Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

VISSZAEMLÉKEZÉSEK, SZAKMAI ÉRTÉKELÉSEK, ELEMZÉSEK

DA-NUEVOMETAL konzorcium vállalta, azonban a termelés leállt. A kormány által a működtetés fenntartásához biztosított támogatás alapvetően a borsodi térség foglalkoztatási gondjainak időleges enyhítését szolgálta... (Budapest, 1994. 02. 07. (Hagelmayer István elnök) Vö. 251, 257, 258. 341. Objektívan a gyár privatizációjáról III. A privatizáció kérdőjelei: Részletek az Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézet Privatizáció Magyarországon I. kötetéből. 2004. június (részlet) A honi gondok legszembetűnőbb és legnagyobb ráfordítást követő területe az acélipar... A kohászattal kapcsolatos összefüggő kormányzati koncepció hiánya is közrejátszott abban, hogy a DIMAG vállalatcsoport csődjének privatizációs csődmenedzselési kísérlet teljes kudarca a többszörös vagyonvesztés nagyfokú presztízs veszteséget jelentő erkölcsi és anyagi kárt eredményezett, a következmények teljes sora még ma sem ismert. A felszámolás összességégében nem jelenti az ügy lezárását, a térségi problémák megoldását. Nagy kérdés az is, hogy (...) az állam vesztett, az új tulajdonosok nyertek. Ebben az összefüggésben a (állami) vagyon értéken alul másokhoz került, de valójában megvan. Nemzetgazdasági szempontból tehát „nem kellene idegeskednünk". Nagy általánosságban azonban (...) sajnos nem erről van szó. Az esetek többségében a vagyonvesztés bekövetkezett volna a privatizáció nélkül is. Sőt vélelmezem, értéke még meg is haladta volna a privatizáció nélkülit. (Diósgyőr esetében nemcsak a cég eredeti értékének és eladási ára közötti rés a veszteség, hanem az a több tízmilliárd állami pénz is, ami az életben tartáshoz befektetésre került. Az viszont tény, hogy mindezt a privatizáció jelenítette meg.) A korrupció tartalmi átrendeződése és a kibontakozó piacgazdasági körülmények között annak új élettere teremtődött meg akkor, amikor a rendszerváltást követően napirendre került a korábban nem társasági formákban működő vállalatok s a bennük megtestesülő állami vagyon „magánkézbe adása". Itt az adott kifejezésnek különös, szó szerinti jelentése van, mert ennek a lehetőségei is fennálltak akkor, amikor személyes érdekké, céllá vált a vagyonhozjutás. A meggazdagodás, a kialakuló új társadalmi rend felső szintjeihez kapcsolódás esélye és annak vonzása, hogy a család, a baráti kör jó sorsa generációkra eldönthető, igen erős korrupciós kockázatokat hozott. Az átalakulás sajátos helyzete - az intézményrendszer gyengesége, az állandóan cserélődő apparátusok tapasztalatlansága, az átfogó bizonytalanság, a pontos piaci információk hiánya - önmagában is a tévedések veszélyét erősítette. Ráadásul a politikai-gazdasági átmenet első éveiben az új szabályokat még az azok érvényesítésére és őrizetére hivatott vállalatvezetői réteg sem vette mindig komolyan...Vö. 251, 257, 258. 342. Módszeresen lerabolt gyár" A DAM utolsó esélye 1991-1995. Népszabadság, 2003. július 12. A kohászat érdekvédelmi szervezetei 1991. őszén Antall Józsefnek ezt írták.,A politikai értelemben vett rendszerváltás (...) a gazdaság területén is történjen