Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Koppány Tibor: Egy dunántúli nagybirtok építési szervezete a 18-19. században

3 A családi birtokokra és azok kezelésére: Zimányi Vera: A herceg Batthyány család levéltára. Repertórium. Budapest, 1962. 5-21. (Levéltári leltárak, 16.); a hitbizományra Erdélyi Aladár: Régi magyar családi hitbizományok története és joga (1542-1852). Budapest, 1912. 115-116. és 274-283. 4 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története. Budapest, 1946, 260. 5 Zimányi Vera: A Rohonc-szalónaki uradalom és jobbágysága a XVI-XVII. században. Budapest, 1968. 16. 6 Bán Péter: A nyugat-dunántúli Batthyány-uradalmak birtokigazgatási rendszere a XVII. század első felében. = Agrártörténeti Szemle, 19. 1977. 24-71. 7 Bán 1977. (6, jegyzetben i. m.) és Bán Péter: A nagybirtok igazgatásának modernizációja Magyarországon a X V

11—

X VIII. században, = Archivum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum. A Heves megyei Levéltár Közleményei. Különszám. Eger 1982. 31.; valamint Vári András: A nagybirtok birtokigazgatási rendszerének bürokratizálódása a 17-19. században. = Történelmi Szemle, 32, 1990. 7-13. 8 Az 1690 és 1700 között említett németújvári tiszttartó Petres György volt. Személyére, címeire és a rohonci „Berg Meister Amt"-ra: Batthyány-levéltár, P. 1322., 37. cs. 366/a kötet, p. 160., 277., 279. és P. 1334., 18, cs,, f. 92, 9 Bán 1977, (6. jegyzetben i. m.) 35. 10 Gnmschitz, Bruno: Wiener Barockpaläste. Wien, 1947, 18-19, és Sedlmayr, Hans: Johann Bernhard Fischer von Erlach. Wien - München, 1956. 43. 11 Batthyány-levéltár, P. 1322., 37. cs. 366/a kötet, p. 228., 311., 382-392. 12 Zimányi 1962. (2, jegyzetben i. m.) 71-73,, 80. 13 1710 körül a prefektus Palotay Sámuel volt: MOL Batthyány-levéltár, P. 1322., 37. es., 336/a kötet, f. 311. 14 Vasvármegye. Szerk. Sziklay János és Borovszky Samu. Budapest, 1898. 60. (Magyarország vármegyéi és városai) 15 A magyarországi nagybirtok és azon belül a Batthyány-család birtokainak irányítását végző, 18. századi szervezetre Bán 1982. (7. jegyzetben i. m.) és Kállay István: Az uradalmi gazdasági bizottság a késő feudális nagybirtokon. Levéltári Közlemények, 48. 1976. 61-85.; Kállay István: A tisztiszék. A MTA II. Osztályának Közleményei, 37. 1978. 171-178.; Kállay István: A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711-1848, Budapest, 1980, 16 Batthyány-levéltár, P. 1313. Rohonci levéltár, 120, cs., 1, fasc. foliázatlan. A témára vonatkozó levéltári kutatást az 1970-es évek végén végeztem, amelyen belül több levéltári köteget számozás nélkül, foliázatlanul kaptam kézhez. 17 Batthyány-levéltár, P. 1322., 63. cs. A földesúri família iratai. 18 1714: Batthyány-levéltár, P. 1323., 5. cs., f, 1,, 1717- 1724: uo.: P. 1313. Rohonci levéltár 120. cs., 4. fasc. foliázatlan. 19 A kastély építéstörténete részletesen: Koppány Tibor: Körmend városának építéstörténete. Körmend, 1986. megfelelő fejezeteiben található. Az 1650-es években folytatott építkezésről: Koppány Tibor: A körmendi várkastély átépítése a 17. század közepén. = Ars Hungaríca, 10. 1982. 227-234. 20 Batthyány-levéltár, P. 1313. Rohonci levéltár, 123. cs., 31. fasc, A vázlat halvány volta miatt fényképezését a Magyar Országos Levéltár a kutatás idején nem vállalta, ezért azt nem tudom közölni, 21 Batthyány-levéltár, P, 1313. Rohonci levéltár, 120. cs., 4. fasc. „Summarischen Extract" címmel. 22 Az uradalmi építési hivatal történetének viszonylag rövid összefoglalása nem teszi lehetővé annak részletes ismertetését, ezért a hivatal építési tevékenységének teljes felsorolása itt nem lehetséges. Az egyes korszakok jellemzésére közölt épületek és építmények építési körülményeinek és menetének, illetve az azokra vonatkozó forrásoknak a közlése sem oldható meg e helyen. A kertek építésére vonatkozó rendkívül bőséges forrásanyag hely hiányában sem sorolható fel itt. A körmendi park történetére Koppány Tibor: A körmendi kastélypark építéstörténete. = Vasi Szemle, 33. 