal követése kezdetben nem okozott gondot. A leíró először két, boltozatos, egyablakos szobát talált, ezek a 138, és 137, számú, fiókos dongaboltozatú helyiségekkel voltak azonosíthatóak. Ezek a terek lényegében eredeti formájukban maradtak fenn, csupán egykori kályháik hiányoznak, valamint nyílászáróik újabbak. Természetesen eredeti téglaburkolatuk is hiányzik. A conscriptio szerzője e két szoba után a „déli" (délnyugati) szárnyba ért, ahol először egy olyan boltozott szobát talált, melynek két ablaka volt. A jelenlegi állapot szerint viszont a két szoba után az LH 3, számmal jelzett melléklépcső és annak mellékterei (136,, 136/a.) következnek, de még ha fel is tennénk, hogy ennek helyén ekkor még szoba állt, egyrészt az nem lehetett kétablakos, másrészt a legjobb indulattal sem volna a „déli" szárnyhoz sorolható. A jelenlegi melléklépcső bizonyos részletei (építőanyag, 18 a kettős oszlopok) megegyeznek a jelenlegi főlépcső részleteível, tehát a mai melléklépcső azzal egykorú, A jelenlegi főlépcső azonban - mint majd látni fogjuk - bizonyosan későbbi építmény az 1773-as állapotnál, A lépcsőház északkeleti falán nem találtuk leveses nyomait, s ez is kizárja, hogy a lépcsőház helyén valaha is szoba lett volna, Ennek fényében fel kellett tennünk, hogy a lépcsőház helyén 1773-ban még a délnyugati folyosónak a délnyugati és az északnyugati szárnyakat egymástól elválasztó, az északnyugati főfalig kifutó szakasza volt. Hasonló tapasztalatokat szereztünk az északkeleti folyosó északnyugati végén is. Mindezek értelmében, az említett kétablakos szobát már a délnyugati (a szöveg szerint is a „déli"!) szárnyban kell keresnünk. Itt elsősorban a kastély nyugati sarokrizalitját elfoglaló terek jöhettek szóba. Az 1773-as összeírás azonban többet is elárul a keresett teremről. Kiderül, hogy ebben a szobában van a lejárat a föld alatti börtönökhöz, valamint az is, hogy szomszédos vele az emeletre vezető, fából készült melléklépcső. A nyugati sarokrizalít alatt jelenleg nincs pincetér, az említett föld alatti börtönök - melyek akár egyszerű kis cellák is lehettek - el vannak tömedékelve. Kizárható, hogy a fa melléklépcső a mai helyén állt volna, hiszen annak északnyugati falában a lépcsőpihenőnél korábbi ablakot találtunk, Mivel az összeíró a továbbiakban is a „déli" szárnyat ismerteti, a falépcső csakis a
