Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

I. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚTÓL A VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁG VÉGÉIG (1920-1933)

10. Újévi jutalom a munkásoknak KM TDGY 72.4.685. A keresztény szocialista szakszervezet közbenjárására a kormány 400-350250 K-t engedélyezett jutalom címén, ezenkívül kedvezményes árú cipó't fog kapni minden gyári munkás. Ugyanakkor egy férfi ing 900 K, zsír kg-ja 100 K, jobb minőségűé 150 K. 11. A vasgyári munkásság helyzete Magyar Jövő 1925. január 25. 1924. okt. 1-én 320 000 K-ás búzaár mellett a szakmunkások fizetésének havi átlaga 1 300 000-1 800 000 K. A napszámosok havi átlaga 800 000 K. 1925. januárban 620 000 K-ás búzaár mellett a munkásság fizetése nem emelkedik arányosan. Egy napszámos egyhavi fizetéséből még egy mázsa búzát sem tud megvenni. 12. Lesújtó jelentés a gyárról Kovács György: A diósgyőrvasgyári művelődés története II. 1920-1945. 1990. 23-24. A kormány felkérésére Smith Jeremiás népszövetségi főhiztos hosszas vizsgálódás után 1925. áprilisában lesújtó jelentést készített és nyújtott be a vasgyár irányításáról. Az alábbiakat olvashatjuk benne: „állandóan csökken a gyár megrendelése, már hónapok óta készletre dolgozik, a bevételei reménytelenek. Amíg 1913-hoz viszonyítva a termelés 70-75%-kal csökkent, az alkalmazottak mindössze 20%-kal. 4 917 munkásra 400 tisztviselő és 70 mérnök van...Elavult az adminisztráció, valósággal kilószámra folyik az aktagyártás..." A hat hónapra szóló vasúti sín megrendelésétől is elesett a diósgyőri vasgyár a belga vasművek olcsóbb ajánlata miatt. Az állami vasgyárak vezérigazgatója adminisztrációs okokból 4 órát késett ajánlatának mérséklésével, ennek folytán a belgák nyerték el a vasúti sínmegrendelést. 13. Ravasz munkáselbocsátás KM TDGY 72.4.689. 1925. április 28-án a budapesti központ utasítja Diósgyőrt, hogy a jelentett 664 nélkülözhető munkásnak mondjon fel. Az elbocsátást két hét múlva kezdje meg olyképpen, hogy egyelőre az egyes turnusokban csak kevésszámú, legfeljebb öt munkásnak mondjon fel, hogy az elbocsátások a munkások körében feltűnést és fölösleges izgalmat ne keltsenek.