Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)
VISSZAEMLÉKEZÉSEK, SZAKMAI ÉRTÉKELÉSEK, ELEMZÉSEK
A vaskohászat alakulása Ózdon és Diósgyőrben 1986-1988. között: A magyar vaskohászatban a '80-as évek közepéig megvalósított beruházások döntően kapacitás-bővítő jellegűek voltak. Az acélgyártási és hengerlési kapacitások bővítései a növekvő belföldi igények és nem utolsósorban az export kielégítését szolgálták. Az 1986-ot megelőző évtizedben a borsodi térségben alapvertikummal rendelkező vállalatok - Ózd és Diósgyőr - külön-külön 10 Mrd Ft nagyságrendű fejlesztést valósítottak meg. A beruházások befejezését követően a fejlesztések kamatterhei megduplázódtak, a konvertibilis export árai lecsökkentek, így a hitel-visszafizetés időszakára a vállalatok igen súlyos helyzetbe kerültek. A kormány 1983-tól rendszeresen foglalkozott a két vállalattal a működőképesség biztosítása érdekében. Ezek az intézkedések évről-évre külön juttattatások révén biztosították a két vállalat működőképességét, így az erősen veszteséges működés mellett is a vállalatok "nullszaldós" eredményt értek el. A kormány az ÁTB 5001/1986. és az ÁTB 5019/1986. sz. határozatában még nem foglalkozott a veszteséges konvertibilis export leépítésével, különféle áthidaló megoldással biztosította a vaskohászati vállalatok működőképességét (pl. intervenciós alapból való támogatás, devizaátadásos konstrukció stb.) A kormánynak ugyanis szüksége volt a vaskohászat 100 MUSD értékű pozitív egyenlegére (1987-ben 265 MUSD, 1988-ban 300 MUSD konvertibilis exportja volt a vaskohászatnak). Ezek alapján érthető, hogy az export ilyen formájú támogatása során a vállalatok a szerkezetátalakításhoz nem kezdtek hozzá, hanem egyre fokozódó pénzügyi problémáikat további támogatások megszerzésével próbálták megoldani. Lényeges előrelépést a szerkezetátalakításban a kormány 1988. április 27-i határozata (TGB 5008/1988. sz. határozat) hozott, ahol igen feszes határidőre kitűzték a gazdaságtalan export leépítését, ill. a halaszthatatlan szerkezetátalakítás megoldását. Helyzetelemzés: Diósgyőr Diósgyőrben már a '80-as évek elején kidolgoztak egy tervet a hatékonyság növelésére, így 1982-höz képest három év alatt az egy foglalkoztatottra jutó termelés 27,2%-kal nőtt, a belső tartalékok feltárásából 1 Mrd Ft eredménytöbblet adódott, az ötvözött acéltermelés 66%-kal nőtt, a konvertibilis export bevétel 0,3 MUSD-ról 19,5 MUSD-ra növekedett. Ezek eredményeképpen 1984-re a veszteség felszámolásra került. Később a fejlesztési források befagyasztása, a gazdasági környezet változásainak negatív hatása miatt állandósultak a pénzügyi zavarok, s az 1984. évi átmeneti fellendülés után a veszteséges éveket már csak különféle utólagos állami beavatkozással lehetett rendezni. A termelés reálfolyamatainak feltételei gyengültek, több szakmai területen (kovácsolás, öntészet, csavargyártás, tűzállóanyag gyártás) a spontán leépülési folyamat felerősödött. Összességében a vállalat jövedelemtermelő képessége '85/86-ra erősen viszszaesett. Az említett kormányhatározatok (az ÁTB 1985. decemberi és 1986. májusi határozatai) átfogó döntéseket hoztak a hazai vaskohászat, így Diósgyőr pénzügyi rendezésére is, a működőképesség elősegítésére. Az elérendő vállalati
