Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

II. A VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁGTÓL A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ VÉGÉIG (1934-1944)

számolni az eddigi gyakorlatot, amely szerint a labdarúgó pályát hetenként kétszer a DVTK, kétszer pedig a DAC vette igénybe, és a maga részére új pályát akart építeni. A korszerű edzésrendszer követelményei a gyakoribb edzések megtartását követelték meg, ami ilyen körülmények közt nem volt keresztülvihető. Ráadásul pedig egyik egyesület sportolói sem tudtak nyugodtan edzeni, mert a különböző szakosztályok tagjai (pl. labdarúgók és atléták) egy időben használták azt a pályát... A DVTK a létesítendő sportpálya építéséhez Markotay-Vélsz Jenő MÁVAG vezérigazgató-helyettesétől anyagi támogatást kért, aki rögtön felismerte azt a lehetőséget, amely az uralkodó osztály érdekében a munkások és tisztviselők közti béke megteremtésére diósgyőri viszonylatban kínálkozott. Ugyanis személyes tapasztalata volt arról, hogy a diósgyőri vasgyárak munkásai és tisztviselői a sport miatt is szinte ellenségesen álltak egymással szemben. Tekintettel arra, hogy a Diósgyőri Állami Vasgyárak munkásai is éppen úgy profitra dolgoztak, mint a magán-kapitalisták munkásai, ezért neki - a vezérigazgató-helyettesnek - is az volt az érdeke, hogy a munkások és tisztviselők közti súrlódási felületet a termelés növelése végett minél kisebbre csökkentse. A második világháború kirobbantásának előkészületei idején nem lett volna ésszerű a munkásegyesület kérésének elutasítása. Markotay-Vélsz azonnal elhatározta, ha már adni kell, adni fog, de ennek ellenében mindkét egyesülettel szemben követelményeket támaszt. Markotay-Vélsz kifejtette: ha tervét megvalósítják, erre az esetre egy hatalmas méretű, korszerű stadion megépítését helyezi kilátásba... Előzetes tárgyalások révén még azt is elintézte, hogy a DAC mondja ki beolvadását a DVTK-ba, ami a DAC tagok nagy részének nem tetszett... Végül is a Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre 1938. augusztus 5-én megtartott rendkívüli közgyűlésen a Diósgyőri Athletikai Club beolvadását tudomásul vette és kimondotta egyesülését a Diósgyőri Athletikai Clubbal. Az eltávozott testvér huszonöt év múltán visszatért. A DVTK alapszabálymódosítást hajtott végre, aminek alapján az új egyesület neve Diósgyőri MA VAG Sport Club lett és a piros-kék színhasználat mellett döntöttek. Az új egyesület méltó képviselője lett Diósgyőrvasgyár sportéletének.. .A megizmosodott egyesület nyolc szakosztályt szervezett... 1939 55. Búcsú a munkásétteremtől Kovács György: A diósgyőrvasgyári művelődés története II. 1920-1945. 1990. 124. Az 1895. november 17-én ünnepélyesen felavatott „munkásétterem" első perctől kezdve szolgálta a vasgyári dolgozók művelődését, az egyesületek tevékenységének legfontosabb színtere volt. Az első világháború után munkásétterem jellegét elveszítette és a társadalmi, politikai és művelődési élet központja lett. A sok szépet és jót befogadó négy és fél évtizedes épület a '30-as évek végére nagyon leromlott állapotba került.