Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Bardoly István – Voit Krisztina: Voit Pál műveinek bibliográfiája

2. kép. A szószéket tartó oszlopfejezetek rajza. a. Pelargus János, 1872. b. Weszelovszky Béla, 19. század vége művükben a szószék alátámasztására szolgáló két oszlopot román korinak tarják, melyek lábazata két római kori oszloptő.

7 A Balaton környékének római kori épülettagozatait feldolgozó írásában Kiss Ákos, a két római kori fejezet típusáról megállapítja, hogy azok a korinthusi oszlopfő teltleveles, egyszerű, csak egy levélsorral készült változatai. Ezt a helyben talált kőanyag minősége is befolyásolta, mert az finomabb fejezet faragására nem alkalmas, Az oszlopok használata Pannónia provinciában a 2-3, században terjedt el, A helyiségek belső díszítésére használták, falfelületeken, árkádsorokon, csarnokokban, mellvédeken s ablaknyílásokon. Véleménye szerint a zánkai fejezetek a Kékkúton találtakhoz hasonlítanak, s valószínűleg a 4. századi kékkúti építkezésekről kerültek át Zánkára a templomba.

8 B, Thomas Edit a pannóniai római villákról írt munkájában a zánkai faragványokat Akali-Ságpusztáról származtatja, Véleménye szerint a szószék alatt, a padlóba beépített két római kori, vörös homokkőből készült oszlopfő „tipikus provinciális pannon leveles oszlopfő", melyeket a Balaton környéki római villákban sűrűn használták, elsősorban a portíkuszoknál, valamint a peristyliumok falán. Ságpusztán is egy nagyobb peristyliumos villa állt. A zánkai oszlopok analógiái megtalálhatóak a Csopakon, Fonyódon, Paloznakon és Magyarfalván feltárt villákban.

9 A zánkai templomban a két római kori volutás, akantuszleveles oszlopfőn kívül, a hozzáillő oszloptörzs és egy lábazat maradt meg. A helyreállított középkori templomba a két római kori oszlop - restaurálása után - a templomhajó északkeleti, illetve délkeleti szögletében került elhelyezésre.

10 (3. kép) A Balaton környékén több román kori templom építésekor használtak fel római kori épületmaradványokat, vagy másodlagosan beépítettek azokból származó faragott és falazó köveket. Zánka esetében ez utóbbi történt. A faragványok származási helye bizonytalan, A kőanyag származási helyét formai jegyek alapján csak nagyon pontatlanul lehet meghatározni, hiszen a római kori Balaton-felvidéken meglehetősen elterjedt épületrészletről van szó, Ésszerű meggondolások alapján elképzelhető, hogy a Balatonakaii-Ságpusztáról valók. A romterület az egykori zánkai úttörőváros vízgyűjtőjének területén található, a református templomtól nem messze, A középkorban itt falu állt, melynek román kori templomát, körítőfalát, és egy lakóházát tárta fel a régészeti kutatás, A korai 12-13. századi oszlopfők mellett római kori faragott kövek is előkerültek. A középkori falakat egy akkor még látható római villa falaira építették.

11 A rómaiak pannóniai uralma utáni mozgalmas évszázadokat követően a Balaton-felvidék igazi benépesülése a 11, században kezdődött el, Erre az időre esik a nagy királyi monostorok alapítása. I. István király 1019ben Zalaváron (Szent Adorján), I. Endre 1055-ben Tihanyban (Szent Ányos), I. László 1091 -ben Somogyváron (Szent Egyed) tiszteletére alapítottak monostort. A Balaton mentén és környékén az apátságok mellett, a veszprémi püspök és káptalan is jelentős birtokokkal rendelkeztek, s míg a 11. században a területen az egyházi birtokok domináltak, a 12, században már a nemzetségi birtokok is megjelentek. A térségben két fontos nemzetség jutott vezető szerephez: az Atyusz és a Rátót. A Balaton-felvidék jelentős részét az Egregy, Almád, Vallus, Verestó, Palóznak által határolt területet foglalták magukba a 12. században az Atyusz nemzetség birtokai. Birtokközpontjuk Hegyesd táján Almád (ma Mo-