Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

VISSZAEMLÉKEZÉSEK, SZAKMAI ÉRTÉKELÉSEK, ELEMZÉSEK

letszóval fogadták a berendezések kímélését, mégis felrobbantották a keleti villamos központ egyetlen üzemképes gőzturbináját, a durvahengerműben az ligner motort, az újgyári villamos központban pedig a három üzemképes gőzturbinát. A gyár tehát teljesen meg volt bénítva, amikor a harcok Diósgyőr birtoklásáért megindultak. A hullámzó csatározások, az állandó aknabelövések és szórványos repülőtámadások azután elpusztították a villamos- és telefon légvezetékeket, rengeteg épületkárt, vágánysérülést és vízvezeték-, valamint csatornafelszakadást okoztak. A gyár birtoklásáért három hétig tartó harc a szovjet hadsereg XII. 3-án történő bevonulásával ért véget. Amilyen nagy volt a dolgozók öröme a harcok megszűnte felett, annyira lehangoló volt a gyár reménytelennek látszó állapota. A szovjet katonai hatóságok azonnal elrendelték a gyár megindítását, az óvóhelyek elhagyását. A mindennapi élet vérkeringésének ez az energikus lendítése nem tévesztette el a hatását. Az emberek először félve, tartózkodva, de miden nap bátrabban mentek munkahelyeikre, és a harcok lidércnyomása alól felszabadultak akarásával, virtusos lendülettel kezdték meg az újjáépítés munkáját. 1944. XII. 16-án 12 órakor újraszületett a gyár, megindult az áramtermelés, hogy egy új világ számára adjon több világosságot, nagyobb energiát. Már XII. 7én felfűtötték és üzembe helyezték az első mozdonyt, az első gőzdarut. Megkezdték a vasúti vágányok kijavítását és kapcsolatot teremtettek a MÁV-val, melynek miskolci fűtőháza megsemmisült, egyetlen használható mozdonyuk sem volt. Mozdonyokkal, vasúti felszerelési anyaggal segítették megindítani a vasút vérkeringését. A dolgozók otthonról hozott szerszámokkal végezték a munkát, mert a háború átvonulása következtében sok minden semmisült meg és tűnt el. Csak a jól eldugott anyagok és eszközök maradtak meg. XII. 8-án sikerült már az első telefonbeszélgetést lebonyolítani, illetve XII. 12-én Perecessel a vasúti összeköttetést megteremteni. XII. 14-én a kesznyéteni vízerőmű felderítése is sikerült, mely az áramtermelésbe való bekapcsolás szempontjából volt fontos, azonban egy turbinája sérült, transzformátorának olaja kifolyt és a nagyfeszültségű távvezeték darabokra szaggatva hevert az aknaverte fagyos szántóföldeken és a Tisza fenekén. XII. 18-án már a debreceni nemzetgyűlésbe választották meg a küldötteket a finomhenger de csarnokában. XII. 19-én már áramot kapott a gyáron kívül állomásozó katonai parancsnokság, egy pékség és egy orvosi rendelő. XII. 20-án megkezdődött az ligner motor kijavításának munkája. A motor kommutátor részébe helyezték el a németek a tányéraknát és úgy robbantották fel. Úgyszólván senki sem hitt a kijavítás lehetőségében, olyan reménytelen képet mutatott. A karbantartási osztály vezetői és dolgozói itt mutatták meg igazán, mire képesek, mert a később ide érkezett Bp-i szakemberek is a legnagyobb teljesítménynek minősítették ezt a merész, leleményes és nagy gonddal végzett munkát. A keleti központ felrobbantott turbinájának és az eredetileg szétszedett állapotban lévő turbina alkatrészeiből összeállítottak egy turbinát, mellyel az áramtermelést növelni és az áramszolgáltatást biztosabbá tenni akarták. A gázgép tisztítatlan generátorgázzal 1 200 KW-ot termelt.