Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Koppány Tibor: Művészek és mesterek a Batthány-család 16-17. századi építkezésein

és 1656. október 27-én jött el végleg (Batthyány-lt. Miss. 13.191.), miután az építkezést befejezték (Batthyány-lt. Miss. 13.222.; Koppány 1982. 230-231.) Eközben, 1653 februárjában Szalónakon, augusztusban Németújváron járt, az ottani várban folyó munkák irányítására. (Batthyány-lt. Miss. 22.081., 22.082., 47,711.) Októberben a németújvári várban a torony építési munkáit vezette. (Batthyány-lt. Miss. 47.724., 47.734.) 1654-ben váltakozva Körmenden, Németújváron és Szalónakon tartózkodott (Batthyány-lt. Miss. 9.904,), akárcsak 1655 tavaszán, amikor Dreier ács munkájáról számolt be. (Batthyány-lt. Miss. 24.052) 1656. július utolsó napján a Rohoncon épített kocsma épületéért fizettek neki. (Batthyány-lt. P. 1322., 122. cs., f. 18.) Batthyány I. Ádám halála után is családja szolgálatában maradt. 1668. április 26-án kötött vele szerződést húga, Batthyány Erzsébet, Erdődy György özvegye, a szombathelyi Szent Mártontemplomnak a domonkos rend számára történő átépítésére, amely 1672 őszén fejeződött be, (A szerződésre: MOL A Magyar Kamara Archívuma, E, 210. Ecclesiastica et religionaria, 5. tétel, 44. sz., idézi: Zsámbéky Monika: Carlo della Torre szerződése a szombathelyi Szent Márton-templom építésére. = Művészettörténeti Értesítő, 46. 1997. 83-86.) TORRE, Giovanni della. Hartbergi kőfaragómester Feltételezhetően az előbbi építőmester rokona, apja az 1594-ben elhunyt Giovanni Battista radkersburgi mester volt. (Aggházy 1967. 317.) 1648-1650-ben ő faragta a szalónaki vár jelenlegi kapuzatát. (ŐKTXL. 1974. 429. - Johannes de la Torre néven). A vár átépítésén még 1657-ben is dolgozott, de ugyanebben az időben a németújvári várhoz is készített faragott kő részleteket. (MKI, Iványi; ÔKTXL. 1974. 482-499.; Koppány 1984. 552.; Koppány 1988. 478.) TRÄHER, Johann. Németújvári ács és puskaműves 1655-ben kelt egyetlen, Batthyány Ádámhoz írott levele (Batthyány-lt. Miss, 49.919.), valószínűleg azonos volt a Hans Dreier néven említett ácsmesterrel. (Ld. ott) TRIPSIUS, Johann Michael. Kőszegi festőmester 1641 és 1655 között szerepel a Batthyány várakban és kastélyokban folyó építkezéseken. Az iratokban még Tressius, Trepsius, Tripsio és Tropsius néven is megtalálható. Fennmaradt két levele közül az egyiket Trepsius, a másikat Crepsius néven írta alá. (Batthyány-lt. Miss. 8.125., 8.126.) 1641-ben a rohonci kastélyon festett napórát. (MKI, Iványi) 1643-ban ugyanoda szerződtették, munkája közelebbi megnevezése nélkül. (Batthyány-lt. P. 1322., 122. cs., f. 15v.) 1644-ben a szalónaki várban festett két napóráért fizettek neki. (MKI, Iványi; Garas 1953, 104,, 143.) 1648-ban a németújvári vár tornyán levő napóra és az azt körülvevő, címerekkel díszített festmény megújítására kötöttek vele szerződést, (Batthyány-lt, P, 1315,, 1. cs. 1648., f. 64-65.) Ugyanebben és a következő évben ismét a szalónaki napóra festéséért vett fel fizetséget. Ekkor rohonci mesterként említették (MKI, Iványi; Garas 1953. 143.) 1649-ben Rohoncon és Szalónakon a tornyok sisakjait festette és azok gombjait aranyozta. (MKI, Iványi), illetve ugyanott két napórát festett. (ÖKTXL. 1974. 428. - Tropsius néven). 