Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Détshy Mihály: Sárospatak várának egykori kertjei és szőlői

vaszakadtával az uradalmat kezelő Szepesi Kamara 1776. évi összeírása szerint a szőlő nagyrészét a trautsonfalvi és károlyfalvi sváb telepesek között osztották fel, akik azonban pusztulni hagyták. Az összeírás felsorolja a régi épületből újjáépített borházat és a méhészetet is, amely elég jól jövedelmezett.

77 EGYÉB KERTEK A virágos és gyümölcsös kerteken kívül másféle kerteket is említenek forrásaink. Az 1619. évi számadásban szerepel „Zenas kert", „fás kertt", továbbá „Lugas kertt" és „leweles zyn", de ezek helyét nem ismerjük.

78 A fejedelemasszony és Debreczení Tamás prefektus a Kispatakon készülő „Csűrös kert"-ről leveleznek, amely mellett gyümölcsöskertet akartak telepíteni.

79 Lorántffy Zsuzsanna egyik 1651, évi levelében írja: „Az mely hagymás kert Kis Patakon vágjon". Az 1689, évi urbáriumban szerepel a kispataki Tótszeren „Ó Ngok kapostas kertje", a Magyarszeren pedig „Ó Ngok veteményes kertje", amely „most kertees nélkül vagyon".

80 A 18, század elejei összeírások is felsorolnak veteményeseket és gyümölcsösöket.

81 Az 1714. évi leltár a város végén említ egy gyümölcsös kertet, de ez puszta és kerítetlen volt. Kispatakon ugyanakkor egy zöldséges kertet, mellette pedig egy nádtetős kertészházat egy szobával és egy kamrával.

82 Az ardóí „vadkertet", illetve kertészét már az 1554, évi urbárium felsorolja, ez tehát már a Perényiek idejében megvolt,

83 1568-ban a kamarai udvarbíró azt is panaszolja, hogy a várkapitány a vadkertből elhordatta a vadaknak gyűjtött szénát,

84 A vadkert, amelyet az 1613, évi leltár is felsorol, Pataktól északra, Végardó határában feküdt,

85 Az itt termett gyümölcs aszalása, az aszalt és téli gyümölcs behordása a várba az ardói jobbágyok kötelessége volt, a kert kaszálása pedig a petrahóiaké.

86 Gondozására Lorántffy Zsuzsanna még 1656-ban is adott utasítást. A vadkert a 17. század végén pusztulhatott el. Neve „Vadaskert" alakban az uradalmi rétekéi között még az 1776. évi összeírásban is előfordul.

87 Az elpusztult kertek helyett Kispatakon virágos, zöldséges és gyümölcsös kert telepítésére - valószínűleg 1747 és 1752 között - Dujardin báró, a Trautson-uradalmak teljhatalmú adminisztrátora adhatott utasítást, 1751. február 22-én a báró sikeres működéséről rendezett tanúvallatás során az egyik tanú előadta: „a kispataki uradalmi kertet, ahol különféle fajta gyümölcsök teremnek, de előzőleg kopáron és pusztán állt, sövényekkel bekeríttette, és onnan 100 forint jövedelem szokott befolyni."

88 A kert négyzet alaprajzú lehetett, 100 métert meghaladó oldalhosszúsággal. A terület hat „sectio"-ra, szelvényre, sorra oszlott. Egy-egy sor pedig 4-7 táblára, amelyekben egy- vagy többféle virág, vagy zöldségféle, továbbá aszú szőlő, vagy mazsola szőlő bokor nőtt. A kerthez gyümölcsös kapcsolódott, amelyben körteés almafák nőttek, másféle fákkal együtt 140 darab. A VÁRKASTÉLY KERTECSKÉI Az 1619. évi számadás egyik május 1 -i tétele tanúsítja, hogy a várkastélyt magát is virágokkal díszítették: „Az Palota ablakában Virágoknak való Ládáczkakatt czinaltatott az Asszony eő Naga".

89 A várkastély nagyobb arányú átépítésekor az 1640-es évek derekán, a fejedelemasszony több virágos erkélyt, „kertecskét" készíttetett. Amikor 1646-ban lebontatja a Vörös-torony régi külső lépcsőjét, és megépítteti a torony melletti loggiát és feljáratát, a torony és a keleti kastélyszárny közötti várfal tetején húzódó korábbi folyosóról így intézkedik: „Az régi folyosónak az allyát sem kell el bontani, hanem kerteczkének kell hadni",

90 A további levelezésből úgy tűnik, hogy az említett kertecske végül mégsem a loggia helyén valósult meg, hanem az északi kastélyszárny udvari homlokzatának közepén, az emeleten készült egy kőgyámokra helyezett virágos erkély alakjában,

91 A loggiát csak az 1737, évi tűzvész utáni helyreállítás szerződésében említik „kertecske" megjelöléssel,

92 Az 1700-as évek elején a leltárak két virágos erkélyt, „kertecskét" sorolnak fel. Az 1701. évi, illetve az ebből átírt 1703. és az 1712. évi összeírásban ezt olvassuk: „Van két erkély is, amely az emeleten bizonyos termekhez kapcsolódik, ezek korláttal vagy ráccsal körülvett kertek, amelyek egyikén két fa, egy barack- (Malus Prsíca), és egy meggyfa (Cerasus Macedonica) áll."

93 A részletes leltárakból ezek pontos helye is meghatározható. Egyik az említett erkély az északi szárny udvari homlokzatán, amely az emeleti teremsort középen megszakító pitvarból nyílt az udvar felé, Az 1701. évi leltár szavaival: „Innen nyílik egy virágos kert vas rostéllyal környül kerített, a kert ajtaja félszer sarokvasas, hevederes záros."

94 Az 1712. évi leltár így írja le: „pitvar, amelynek ajtaja egy erkély módjára épült, körös-körül vasráccsal ellátott virágos kertre nyílik".

95 Az 1714. évi leltárban ez olvasható: „a pitvar másik részéből vezet kijárat az úrnők kertecskéjére, amely vasrácsokkal körülvett, alatta a boltozat sokhelyütt repedezett, fölötte a kert hosszával megegyező rézcsatorna van felerősítve".

96 A homlokzat elé ugró erkélyt tehát kőgyámok hordozták, amelyek közeit akkor már repedezett boltozatok töltötték ki. A tetőről lecsorgó vizet ereszcsatorna fogta fel, hogy ne mossa le az erkélyről a földet, ahogy erről már 1646-ban intézkedett a fejedelemasszony.

97 A másik kertecske a nyugati, bejárati homlokzat déli sarokbástyája szegletén volt. 1701-ben az itteni