Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Badál Ede: Zirc apátsági temploma

szében újonnan építsék meg. Erre azonban nem került sor. Az apátsági templom építésével és díszítésével párhuzamosan a szerzetesek az istentiszteletek alkalmával használatos egyházi felszerelési tárgyakat, kegyszereket, miseruhákat is beszerezték. Mindezeket aztán folyamatosan gyarapították, nem utolsó sorban a jótevők bőkezűségének köszönhetően. Jótevőik voltak például Sajghó Benedek pannonhalmi főapát; veszprémi püspökök, mint Acsády Ádám vagy Biró Márton; Pöstyéni Mihály és Dubniczay István veszprémi kanonokok s ez utóbbi nővére, Vietoris Ilona; Török András, a veszprémi püspöki birtokok bérlője és felesége, valamint fiuk, Török Sándor, Győr vármegye jegyzője és mások. Az adományokból már rögtön 1745-ben - mikor a monostor házi kápolnájából átköltöztek a templom elsőnek elkészült keleti részébe - vásároltak a főoltárra hat ón gyertyatartót. Értékes miseruhákat csináltattak 1746ban és 1749-ben. Szép, művészien megmunkált kelyhet kaptak ajándékba 1747-ben, ugyanakkor 50 Ft-ért másik, ezüst kelyhet is vettek, A templomszentelés évében, 1753-ban liturgikus könyveik számát növelték egy graduáléval, két antifonáléval és két jól bekötött, művészi kivitelű sárgaréz kapcsokkal megerősített zsoltároskönywel. Mikor az egyre növekvő létszámú konventnek további könyvekre is szüksége volt - 1755-ben például a nagyheti szertartások alkalmával az egyik himnuszt könyv hiányában nem tudták elénekelni - az apát Heinrichauból küldött négy graduálét, egy antifonálét és egy zsoltároskönyvet. Ugyancsak ebben az évben csináltatott a zirci templom részére Dubniczay kanonok ezüstlámpát, ugyanő 1757-ben két értékes, üvegdíszes, függő kandelábert, 1758-ban pedig ezüst szentségmutatót (miközben aranyozott réz szentsógtartót ajándékozott a Zirc melletti Olaszfalu templomának is). A következő évben Dubniczay a főoltár, valamint Szent István vértanú és Szent Anna oltára elé öröklámpákat szereltetett, amelyek advent első vasárnapjától kezdve égtek ettől fogva. A templom liturgikus felszerelését 1770-ben, 1771 ben szentségtartóval, kelyhekkel tovább gazdagították, például az I. K, mesterjegyű, 1770-ben készített kehelylyel, amelyért Kremser (Cremsier) József bécsi ötvösmester 1778 forintot kapott 1771, július 15-én. Ő szállított ezüstlámpát is Zircre 1700 forintért, ezt 1771. augusztus 14-én, Nagyboldogasszony vigiliáján függesztették fel az istentiszteletek fényének emelésére. Ismeretlen nevű veszprémi aranyműves meg misekönyvet kötött selyembe s díszítette ezüst véretekkel. Sajnos, a templom 18. századi felszereléséből egyes darabok nem maradtak meg Zircen nemhogy napjainkig, hanem ennél még sokkal rövidebb Ideig sem. így például a zirci templomnak az az értékes ezüst fölszerelése sem - hat nagy, ezüst, 172 font súlyú kandeláber a főoltárról, egy nagy, 38 font súlyú öröklámpa, öt kehely, pacifikále, egy nagy szentségtartó -, amelyet hatvan pár ezüst nyelű evőeszközzel együtt 1809-ben, a francia háborúk kiadásainak fedezésére a rend hozzájárulásaképpen ajánlott fel Dréta Antal zirci perjel, részben hazafias indítékokból, részben az államhatalom jóakaratának biztosítására, A rendi nagykáptalan 1848 júniusában is a haza oltárára ajánlotta fel az apátság öszszes ezüstneműit, kivéve azokat, amelyeket a bizonytalan jövőre tekintettel minden egyes rendtagnak szétosztottak, nevezetesen egy-egy ezüst nyelű kést és villát, valamint két-két ezüst evő- és kávéskanalat, Az első világháború 1916-ban és 1917-ben elvitte mind az apátsági templom, mind a falusi kistemplom harangjait ágyúnak. Mindezzel együtt nem szóltunk arról a pusztításról és hatalmas veszteségről, amelyet a második világháború, majd utána a szerzetesrendek feloszlatása, Zirc teljes elvétele okozott a Ciszterci Rendnek... De térjünk vissza a „régi szép időkbe"! Az 1777-es toronycsere után 77 esztendőn át vonta magára változatlan külsővel a zirci apátsági templom az arra járók tekintetét. Leglátványosabban azokét, akik a Bakony rengetegében nyugat felől érkeztek oda, s a borzavári erdőkből kijutva kezdtek leereszkedni az országúton a zirci völgybe. Ám ha az 1850-es évek elején látta valaki a templomot s azután néhány évvel később, az évtized vége felé, ugyancsak megdörzsölhette szemét - vajon nem káprázik-e? - a templom két nagy homlokzati tornyának változását pillantva meg. 1854-ben ugyanis az eredeti, zsindellyel fedett, barokk hagymakupolás toronysisakokat hegyes sisakokra cserélték, Majd 1858-ban ezeket is átépítették, mert a négy ével korábbi munkákat nem találták elég gondosnak. Nagy kár, hogy az építtetők és a kivitelezők csak azt mérlegelték, mennyire jobban tűri a kő az időjárás viszontagságait, s nem azt, hogy mennyivel egységesebb, harmonikusabb képet mutatott a barokk templomhomlokzat az eredeti, régi formájú tornyokkal! Néhány év múlva a templombelsőben kezdtek nagyobb átalakításba. 1866 körül szüntettek meg a szerzetesek kóruspadjaihoz legközelebbi két oltárt, Szent Benedek és Szent Bernát oltárait. Szent Bernátot azért mégsem akarták a zirciek - ha nem is oltár, de legalább - oltárkép nélkül hagyni. A templom jobb oldali középső mellékkápolnájában az eredeti Szent Imre-oltárra Szent Bernát képét helyezték el Szent István és Szent László királyok szobrai közé. Ugyanakkor távolították el a tabernákulumokat a mellékoltárokról a Szent Kereszt, a Szent Anna, a Szent József és a Szentháromság oldalkápolnákban, Az 1890-es években került sor a templombelső gyökeres restaurálására, Erre e célra a zirci apátság