Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

FORRÁSOK DIÓSGYŐR-VASGYÁR TÖRTÉNETÉHEZ 1920--2005 ELŐSZÓ „Az acélokba nemcsak anyagot és energiát kell betáplálni, hanem meg kell testesülnie bennük a kohász szellemi értékeinek, a szakmai intelligenciának és a magas fokú tudásnak. Az acélok végtelenül őszinték: külső és belső tulajdonságaik hűen tükrözik a kohász hozzáértését." Dr. Sziklavári János E kötet folytatása a B.-A.-Z. Megyei Levéltár által 2004-ben megjelentetett „Források Diósgyőr-vasgyár történetéhez" c. 12. számú kiadványnak, mely korabeli források tükrében az 1920-tól 2005-ig terjedő időszakra vonatkozó fontosabb vasgyári eseményeket veszi számba. A kiadvány 353 forrást, illetve forrásértékű dokumentumot dolgoz fel, melyek többnyire a Kohászati Múzeum történeti dokumentumgyűjteményében találhatók. A többit az Országos Levéltár anyagaiból, a Docustor Kft. irattárából, illetve szaklapok publikációiból, szakágazati értékelő anyagokból, a gyár történetét valamilyen formában tárgyaló kiadványokból, kéziratokból és nem utolsósorban a korabeli sajtó bőséges híranyagaiból merítettem. Ezeken kívül, volt gyári vezetők, alkalmazottak, valamint szakírók igényesen összeállított visszaemlékezéseit, illetve publikációit is felhasználtam, melyek hasznosan egészítik ki a rendelkezésre álló forrásokat. A tárgyalt nyolc és fél évtized a megelőző, konszolidáltnak szintén nem nevezhető másfél évszázadhoz viszonyítva, jóval zajosabb, változatosabb és váratlan fordulatokban gazdagabb időszak volt. Ez a rendelkezésre álló források mennyiségében és sokszínűségében is lemérhető volt. A kötet előkészítése során jelentős kihívásnak tekintettem - ezért különös figyelmet szenteltem - a gyár utolsó negyedszázados eseményeinek bemutatására. E 25 év eseményeiről a közvélemény korábban - szelektáltan a média útján szerezhetett információkat. így erről az időszakról, érthetően nemcsak az érintett emberek ezreiben, hanem az ország közvéleményében máig sok-sok találgatás, kétely fogalmazódik meg. Vajon mi vezethetett az előző évszázadok viharait mindig sikeresen túlélő, a korábban kiváló termékeiről világszerte ismert, prosperáló, az állam édes gyermekeként dédelgetett kohászati nagyüzem szinte teljes mértékű megsemmisüléséhez, drámai leépüléséhez? Eddig - a szélesebb közvéleményben - többnyire ismeretlen volt, hogy milyen események, viták, alkuk zajlottak a színfalak mögött. Miként fordulhatott elő, hogy miközben dolgozók ezrei kerültek egyik napról a másikra az utcára, kilátástalanságba, szegénységbe s maradtak el a bérkifizetések, ad-