Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

VISSZAEMLÉKEZÉSEK, SZAKMAI ÉRTÉKELÉSEK, ELEMZÉSEK

hegesztő, horizontos, vésős, gyalus, köszörűs, öntő, hengerész, mintakészítő, bádogos, villanyszerelő, műszerész, szerszámkészítő, kovács szakmákban... Kezdetben a tanműhelyben tűzhelyeket, háztartási cikkeket gyártottak, majd 1952-1953-ban került sor szerszámgép gyártására, illetve készítésére. Ez egyúttal az oktatás színvonalának emelését is magával hozta. Elméleti téren is meg kellett alapozni a mechanizmus különböző folyamatait, ami rajzi tudást igényelt és így egyre szorosabbá vált az elmélet a gyakorlattal. Nagyobb súlyt kellett fektetni a közismereti tárgyak oktatására is, mert az iparfejlődés művelt szakmunkást igényelt. A politikai áramlatok vetületeként 1953-ban átmenetileg lecsökkent az intézet létszáma. Az intézethez tartozó kollégium 1954-ben önálló intézetté vált és a melegüzemi szakmák képzése a jelenlegi 116. sz. Intézethez került. A 100. sz. Intézetben csak hidegüzemi szakmai képzés folyt a megye vasipari üzemei számára... Az intézet tanműhelyében készült különböző szerszámgépek (esztergagép, marógép, lyukasztó, gyalugép stb.) egy része keleti és nyugati országokba exportként került ki, fémjelezve a szakmunkásképzés helyes irányát, tartalmát... A 8. általános osztályt végzett tanulók a tanterv szerinti témakörök elsajátításával egyidejűleg hasznos termelő tevékenységet folytatnak. Az I. évesek különböző szerszámokat, gépalkatrészeket készítenek, a II. évesek pedig az alkatrészekből a szerszámgépeket szerelik össze szállításra készen. Tanműhelyük, amely 700 fő fiatalt foglalkoztat, évente 65 db EAN esztergagépet, 10 db gyalugépet és 5 db univerzális marógépet, mint főgyártmányt készít, amellett különböző vállalatok részére bérmunkát is végeznek. Szerszámgépekkel évente egy középüzemet tudnak felszerelni. Ez 6 millió forintot jelent. Ezen kívül a bázisvállalatoknál dolgozó tanulók a tanulási idő alatt komoly összegekkel járulnak hozzá a vállalat tervteljesítéséhez. Ez azt is eredményezi, hogy igen szoros kapcsolat épült ki a nagyüzemek és az intézet között, mivel a szakmunkásképző intézetek biztosítják a szakmunkás-utánpótlást a vállalatok számára. A tanulók különböző juttatásokat élveznek. Amikor a mennyiségi képzés volt a fontos, a kormányzat biztosította, hogy a tanulók teljes ellátást élvezzenek, ingyenesen kapjanak cipőt, ruhát, kulturális ellátottságot és ösztöndíjat. Később munkaruhát, minimális térítés mellett ebédet, 10 Ft térítés mellett az évi tankönyvszükségletet és a legrászorultabbak kollégiumi ellátását 70 forintos térítés mellett. A III. éves, közepesnél jobb tanulók pedig a II. félévtől kezdve teljesítménybérben dolgozhatnak az üzemekben. -A 116. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet: Az LKM főleg kohászati szakmájú tanulóinak képzését illetően az 1945 előtti helyzet 1952-ig fennmaradt. 1952-53-ban Diósgyőr-vasgyárban született meg a gondolat - a felmerülő igények kielégítése céljából - a különféle kohászati munkák szakosítására, szakmásítására. A nehézipar nagyarányú fejlesztése, a minőségi munka igénye szükségessé tették, a nagyolvasztó-olvasztár, a martinacélműi-olvasztár, elektroacél-olvasztár, a durvahengerész, a finomhengerész, a vegyész- laboráns tevékenység szakmásítását, hogy az utánpótlást (a munkaerő-tartalékot) képzett szakmunkásokkal biztosítsák.