Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

VISSZAEMLÉKEZÉSEK, SZAKMAI ÉRTÉKELÉSEK, ELEMZÉSEK

A gazdasági rendszerváltás és a KGST összeomlása következtében az ország acélfelhasználása néhány év alatt kevesebb, mint a felére (az egy főre eső felhasználás 240 kg/főről - ami akkor megfelelt az EU országainak hasonló adatával 90 kg/ főre csökkent.) A belső felhasználás drámai csökkenésével egyidejűleg rendkívüli mértékben megnőtt a környező országok részéről megnyilvánuló importnyomás (kapacitásaikat így kívánták fenntartani). Az állam ebben az időszakban lényegében sorsára hagyta az acélipari vállalatokat. Ennek következményeként a borsodi régióban működő két nagyvállalatot (Ózd és Diósgyőr) rosszul sikerült privatizációba vitték, működésüket csak a privatizációból való visszavásárlással lehetett fenntartani. 1992-ben mindkét nagyvállalat csődhelyzetben volt. 1889-1992. között a nyersacéltermelés 54%-kal, a hosszútermékek gyártása 78%-kal, a lapostermékek gyártása 23%-kal, a varratmentes csövek gyártása 70%kal, a vaskohászatban foglalkoztatottak száma 50%-kal cökkent. A magyar gazdaság és az acélfelhasználás 1992-ben volt a mélyponton. 19931996 között mindkettő lassú fejlődésnek indult, az acélfelhasználás 40%-kal nőtt és 130 kg/főkörül alakult. A KGST rendszer összeomlásának következményeként a vállalat termelése rohamosan csökkent: 1989-ben 954 et, 1992-ben pedig ennek alig 1/3-a (319 et) volt a nyersacéltermelés. A privatizáció és a reorganizáció együttes kezelése Diósgyőrött összességében indokolatlanul túlzott kormányzati erőfeszítéseket igényelt, de enélkül a gyár nem élte volna túl az 1992-1996 közötti időszakot, amikor a miniacélműi elképzelés megvalósult. A diósgyőri gyár kapta 1992-1996. között messze a legnagyobb állami támogatást - több mint 40 milliárd Ft-ot (USD 356,6 millió) - de ennek 2/3-a nem a szerkezetátalakítást hanem a működőképesség fenntartását szolgálta. Fejlesztésre ennek 1/10-e jutott. A magyar vaskohászatban foglalkoztatottak száma ez idő alatt felére csökkent: 44 000-ről 22 000-re, a DAM-ban 5 600-ról 2 900-ra. 346. Szükség van e kohászatra? A bucakemencétol az integrált acélgyártásig. Nemzetközi Ipartörténeti Konferencia 2000. Részletek Sziklavári János: Magyarország vaskohászata a XX. században c. előadásából 2000. Magyarország 1938-ban kereken 650 ezer tonna acélt gyártott. A világranglistán 18. volt... Az acélfeldolgozó ipar azonban - noha sok kitűnő terméket produkált - nem fejlődött párhuzamosan az ország vaskohászatával és nem tartott lépést NyugatEurópával. Halaszthatatlan lett tehát az acélfeldolgozó ipar fejlesztése. Ezt felgyorsította a '30-as évek végén világszerte erősödő hadiipari programok Magyarországot is elért hulláma, ami "győri program" néven került be a magyar gazdaságtörténetbe. 1938 márciusában a kormány nyilvánosságra hozta a hadiipar fejlesztési feladatait. Ennek túlnyomó hányada a gépiparra hárult; több gépgyár kapacitásterhelése olyan nagy lett, hogy hagyományos exportját csökkenteni, sőt megszün-