1979. 367-396. és Koppány 1986. (19. jegyzetéén i. m.) 58-61. A Bauschreiber személyére és hivatalára, illetve feladatkörére Voit 1970. (1. jegyzetben i. m.) 64. és Cs. Dobrovits 1982. (1. jegyzetben i. m.) 65. A körmendi uradalmi építési hivatalról szóló levéltári források, valamint a témával foglalkozó szakirodalom alapján a Bauschreiber léte eleve bizonyítja a Bauamt megalakulását, ilyen elnevezés hiányában is bizonyosnak látszik az uradalmi építési hivatal létezése. Eszerint viszont „bauschreiberség"-nek nevezett szervezet nem létezett, annak feltételezése indokolatlan. Különösképpen nehéz azt elképzelni, hogy a „bauschreiberség" élén Bauinspektornak, Baudirektornak nevezett szakember állt volna, ahogyan azt a körmendi uradalmi építési hivatal további története bizonyítja. 23 A két Allio, apa és fia körmendi szerepéről Koppány Tibor: Adatok Donato Feiice de Allio (1677-1761) császári és királyi építész magyarországi működéséhez. = Művészettörténeti Értesítő, 38. 1989, 16-20. A tanulmányban az idősebb Allio tervezői és fia művezetői tevékenységéről kifejtett feltételezésemet újabban Kostyál László: Gróf Batthyány Lajos, mint mecénás. Magyar Művészeti Fórum, 1, 1998, 1. 39-45. tanulmányában elveti. Felvetése szerint a körmendi kastélyegyüttes tervezője az ifjabb Allio lehet, aminthogy ő volt a zalaegerszegi megyeháza megalkotója is. Az utóbbinak fennmaradt a szerződése, amelynek szövegét és körülményeit Kostyál László: A barokk építészeti reprezentáció emlékei Zalaegerszegen. In: Zalaegerszeg évszázadai. Várostörténeti tanulmányok. Szerk. Kapiller Imre. Zalaegerszeg, 1997. 199-213., 200-208. korábban megjelent tanulmányában közli. Először idézett tanulmányának szövegében így ír: „A contractus szerint Allio vállalja, hogy az «Tettes Nemes Vármegye házának épülettye (felépítése) az le rajzozások szerint, jól állandósysan», az ő irányításával véghez vitetik." Az ifjabb Allio a szerződés idézett szövege értelmében csupán a zalaegerszegi vármegyeháza megépítését vállalta „az le rajzozások szerint", a contractusban ugyanis arról szó sincsen, hogy a „le rajzozásokat", vagyis a terveket ő készítette volna. Idézett tanulmányom felfogását változatlanul vallom, azt ugyanis, hogy a körmendi kastélyegyüttes tervezője éppen úgy az idősebb Allio volt, mint az egerszegi megyeházáé. 24 Cs. Dobrovits 1983. (1. jegyzetben i. m.) 65-66. 25 Joseph Gíessl aláírása és vörös viasz pecsétje az 1736 szeptemberében kelt „Bau Ambths Liquidation" című iraton szerepel először, a Batthyány-levéltár, P. 1313. Rohonci levéltár, 120. cs., 4. fasc. számozatlan iratán. A működését jelző legkésőbbi irat 1768-ból származik, s az a németújvári majorság építéséről írott jelentése, Batthyány-levéltár, P. 1317., 32. cs. foliázatlan irata. Aláírása szerepel a Batthyány-család budavári, a mai Dísz téren épített háza egyetlen megmaradt tervrajzán 1744-es évszámmal {Magyarország Műemléki Topográfiája. Szerk. Dercsényi Dezső. IV. Budapest műemlékei. I. Szerk. Pogány Frigyes. Budapest, 1955. 318.), 1767. április 5-én a körmendi plébánia bővítési tervén {Batthyány-levéltár, P. 1317., 32, cs. foliázatlan), valamint a Rába folyó körmendi szakaszán építendő töltésrendszerről készített leírásán, amelyben hivatkozik az általa készített tervrajzra (uo.). 26 Wagner-Rieger, Renata: Das Wiener Bürgerhaus des Barock und Klassizismus. Wien, 1959. 311. 27 Sisa József: A bicskei Batthyány-kastély és Híld János. = Művészettörténeti Értesítő, 43. 1994. 65, 28 A budai Batthyány-palota tervezőjének személyével kapcsolatos feltételezésemre a 23. jegyzetben jelzett tanulmányom tér ki. 29 Avarasdi palota építésére: Batthyány-levéltár, P, 1322., Építési iratok, 122, cs., f. 121-122, Joseph Hauk német területről betelepült és 1745-ben az ottani Patacíc-palotát építő varasdi polgár kőművesmester személyére: Lentic-Kugli, Ivy: Povijesna urbana cjelvina grada Varazdina. Zagreb, 1977. 54., 57., 85., 109. valamint Lentic-Kugli, Ivy: Varazdinskí graditelji i zidari od