Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Voit Krisztina: Édesapámról, Voit Pálról

6. kép. Voit Pál és Holl Imre a budavári leletanyag válogatása közben, 1951 ni azokat az interieuröket, amelyek a múzeum gyűjteményeinek méltó reprezentánsai. Nevéhez fűződik Wartha Vince és Fettich Ottó gyűjteményének megszerzése is. A múzeumvezetői teendői közben jutott ideje és energiája arra is, hogy 1947-ben habilitáljon és evvel egyetemi magántanár lett. 1948 karácsonyán ásatta ki az Esterházyak Tárnok utcai palotájának romjai alól az egykor odamenekített páratlan gyűjtemény, siralmas állapotban levő anyagát. A beomlás következtében a textil és a kerámia anyag, valamint az ötvöstárgyak erősen károsodtak. Hamar akadt tehát munkája a múzeum frissen átadott kerámia és textil restaurátor műhelyeinek, Az 1949-es esztendő a múzeumügyben is fordulatot hozott, Megszüntették a Nemzeti Múzeum Tanácsát s az eddigi főigazgatókat leváltották. Apámat fegyelmivel távolították el, s megtiltották neki a gyűjteményekben való szabad mozgást, A múzeum két fiatal munkatársnője lázas Igyekezettel túrta fel az irattárat vádpontok után kutatva. Az „eredmény" nem is maradt el, 1949. június 23-án letartóztatták a szokásos indokokkal. Négy hónapi vizsgálati fogság után felmentették, és november elsején szabadult. Sajátos módon szabadulását Ék Sándornak köszönhette, akiről tudott, hogy a Vörös Hadsereg tisztjeként jött 1945-ben haza és akit sietve az Iparművészeti Múzeum igazgatói székébe ültettek. Ék Sándor a népbírósági tárgyaláson kijelentette, hogy őt félrevezették és a korábbi vallomását visszavonta. Természetesen állást nem kapott Apám, és 1954-ig különböző alkalmi munkákból élt, Például vasúti pályamunkásként dolgozott - de onnan eltanácsolták -, majd műgyűjtőknek tartott előadásokat, vagy a budai vár ásatásain dolgozott segédmunkásként s a leletanyag válogatását végezte. E munka során fedezte fel Mátyás király majolika műhelyét. Dolgozott a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának a későbbi Művészettörténeti Munkaközösségnek is. Ennek folyományaként például a Modenái-számadáskönyvek adatiból rajzolta meg Gyarmati Dénes építőmester alakját. Holl Imrével közösen publikált egy kis könyvet a budai kályhacsempékről. Ezekben az években ugyanakkor sikerült még jobban elmélyednie a szakirodalomban, sokoldalúságát to7. kép. Voit Pál 1954-ben