1651 -ben a rohonci kastély ablaktábláit festette. (MKI, Iványi) 1653-ban két legényével ugyanott dolgozott tavasztól őszig, 1653, április - májusban kelt és említett leveleiben azt közölte Batthyány Ádámmal, hogy három segéddel éjjel-nappal dolgozik Kőszegen, és ha megkapja a feliratok szövegét és a címerpajzsok színezésének leírását, május végére elkészül a munkával. Az utóbbi az 1653 kora tavaszán elhunyt Batthyányné, Formantini Aurora temetésére készülő „Castrum doloris" festése és dekorálása volt. Batthyány Ádám feleségének halotti képóért 1563-ban 15 forintot kapott. (MKI, Iványi) Tripsíus első, április 10-én kelt levele szerint az építményt a János nevű németújvári asztalos (ld. ott) készítette. (MKI, Iványi) Ez év április 30-án a németújvári ferences gvardián levelében az olvasható, hogy „Ami a Mester embereket illeti [...] minden fájok, mind pedig egyéb szükségesek megh vagyon a Castrum Doloris csinaltatásához". (Batthyány-lt. Miss. 37.382.) 1654 novemberében ismét címereket festett, ekkor Batthyány Eleonóra, Esterházy Lászlóné temetésére. Neve 1654-1655-ben is szerepel a rohonci számadásokban. (MKI, Iványi) Üveges, kaboldí zsidó 1633- ban Rohoncról jelentették érkezését. Ezt követően ott (Batthyány-lt. Miss. 14.960.), később a németújvári várban dolgozott. (Batthyány-lt. 13.530.) Üveges, kőszegi 1600-ban két alkalommal fizettek neki a rohonci kastély ablakaiért. (MKI, Joanelli) Üveges, radkersburgi 1654-ben az újjáépített rakicsányi kastélyon dolgozott. (Batthyány-lt. Miss. 28.961.) Üveges, rohonci 1647-ben a szalónaki várban készített ablakokat. (Batthyány-lt. 21.584.), 1648-ban ugyanott az érte járó bérét kérte. (Batthyány-lt. 40.022.) Valószínűleg azonos az 1648-ban említettel. (Zimányi 1968. 264.) Üveges, rohonci 1691-ben a bozsoki kastélyon dolgozott, (MKI, Horváth T, A.) Üveges, soproni 1637-ben a rohonci kastély és a szalónaki vár ablakainak üvegezéséért fizettek neki. (Batthyány-lt. P. 1322., 122, cs., f, 14v.) Üveges, szalónaki 1599-1600-ban szerepel a rohonci elszámolásokban. (MKI, Joanelli) Üveges, szombathelyi 1634- ben név nélkül említik, (Batthyány-lt. P. 1322., 35. cs., f. 262) Üvegablak-gyártók 1567-ben a Batthyány család udvari mesteremberei között szerepeltek. Feltételezhetően azonosak lehettek a század végétől említett szalónaki mesterekkel, ott ugyanis ekkor már működött uradalmi üveghuta. (Sághelyi Lajos: A magyar üvegesípar története, Budapest, 1938, 107,; Prickler 1985. 142.) Üvegcsináló Az 1596. évi registrumban sorolták fel. (Uo.) Üveggyártó 1636 tavaszán Dobra várában ablakokat üvegezett. (Kincses 1993. 175.) Üveggyártó 1685-ben rohonci kastélyon a palota ablakaira másfélezer üveget gyártott, miután az előtte készített nagy mennyiséget Németújváron és Körmenden beépítették. (Batthyány-lt. Miss. 48.017.) Üveggyártó, pinkaföldí 1650-ben a strémi tiszttartótól egy köböl búzát kapott munkájáéit. (Batthyány-lt. P. 1322., 26, cs,, f. 230.) A Borostyánkő várának uradalmához tartozó Pinkaföldön (Pinkafő) az 1640-es évektől a század végéig működött uradalmi üveghuta. (Batthyány-lt. Miss. 9.456., 12.309., 21.258., 25.584., 46,192, és uo. P. 1334., 17/a, cs,, f. 1007,, 1120.) Feltételezhetően azonos a Borostyánkő várával együtt említett üveghutával, amelyet még 1633-ban alapított a vár előző birtokosa, Christoph Ehrenreich von Königsberg, és amely a várral együtt 1644-ben vásárlás útján jutott Batthyány I. Ádám kezére. 1694-ben régi huta névvel az 1682-ben Batthyány II. Ádám által alapított új hutával együtt működött még 1694-ben is (Prickler, Harald: Zur Geschichte der Bernsteiner Glashütte. = Burgenländische Heimatblätter, 35. 1973. 185-192.)