Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Koppány Tibor: Művészek és mesterek a Batthány-család 16-17. századi építkezésein

MŰVÉSZEK ÉS MESTEREK A BATTHYÁNY-CSALÁD 16-17. SZÁZADI ÉPÍTKEZÉSEIN A 15. század második felétől az országos eseményekben egyre jelentősebb szerepet betöltő Batthyány-család a 16. század közepére a leggazdagabb főurak közé emelkedett. Jól szervezett birtokain ügyesen gazdálkodva a családi vagyont tovább növelték. Ez nyújtott lehetőséget arra, hogy társadalmi helyzetüknek megfelelően alakítsák lakóhelyeiket, A két évszázad változó ízlése alapján a család minden nemzedéke tovább formálta a kezén levő várakat, kastélyokat és udvarházakat. Azokat ismételten átalakították, bővítették, belső tereiket és abban azok berendezését tovább gazdagították. A fennmaradt adatok szerint a 16-17. század folyamán a Batthyány birtokokon szinte állandóan építkeztek. Az akkori viszonyok között viszonylag korán vezették be birtokgazdálkodásukban a magyar nyelvű írásbeliséget. Ennek köszönhető, hogy a 17, századtól korszerűen rendezett levéltárukban meglepő gazdagságban maradt építtető tevékenységük emlékét őrző irat, Jelentések, számadások, kimutatások és levelek, szerződések, valamint számtalan egyéb, a művészet, a művelődés korabeli sok ágára kiterjedő forrás számol be a család mecénási szerepéről. A jelenleg nagyobbára az ausztriai Burgenland tartomány és kis részben Horvátország és Szlovénia területére eső birtokaikon és azok központjaiban, Németújvár (Güssing), Szalónak (Schlainíng), Dobra (Neuhaus am Klausenbach), Borostyánkő (Bernstein) és Rohonc (Rechnitz) váraiban, Csákánydoroszló, Körmend, Pinkafő (Pinkafeld), Rakicsány (Rakican), Rohonc (Rechnitz) és Szentelek (Stegersbach) kastélyaiban építészek, szobrászok, festők és stukkátorok, kőművesek, kőfaragók és fafaragók, mellettük ácsok, lakatosok, bádogosok, asztalosok, gerencsérek, üvegesek hada dolgozott szinte megállás nélkül, a belsők díszítéséhez pedig a képírónak nevezett festőművészek, ötvösök, réz- és ónművesek, órások és hangszerkészítők járultak hozzá. Az alkalmazott művészek között Bécs és Graz vezető egyéniségei, köztük többek között a 16. században az építész Pietro Ferabosco, a 17. században Filiberto Lucchese, a festő Christian Kner és Hans Rudolph Miller, az ötvös Philipp Jacob Drentwett, a szobrász Pietro Maino Maderno volt jelen, továbbá akkor jó nevű vállalkozó kőművesek, ácsok és sok más mesterség képviselője, ugyancsak Bécsből és Grazból, Nem hiányoztak azonban a szomszédos stájer és alsó-ausztriai városok, Pozsony, Sopron és Kőszeg és a Batthyány birtokközpontok polgári mesterei, valamint az uradalmi jobbágy és újkeresztény-habán mesterek sem. Az adattárban felsorakoztatott művészek és mesterek, illetve a sok esetben név nélkül szereplők működésének nyoma nagyobbrészt a Batthyány-család levéltárának irataiban található meg, azonban nemcsak a jelenlegi állományból, hanem az 1956 őszén sajnálatos módon elégett anyagából is. Az utóbbit jeles kutatók (Badál Ede, Baranyai Béláné, Horváth Tibor Antal, Ivanyi Béla, Jankovich Miklós, Joanelli Alfréd, Valkó Arisztid) még azt megelőzően írták ki. Anyaguk ma az MTA Művészettörténeti Kutató Intézete és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal adattáraiban található. A levéltári források mellett és azok kiegészítésére megtalálhatók a témára vonatkozó, eddig nyomtatásban megjelent művek adatai is, Az egyes személyeknek a Batthyány építkezéseken viselt szerepét ugyancsak nyomtatásban megjelent, irodalmi források alapján egyéb magyarországi működésük ismertetése, sőt amennyiben ez lehetséges, a 16-17. századi országhatárokon túli is kiegészíti. A felsorolásban nevük említése nélküli iparosmesterek is szerepelnek, közülük több feltételesen azonosítható az ismert nevűekkel, ez azonban a további kutatás feladata, Az összeállítás a korra vonatkozó első hazai kísérlet, amely a későbbiekben bővíthető, Koppány Tibor