Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

III. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚTÓL A FORRADALOMIG (1945-1956)

(Lenin Kohászati Művek, Dimávag Diósgyőri Gépgyár, Nehézszerszámgépgyár, Borsodi Szénbányászati Tröszt, Tiszapalkonyai Erőmű, Gyöngyösi Váltó- és Készülékgyár, Dunapentelei Vasmű.) 129. A Munkástanács felhívása Kezdjük meg a munkát kohászok! Észak-Magyarország 1956. november 25. A Lenin Kohászati Művek nagyüzemi Munkástanácsa értesíti vállalatunk valamennyi dolgozóját, hogy változatlanul kitartunk azon álláspontunk mellett, hogy a műszaki feltételek függvényében a munkát mindjobban kiszélesítjük. Ezen elhatározásunkat azért tartjuk fenn, mert mindjobban meg vagyunk győződve arról, hogy a további sztrájk jelenleg nem segíti, hanem fékezi ügyünk megvalósítását, a forradalomban elért vívmányok és jogok fenntartását. Felkérjük dolgozóinkat, hogy családjuk és az egész magyar nép érdekében a lehetőségekhez képest végezzék munkájukat, mert megvannak a lehetőségeink ahhoz, hogy más eszközökkel végső győzelemre vigyük azt a nagy ügyet, mely a Rákosi-Gerő önkényuralmat felszámolja. Követelésünkből egy jottányit sem engedünk, de megadjuk a lehetőséget ahhoz, hogy felsőbb ideiglenes szerveink munkához fogjanak és rövid időn belül bebizonyítsák azt, hogy érdekeinket és követeléseinket magukévá tették. A dolgozók legégetőbb követelése, a letartóztatott munkatársak szabadon bocsátása érdekében is megtörténtek a legszélesebb körű intézkedések. Ezen intézkedések eredményeképpen már szabadon lettek bocsátva Diószegi Ferenc, Nagy Attila polgártársak, valamint az Ózdi Kohászati Üzemek munkástanácsának vezetősége. (Rimán János, a Munkástanács elnöke.) Ld. még 130, 131.