Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

VISSZAEMLÉKEZÉSEK, SZAKMAI ÉRTÉKELÉSEK, ELEMZÉSEK

„író-mű" sorozatot Arany Jánossal, Petőfi Sándorral kezdtük, Illyés Gyulával, valamint az ismertebb népi írókkal zártuk. Mintegy 25 író és mű került feldolgozásra. Tanulságos volt, hogy a hallgatók a szociális-tartalmú részleteket ragadták ki. Arany János verseinek olvasója például a Szegény jobbágy című költeményt mutatta be társainak. Az irodalommal való ismerkedésen túl a beszéd- és az előadókészség fejlesztése volt az egyik fő célunk. Irodalmi beszélgetésekre esetenként érdekes előadókat hívtunk meg, többek között Somogyi Imrét, kubikusból lett szobrászt, aki a népi tudás értékeiről és megőrzésük lehetőségeiről tartott elgondolkoztató előadást. A törzshallgatók száma 20-25 körül mozgott, de meghívhatták ismerőseiket is. A „Munkásakadémia" hallgatói lelkesen vették ki részüket a helyi kultúrmunkából. Az 1943. évi balatonszárszói „Magyar Élet-Tábor" diósgyőri felszólalói is közülük kerültek ki. A hetvenes években találkozván néhányukkal, szívesen emlékeztek vissza fiatal éveik maradandó művelődési élményére... Munkánk eredményeként a diósgyőr-vasgyári népi-író könyvbarát-kör 1943. tavaszára elérte a száz előfizetőt és állandóan bővült. Évente több száz könyv jutott így el az olvasókhoz. A tagság zöme munkásokból és a művezető rétegből tevődött össze, akik megismerték és megkedvelték a népi irodalmat. Itt említem meg, hogy eközben találkoztam a „Magyar Szemle" könyvbarát társaságának vasmunkás tagjával, Tóth Lászlóval, akivel összebarátkoztunk, könyveket cseréltünk. Felszabaduláskor kiderült, hogy a nagyműveltségű munkás az újgyári illegális kommunista pártnak volt egyik tekintélyes tagja. Diósgyőr-Vasgyárban a munkás kulturális életet is megcsapta az új idők szele. Tevékenységünkkel sok tisztviselő és több mérnök is rokonszenvezett. A fordulatot főleg két esemény gerjesztette, hozta lendületbe. A vállalat által fenntartott jó nevű vasgyári zenekar karnagya Forrai István (Forrai Miklós testvérbátyja) lett, aki a Kodály nevéhez fűződő zene és énekkultúra elterjesztésén eredményesen fáradozott. A helyi munkás kultúregyesület a Jószerencse Dal- és Önképző tisztújító közgyűlése pedig engem a népi-író könyvbarát társaság szervezőjét választotta meg elnökének. Megindult a népi írók szervezettebb részvétele a diósgyőri kulturális életben, amelyet kiadójuk Püski Sándor sokoldalúan támogatott. Püski Sándor és felesége felbecsülhetetlen értékű munkát végzett a magyar népi-szellemi alkotások közreadásának szolgálatában... Ki kell emelnem részvételünket a balatonszárszói író-konferenciákon. Az elsőn 1942-ben még egyedül vettem részt és élményeimről a kultúregyesületi önképzőkörben számoltam be. Az 1943. évi Magyar Élet Táborozásra vezetésemmel már 18-an utaztunk. A csoport 11 fiatal szakmunkásból (4 lakatos, 3 vasesztergályos, 2 asztalos, 1 öntesz, 1 művezető), 4 fiatal gyármunkásnőből, 1 diáklányból és a feleségemből állott, aki a női részleg felelősi tisztét látta el. Csoportunk már érkezéskor kitűnt a sátorverés tudományában, segítve ezzel a sátortábor felállítását. Részt vettünk az előadásokat követő vitákban, beszélgetésekben. Mindezek erősítették haladó nézeteinket és segítettek az akkor oly zavaros világképben eligazodni, a helyes utat megtalálni... Felvételi jegyem szerint 1935. december 2-án léptem MA VAG szolgálatba. Háromhavi próbaidőre vettek fel „órabéres mérnöki" státusba, havi 100 pengő fizetéssel. Újabb áldozatot kellett hozni keresetben a jövőért. Az igazgatóságon kaptam beosztást a honvédelmi tárca rendeléseit gondozó osztályon. Azt mond-