Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

VISSZAEMLÉKEZÉSEK, SZAKMAI ÉRTÉKELÉSEK, ELEMZÉSEK

A gazdaságnövekedés ezentúl már nem arányos az acélfelhasználás tömegével, ellentétben a korábbi tapasztalatokkal, amelyek a gazdaságnövekedést arányos acélfelhasználás-növekedéssel társíthatták. A technológiaváltás, szerkezetátalakítás és hatékonyabb acélfelhasználás azonban csak a nyugati országok gazdaságában érvényesült, a szocialista országokban nem, hazánkban sem... Diósgyőr utólag is elismerést érdemel, mert már a nyugati vaskohászat korszerűsítésével egyidejűleg szívósan harcolt az acélgyártás műszaki-technológiai megújításáért. Az anyagi lehetőségek azonban csak részeredményekre futották (pl. acélvákuumozó, új elektrokemence, kísérleti öntőgép); alapvető technológiaváltásra, pl. oxigénes konverterre, üstmetallurgiára, üzemi öntőgépre - az ország gazdasági irányításának elzárkózása miatt - még egy évtizedet kellett várni... Dunaújváros és Ózd már az 1970-es években épített öntőgépet, Diósgyőr csak 1981-ben, noha annak páratlanul nagy gazdasági előnyeiről már 25 évvel korábban - saját kísérleti öntőgépével - meggyőződhetett. Mivel a KGST-ben való részvételünkből eredő gazdasági haszon pótolta azt a műszaki-technológiai veszteséget, amit az EGK-ból és EFTÁ-ból való kizáródásunk és az embargó okozott, ezért a vasgyár minden lehetőséget megragadott műszaki fejlesztése érdekében; s noha a nyugati színvonalat el nem érhette, Önmagához képest folyamatosan fejlődött. A legfontosabb fejlesztéseket érdemes felidézni: 1950-ben 180 tonnás martinkemence épült, 1951-1953-ban új elektro-kemencéket helyeztek üzembe; 1952ben új nagyolvasztó, 1955-ben új középhengersor, 1969-ben új elektro-acélmű létesült; 1974-ben épült a nemesacél-hengermű, majd növelték a kovácsüzem, csavargyár, vas- és acélöntöde, ill. a húzott, hántolt, csiszolt áru gyártás kapacitását. 1978-1982 között megépül az akkori idők legkorszerűbb acélműve, a kombinált acélmű, oxigénes konverterrel, elektro-kemencével, üstkemencével és öntőgéppel. Számos műszaki intézkedésre is sor került; pl. földgáz bevezetés a nagyolvasztókba, fóldgáz+olaj tüzelés a martinkemencékben, földgáz tüzelés az izzítókemencékben, kohósalak-granulálás; hengersorokon a fejlődés legjobban az 1950. évi termeléshez viszonyított növekedéssel mérhető (pl. 1967-ben): blokksoron 340%, gerendasoron 170%, középsoron 186%, finomsoron 129% volt. A Vasgyár sikereiben, fejlődésének következményeiben Diósgyőr és Miskolc városa egyaránt osztozott. Minden fejlesztés egy-egy lépés volt a település társadalma javára is. Az elmúlt 50 évben a Vasgyár minden technikai adottságával híven szolgálta hazánk gazdaságát és az iparpolitikát, noha ez általában rövidlátó volt, de mégis volt; az utóbbi 8-10 évben ugyanis már ilyen sincs. Az 50 év alatt nyújtott szolgálat megörökítése kötetnyi terjedelmet tenne ki. Csupán példák kiemelésére lehet vállalkozni. A Vasgyár a közúti és vasúti járművek, hajók, energiatermelő gépek, vegyipari gépek, készülékek és berendezések, erőgépek, nehézgépek és haditechnikai gyártmányok alkatrészeihez, gépelemeihez gyártott hengerelt, húzott, hántolt vagy csiszolt rúdárut, rúd alakúra vagy alakosra kovácsolt acéltermékeket, acélés vasöntvényeket. Szállított forgácsoló szerszámacélokat, melegszerszám-acélokat, acél- és fémipari meleg- és hideghengereket, malom-, festék- és műanyagipari öntöttvas hengereket, hagyományos és növelt szilárdságú, valamint hőálló csavarárukat. Termékeit kívánságnak megfelelően hőkezelte, egy részüket nagyolta vagy kész-