Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

VII. A PRIVATIZÁCIÓ ÉS DRÁMAI KÖVETKEZMÉNYEI (1992-2005)

A Vasas Szakszervezeti Szövetség elfogadhatatlannak tartja a privatizációs miniszter (Csiha Judit a szerző) álláspontját, amelyet július 25-én Tiszaújvárosban fejtett ki: egyközpontú borsodi acélipart és 1 700 diósgyőri dolgozó közelgő elbocsátását kilátásba helyezve. Emlékeztetjük a korábbi kormánydöntésekért felelősséget viselőket arra, hogy a borsodi acéliparral kapcsolatos határozatok hosszas érdekegyeztetési folyamat után születtek meg, és amelyek végrehajtása most a legfontosabb feladat, mást tartalmaznak. A Vasas Szakszervezet ragaszkodik az eredeti program következetes végrehajtásához mindaddig, amíg az attól való esetleges eltérések az érintetteket képviselő érdekvédelmi szervezetekkel egyeztetésre nem kerülnek. Különösen rossz módszernek tekintjük azt, ha felelős tisztségviselők új ötleteiket kerülő úton, üzenetként próbálják az érdekeltekkel tudatni az amúgy is feszült ózdi és diósgyőri helyzetet tovább élezve ezzel. (Budapest, 1995. július 26. Vasas Szakszervezeti Szövetség) 264. Kohászból lett agrárvállalkozó Pénz Plusz Piac 1995. 09. 08. (részlet) Tóth Lajos, a miskolci székhelyű, magánkézben lévő Contur Vállalatcsoport vezetője, (korábban az LKM beruházási igazgatója, majd a BVT vezérigazgatója, a szerző) hosszú időn át a diósgyőri kohászat egykor vezető beosztású dolgozójaként kellő rálátással bírt a térség ipari szerkezetátalakítási kísérleteire. Véleménye szerint minden erőlködésből hiányzott az, hogy a borsodi régió valami olyasmit tudott volna felmutatni, amit saját erőből ért el. Hangot adott azon véleményének is, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a mezőgazdaság fejlesztésére. - Ön igen közel volt a tűzhöz, részese lehetett a térségi válságkezelő programok előkészítésének. Miért maradtak félbe, vagy végződtek kudarccal ezek? A régió szerkezetátalakítása az elmúlt tíz évben - kurtán-furcsán - mindig egyfajta várakozásban, kintről történő rásegítésben fogalmazódott meg. Ez a megye igen komoly gondokkal és problémákkal küszködik - ez tény —, de önerőből semmit sem tudunk felmutatni. Erre nem válasz, hogy az elmúlt időszak politikai, gazdasági átalakulásából adódtak a problémák. Egy ideig el-eljátsszuk a megértő szerepét. Mindig marad a várakozó álláspont, ami aztán a szociáldemagógiában testesül meg igen vastagon. - A kohászattal kapcsolatos intézkedésekre gondol? Valóban ékes példa erre: a csapból is az folyt — okkal-joggal -, hogy a kohászati leépítés, a bányászat visszaszorítása, a vegyipar bizonyos formában történő átrendezése milyen foglalkoztatási, szociálpolitikai problémákat termelt vagy hozott a felszínre. Ebben a legsúlyosabb kérdésként mindig is a kohászat jelentkezett. Nem tudom, kiben merült fel a kérdés, hogy ez érint a borsodi kohászat esetében 6-8 ezer munkahelyet. Ennek a 6-8 ezer munkahelynek a sorsával foglalkozik egy egész sor intézmény és a kormányzat is, de mellette az agrárágazatban ennek a többszörösét kitevő létszám dolgozik. Az ő problémájukkal azonban még csak véletlenül sem foglalkozik senki. Ha valami diszkriminatív, ez igazán az. A kormány 20-25 milliárd forintot költött a borsodi kohászat foglalkoztatási gondjainak - nem megszüntetésére -