Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

I. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚTÓL A VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁG VÉGÉIG (1920-1933)

Éva és Román János: Források a borsodi és miskolci munkásmozgalom történetéhez 1929-1938. 1979. 11. (részlet) A munkanélküliség s a gazdasági viszonyok szülte s országszerte észlelt elkeseredés Diósgyó'rvasgyárban is erősen érezteti hatását. A helyzet annál aggályosabb, mert ez esetben nem politikai agitáció eredményképpen jelentkezik az általános elégületlenség, hanem az szorosan a kenyérkérdéssel függ össze, márpedig nyilvánvaló, hogy kirobbanás esetén egy éhes tömeg sokkal nehezebben nyugtatható és fékezhető meg. A diósgyőri állami vasgyár 1929. július hó 25-től f. április hó l-ig, tehát nem egészen egy év alatt 533 munkást bocsátott el, melyekből 350 hatóságom területén és közvetlen környékén lakik. Az állami vasgyárba alkalmazott munkások április 1-i létszáma 5 495. Számos családos munkás van, aki havonta 60 pengőnél többet nem tud keresni. Ezen keresetviszonyok mellett a munkásság nagy része el van adósodva. Beszerzett adataim szerint az itteni kereskedők összesen 267 000 P követelést tartanak nyílván, mely összegnek 90%-a a munkásság adósságát képezi. Az üzemfőnökök előtt valóságos tragédiák játszódnak le, életerős emberek térden állva, sírva könyörögnek, hogy tartsák meg őket továbbra is szolgálatban. A mérnöki kar hóhér munkának nevezte el a felmondások közlését s vannak oly üzemvezetők közöttük, akik már nem is merik a felmondó leveleket aláírni, hanem másra szeretnék a felmondás végrehajtását hárítani, mert attól tartanak, hogy valaki elkeseredésében rajtuk áll bosszút. Egy keresztény lelkész kijelentése szerint különösen az utóbbi időkben tapasztalta, hogy az eddig feltétlenül vallásos és megbízható emberek lelki egyensúlya annyira megrendült, hogy a lelkipásztorok sem tudnak reájuk hatni. Állítása szerint befolyásukat a hívőkre, azok végsőfokú elkeseredése miatt, kezdik elveszíteni. Mamut fizetések, korrupció, bürokrácia, ezek állandó témái a beszélgetéseknek. Ez a feszültség hatóságom területén, különösen a munkásság részéről oly mérvű, hogy bármikor kirobbanhat, és esetleg erőszakoskodásra vezethet. (Diósgyőrvasgyár, 1930. évi április hó 8-án. Aláírás s.k. m.kir. rendőrtanácsos, a kirendeltség vezetője.) 31. A „kurzus-uralom" idejéből Beránné Nemes Éva és Román János: Források a borsodi és miskolci munkásmozgalomtörténetéhez 1929-1938. 1978. 18. (1930. június 29. részlet) A diósgyőri vasgyárat is már régóta rágja valami lappangó betegség, amelyet az állami adminisztráció maradisága, nehézkessége és főként a kurzusi gazdálkodás oltott belé... Ezelőtt öt esztendővel új igazgatót kapott a diósgyőri gyár, Zsoldos István személyében. Nem ismerte addig senki, tudták róla, hogy a központi igazgatóság valamelyik irodájában dolgozott. Amikor megérkezett, nem szólott egy szót sem, zordan, komoran, szótlanul beült az irodájába és megkezdte a racionalizálást... Zsoldos működése azzal kezdődött, hogy minden nyugdíjast kitett a gyártelep lakásából. Akik egy életen keresztül pörkölődtek a kohó tüzeinél, végezték a