Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Voit Pál: A barokk templomépítészet eszméi és stílusai

AZ ÉPÍTÉS MECHANIZMUSA Magyarországon - a török megszállás megszüntetésekor, a lassan kibontakozó anyagi erők gazdasági fellendülése, az ellenreformáció sikere következtében az építkezés soha nem látott lendülettel Indult meg, A fölvázolt olasz vendégművészek, a „dunai barokk" építőmesterei a szomszédos területekről behívott művészek s az „udvari művészet" ritka képviselői mellett gyorsan kiépült az itt letelepedett hazai kismesterek szervezett működése is. Ennek keretét a céhek, mégpedig a kőműves- és kőfaragó, illetve ácsok céhei alkották, amelyek voltaképpen a középkor óta védelmező bástyái voltak az ipar zárt egyesülésében rejlő szövetségnek. Egy-egy céh munkaterületeket osztott föl, illetve őrzött tagjai számára. Ezek egy-egy város és körülhatárolt körzetét tartották kezükben, de voltak céhek, például a pesti kőműves céh, amely az egész ország területén érvényes kiváltságokkal bírt. Ilyen kiváltság birtokában volt az 1657-ben emlegetett Simone Retacco, aki mint „der Maurer und Steinmetzer welscher Nation in Österreich unter der Enns", Werkmeistere, voltaképpen ezen országrésznyi területen mozgó olasz kőművesek céhmestere volt. A céhbeállás tehát mindvégig kötelező volt, a vándoréveket és a mestervizsgát minden kőműveslegénynek le kellett töltenie, másképp önálló tervezői, építési munkát nem kaphatott, kőműveslegényeket nem foglalkoztathatott. Ez a szigorú szabály még a 18, század lassan lazulni látszó céhrendszerében is kötelező volt: Esterházy püspök bécsi építészének Franz Anton Pilgram egyik pallérjának Pauly Mihálynak csak úgy engedélyezi egy falusi templom felépítését, ha előbb a pápai kőműves céhbe felvéteti magát. A céhbeállás a céhbe történő felvétel a hároméves vándorút, illetve praktikus ismeretek elsajátítását követő „remeklés" és azoknak az idősebb és általában kenyerét féltő céhbelí mestereknek bírálata után, bizonyos összeg lefizetése mellett történhetett. Ezeken az akadályokon a később nagy hírre jutott kamarai, vagy udvari építésznek is át kellett jutnia. így is egy-egy nagyobb jelentőségű tervét az építtető felülvizsgáltathatta, kifogásokat emelhetett, vagy más, rangban magasabb építésszel „modifikáltathatta" azt. Ilyen nagyszabású volt a bécsi piarista atyák nagyszerű temploma, amelyhez az ifj. Kilián Ignaz Dienzenhofer prágai nagymesterrel a boltozatterveket külön rendelték meg s elkészült az a ma is meglévő kicsinyített famodell is, amelyet - mint általában itt is - asztalossal csináltatták. Az építendő műről a tervező építész, az „inventor" tervet, „planum"-ott készít, de ha különös rajzkészsége van, madártávlati, ún. „perspektivikus" rajzot is, amely tetszetősen ábrázolja a képzeletben elkészült művet. A léptékhelyes terv - alap, hossz-, keresztmetszet - megadja az építész, a kivitelező mester, vagy saját pallérja számára a részletrajzokat (Riss) is, majd a nyíláskeretek, a faragott díszítmények tervét és műhelyrajzát is, amelyeket a kőfaragó, illetve a művészieket a szobrász farag ki. Az igen gyakran komplikált tetőszerkezetek elkészítését az ácsmester önállóan vállalja. Más az építkezés a vidéki, más a városi környezetben, Egy-egy nagybirtokos főúr, akinek számos birtoktestén a legkülönfélébb gazdasági és lakóépületekre van szüksége s voltaképpen folyamatosan építkezik, valóságos autarchiát épít ki magának. Ilyenről első hírünk Batthyány Ádámról maradt ránk, aki Koppány Tibor kutatása szerint Németújváron és Rohoncon Giovanni Battista Orsolinível, majd Filiberto Lucchesevel szerződött. Az utóbbi tervei szerint bővíttette Németújvár, Szalónak és Borostyánkő várát, Rohonc, Rakicsán, Csákány, Körmend kastélyait, Németújváron pedig ferences kolostort, Máríacellben kápolnát építtetett. Várai, templomai építkezéseihez steier és olasz mestereket foglalkoztatott, ilyenek vezetésével uradalmaiban százával építtetett házakat, gazdasági épületeket s személyes felügyelete alatt uradalmi építőszervezetet, irodát hozott létre, Uradalmaiban téglagyárakat, vasgyárat, üveggyárat, asztalos- és lakatosüzemeket létesített, olyanokat amilyenek a következő században minden nagybirtokon többé-kevésbé működtek. Közöttük példás adminisztrációjáról leghíresebb Esterházy Károly egri püspök építési irodája volt, amelynek ránk maradt írásbeli emlékei jól rekonstruálhatják a közel négy évtizedig működő főpap életművét, Éppen innen olvasható a falusi templomok születése a falak felhúzásán és a belsőtér berendezésén át a sok száz magyar falusi templom életrajza. Típusok alakulnak ki, válnak népszerűvé, az oltár, a szószék, a keresztelőkút, egy-egy kedvelt modell, sorozatszerűen készül, és majdnem unalomig ismétlődik az óriási nagy egri egyházmegye és a Dunántúl Esterházy kezén lévő családi birtokokon. A falusi templomok építői céhbeli kőművesmesterek, akik maguk, vagy ügyes pallérjuk által vezetik a munkálatokat, az építőanyagokat, követ, meszet, állványfákat, gerendákat az építtető uraság adja erdejéből, az építkezést vonóigával és robotmunkával is segíti, olcsóbbá teszi. Más körülmények között valósul meg egy-egy nagyszabású építmény, amelynek terveit a mecénás esetleg Bécsben, ott működő építésznél rendeli meg s a kivitelezést is reá bízza. A neves építőmester ilyenkor állandó, felelős pallért állít maga helyett, aki már ugyancsak céhbeli és teljes felelősséggel irányítja a műveleteket. A tervekért - gyakran csengő aranyban - nagy összegű tiszteletdíj jár az építésznek s az építkezés folyamata idején a naponta számított ún. „mestergaras"-ok. Ó maga a szerződésben vállalja, hogy évente kétszer - vagy többször a helyszínen megjelenik és irányítja pallérját. Életét tavasztól őszig utazással tölti el. A fentire jó példa az egri Lyceum építéstörténete. Esterházy 1762-ben bízta meg a jó nevű Joseph Gerl bécsi építészt az egyetemnek szánt épület